Végre végére értem az Alien tetralógiának, melynek ez az utolsó – jelen pillanatban egészen biztosan – befejező része.
Míg a többség az első két részt tekinti igazi mesterműnek, kultikus alkotásnak, addig valahogy nekem ez az utolsó két epizódra vonatkozik. Ami érdekes, hisz a harmadik epizód nem aratott közönségsikert, de azért bevételt termelt, míg a negyedik részt egyszerűen pocséknak titulálta a közönség, s a saját hazájában bevétel szempontjából meg is bukott. De persze a nemzetközi piac végül megmentette a filmet, de itt már látható volt, hogy kicsit kifulladt az egész. Így gyakorlatilag több Alien film nem készült Ellen Ripley karakterével (és persze Sigourney Weaver főszereplésével).
Ugyan voltak próbálkozások, hogy a sci-fi műremekek idegen lényeit összeeresszék egy másik kultikus sci-fi vadászá(i)val (ez végül több-kevesebb sikerrel meg is történt), de valahogy az átütő siker elmaradt. Azonban van itt nekünk külön is megvásárolható DVD-k, melyek egyik pozitív oldala, hogy a kibővített változatok is megtalálhatóak rajta.
Nagy szívfájdalmam viszont, hogy egyedül az Alien 3 az, ami radikális változtatáson esett át, míg a többi részek csak bővítve, újravágva lettek.
Az előző Alien-filmek hősnője, Ellen Ripley életét vesztette a tökéletes gyilkológépekkel vívott harcában. Hisz az utolsó megmérettetésénél kiderült, hogy ő maga is fertőzött, s testén belül ott növekszik egy új élet csírája, egy idegen lényé, ami ráadásul nem egyszerű gyilkológép lesz, hanem egy szaporodni tudó királynő. Így Ripley alávetette magát az olvadó fémnek, hogy elpusztítsa önmagát a királynővel együtt.
Azonban Ripley tervében némi gubanc van, ugyanis a fegyenctelepre érkezését követően vért vettek tőle, így gyakorlatilag hátrahagyta az ő – s a testében növekvő királynő – tökéletesen reprodukálható géntérképét.
Az eredeti verzióban Ripley korábbi félresikerült klónjait láthatjuk. Az új verzióban alaposan félrenyúltak a készítők, ugyanis egy idegen lény száját pillanthatjuk meg, amiről hamar kiderül, hogy tulajdonképpen egy szöcskéről van szó, melyet egy pilóta agyon is nyom.
Kezdeti sokk után szerencsére nagyobb nem ér minket. Kapunk egy plusz jelenetet, melyben azután láthatjuk Ripley-t, miután kioperálták belőle az idegen királynőt. Itt az előző verziótól eltérően kapunk egy plusz jelenetet, melyben Ripley magához tér, s fájdalommentes arccal (ugyanis épp műtét közepén tér magához) eltöri a hegforrasztást végző orvos kezét, ezzel is erősítve a nézőben azt, hogy akit a képernyőn látunk nem az a Ripley, akit ismerünk.
Később ezt meg is magyarázzák nekünk az alkotók, miszerint a klónozás során Ripley nem csak emlékeit köszönheti az idegeneknek, hanem testi erejét, savas vérét is. Ebből kifolyólag látszott, hogy az alkotók próbáltak valamit áthozni a korábbi filmekből is, hogy Ripley karaktere emberibb legyen, hasonlítson az előző filmekre, ne csak egy klónozott szuperharcos legyen, aki félelem nélkül szembe néz az idegenekkel. Így a tesztelés során kapunk egy kislány képét, melynek köszönhetően Ripley arca megváltozik, érzelemdús lesz (ez utalás a második részben szereplő Newt-ra, akit Ripley nem tudott megmenteni, hisz meghalt az Alien 3 elején).
Hasonló párbeszéddel bővült a kápolnái jelenet is, ahol Ripley visszaemlékszik, hogy embereket próbált megmenteni, valamint volt egy kislány is, akin sajnos nem tudott segíteni. A jelenet nem volt rossz, azonban itt látszik meg leginkább Sigourney Weaver-en, hogy bizony eljárt felette az idő. Így valahogy kiesik a jelenet, nem odaillőnek hat. Kár érte. Ezen felül további jelenetek lettek újravágva, melyekhez újravágták a zenét is.
Ezen felül nagyjából minden egyezik az eredeti verzióval. Nekem kiváltképp tetszett ez az epizód. Az újranézés követően fedeztem fel jó pár dolgot, mint példuál Ripley bőre kicsit fényesebb, zsírosabb a kelleténél, valamint haja mindig „nyálkás” (a filmbeli megoldás ugye a zselé), ami arra utal, hogy mennyire keveredett az idegenek a DNS-e, hisz a lények is nyálkásak.
Ezen felül nem szabad elfelejteni, hogy abban az időben, amikor bemutatták a negyedik epizódot még csak újító eljárásnak számított a klónozás, így közel tizenhárom év távlatából egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy különböző kliséken alapuló filmet láthatunk. Maga Ripley karakterének ily módon történő visszatérése nekem teljes katarzist okozott, arról már ne is beszéljünk, amikor a 8-as sorszámot viselő főhősnőnk besétál abba a laboratoriumba, ahol korábbi – összesen hét – félresikerült klónozott önmagát találja, s melyek közül egyetlen egyet életben is talál.
Ezen felül még érdekes megoldás volt Ripley és az idegenek kapcsolata, hisz tulajdonképpen „rokonok” voltak bizonyos szemszögből. Maga a Special Edition viszont bír egy alternatív befejezéssel is, melyben az Auriga leszáll egy kietlen helyen, majd a kamera körbe pásztázza a képet, s megláthatjuk a posztapokaliptikus Franciaországot. Remek befejezés lett volna, azonban túl rövid, így túl gagyi hatást kelt az egész.
Részemről – a nagyon távoli jövőben – minden bizonnyal vevős lesz a négy Alien film egészen biztosan.