Egészen pontosan hat hete volt a vizsgám, melynek köszönhetően érettségi utáni szakmai képzés végére értem, azaz sikeresen levizsgáztam. Persze volt utána 2-3 hét pihenés, szóval hozzávetőleg olyan egy hónapja keresek állást. Ennek fényében valahogy mégis sikerült „nyári szünet” szintű munkanélküliséget összehozni. Remek.
Természetesen azoknak, akiknek elküldtem az életrajzomat csesztek válaszolni. Ami azért szerintem gáz, hisz egy munkáltató azért ilyet megengedhet, hogy egy meghirdetett állásra jelentkezőt nem tájékoztatja, hogy a „nem nyert” táblát viheti haza: gáz. Persze ez általános jelenség, többen mondták, s többen le is írták virtuális formában, de akkor is felnyomja a vérnyomásom.
Mivel időközben szépen lebetegedtem, így igazából nem igen kapkodtam ez ügyben. Szerencsére helyre jöttem, azonban a háziorvosom ragaszkodik egy teljes vizsgálathoz (amit vérvétel előz meg). Arra viszont kötelező elmennem, mese nincs. Eközben találtam egy remek weboldalt, ahol remekül összegyűjtik az állásajánlatokat, így naponta akár 5-6 új is felkerülhet. Persze jó párat kinéztem magamnak, ha a követelmények nem lennének hajmeresztőek. Összeszedtem magam, tegnap felhívtam egyet. Ugyanis a követelmények között nem szerepelt más csak érettségi, semmilyen gyakorlat, de mégis a szakmához volt köze. Így felhívtam, erre kiderült, hogy 2-3 év tapasztalat kell, minimum 30 éves korhatár… Hát ennyit a megbízható online álláshirdetésről. Tegnap azonban felhívtam még egyet, akinek el is küldtem az önéletrajzomat (esélyek jók, hisz pályakezdőket keresnek, ha behívnak meghallgatásra, akkor meg csak elő kell kapnom a szófosó énemet, mint a vizsgán). A gáz, hogy megint utazgathatnék 20 km-t…
Ezen kívül érdekesség nem igen van. Punnyadás van ezerrel. Akivel szeretnék találkozni azzal nem lehet (anyagi oldala van elsősorban, ami a távolságnak tudható be), akivel meg lehetne, azzal meg inkább jegelem a dolgot. Mert inkább olyanokkal vagyok, akikkel jól is érzem magam.
Szerencsésnek tartottam magam… Minap elfogyott a szerencsém, ugyanis van egy fél éve, hogy a bicajomon szépen eltűnt a villogó… Így kivilágítatlanul hódoltam szenvedélyemnek. Egészen két héttel ezelőttig, amikor is simán lekapcsoltak a rendőrök. Szerencsére a legkisebb összeget kaptam, de… Inkább nem is írok semmit.
Punnyadás van, szóval valamivel el kell ütni az időt. Szívfájdalom, hogy az ingyenes strandot eléggé átszabta az anyatermészet a kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, így nem igazán élvezhető a víz. Én pedig nem vagyok hajlandó fizetni a helyi strandon, ami zsúfolásig van tele. Szóval marad a virtuális szórakozás többnyire. Sorozatnézés felsőfokon, habár érzem: már csömöröm van tőle. Minap sikerült végignéznem a Private Practice legújabb évadát, csak lusta voltam írni róla kritikát (na majd most). Ezen neki leselkedtem az X-akták-nak ismét. Természetesen az első évadtól. Az elhatározás igazából abból fakadt, hogy megtaláltam az eltűnt lemezt, amin a negyedik évad maradék epizódjai találhatóak. Mivel csak a második évadig jutottam (lemezen öt évad van meg…) ezért muszáj megnézni, hisz azért pazarlás lenne részemről, hogy megnézetlenül kiírtam öt évadnyi epizódot. Ezen felül még be van tervezve a Farscape gyermekkorom sci-fi sorozata, valamint a Smallville is a maga kilenc évadával. Persze előtte mindenképp legyűröm a Sanctuary aktuális évadát is.
Filmek terén végre elkezdtem előkapni a régi kedvenceket (az újak mellett, természetesen). Tegnap sikeresen megnéztem a Mátrix első részét. Ma – miután felálltam a géptől – minden bizonnyal folytatom a második epizóddal. Aztán majd sorban jönnek a régi kedvencek ismét.
Szabadidőm engedte, így szépen új külsőt kapott a blog is. Kicsit visszafogott, elegáns (vakoknak, gyengén látóknak pedig a keresés funkció feletti „aA” gombbal tudják nagyítani a betűméretet, az „< >” gombbal pedig szélesíteni a blog felületét). Ezen felül még két aloldal is kapott helyett, amolyan GY.I.K. szerűségként.