Nem vagyok nagy könyvmoly, így nem vagyok tisztában, hogy melyek azok a nyomtatott formában terjesztett művek, melyekért bolondulnak az emberek.
Jó pár adaptáció került már mozivászonra. Érdemben nem tudok nyilatkozni, hisz csak keveset olvastam könyv formában, s amelyeket olvastam azok is kizárólag magyar szerző művei voltak (ugye gondolom mindenki emlékszik a Kincskereső kisködmönre vagy az Egri Csillagokra???).
Ugyan én leszoktam a könyvek olvasásáról (tudom, nagy hiba, de ez van), mint a legtöbb fiatal, de mégis csak dicséretes azok szerzők művei, akik képesek ismét olvasásra bírni a fiatalok, mint ahogyan történt a Harry Potter sorozat esetében is, amely ugyanolyan sikeres filmen, mint könyvben.
A film elkészültjéig nem is tudtam, hogy az újabb könyv kedvenc épp a Twilight (idehaza ugye Alkonyat). Jóformán a film létezéséről sem tudtam, míg egy népszerű portálon nem láttam meg a népszerű letöltések között. Most senki nem kérdezze, hogy ez a film hogyan kerülhette el a figyelmemet, amikor mindennap a neten szörfözök, s böngészem a friss infókat (köztük filmeseket is).
Szóval kíváncsi voltam, így megtekintettem az első részt. Ugyan világot nálam nem váltott, de épp elegendő volt ahhoz, hogy élvezzem, s megnézzem másodszorra is. Nem váltam habzó szájjal rendelkező rajongóvá. Ugyanis megint egy olyan filmmel gazdagodtunk, amelyben vámpírok vannak. Hát a vérszívók épp nem a kedvenceim, de ez mellékes. Másfelől nem én voltam a célközönség, hisz nem vagyok sem tinédzser, sem pedig habzó szájú tinipicsa, aki már attól elélvez, ha feltűnik a vásznon az iszonyatos fehérre sminkelt Robert Pattinson, aki kb. úgy néz ki, mint egy bulldog, akit jól pofán sóztak egy péklapáttal.
Az első résszel még nem is volt bajom. Hisz tényleg szerethető alkotásról van szó, amit egyszer, kétszer bőven meg lehet nézni. Nem folyik patakokban vér, ráadásul a vámpírok se olyanok, mint korábban: nem égnek el a napfényben, hanem gyémántként ragyog testük, s nem minden esetben vérszomjas ragadozók.
A második New Moon névre keresztelt alkotást is kétszer volt „szerencsém” megtekinteni. Már csak azért néztem meg másodjára, mert elsőre valami borzasztó minőségben sikerült megnéznem. Az első részhez képest unalmas, s érdektelen volt, amin háromszor be lehetett volna aludni. Ráadásul tökéletesen kezdett körvonalazódni, hogy a készítők milyen módszerrel próbálják megvenni a célközönséget. A számomra botrányos második rész után úgy gondoltam még van annyi potenciál a filmben, hogy a harmadik epizódot is megnézzem.
Tömör vélemény?? Minőség sehol, üresjáratok sorozata, színészi játékról nem is beszélhetünk! És talán az a legszörnyűbb, hogy a filmet nem a történet, hanem a színészek adják el, akiknek színészi tehetségük majdnem egy kétéltűével vetekszik.
A második részt kifejezetten vártam, amikor az előzetesben megpillantottam a farkasokat. Azonban kegyetlenül pofára ejtett a második rész, hisz abban is rengeteg volt az üresjárat, ráadásul akkor megfordult a fejemben, hogy mivel a történet nem elég erős, ezért a színészekkel próbálják eladni az egészet. Hisz feltehetően sok nyálcsorgató tinipicsa (mert valljuk be, legtöbbje tényleg az) többek között ezért is fog elmenni.
A fentieket csak sejtettem a második rész nézése közben, ellenben a harmadik rész közben már bizonyossá is vált számomra. Körülbelül a nullával egyenlő elvárással ültem le a film elé, s még így sikerült magasan alulmúlnia még azt a semmit is! Majdnem minden öt percben a cipóképű Jacob-ot kell mutogatni. Ráadásul félmeztelenül. Mert hát egy farkas miért hordana magán inget? Ráadásul falkatársai is így rohangálnak. Biztosan fűtik a vérük, mert arrafelé nem lehet nagyon meleg, mert érdekes módon az összes karakter nyakig felöltözve jár.
Sminkeseknek is kijárna jó pár nevelő célzatú pofon, mert részükről következik be a legnagyobb logikai bukfenc: ugye a vámpírok titkolják kilétüket. Mivel nem napozhatnak, ezért hulla fehér a bőrük, s természetfeletti módon barnás-vöröses a szemük. Ezt az első részben sikerült realitás határain belül megvalósítani. Addig a harmadik részben átestek a ló túl oldalára. Néha annyira fehérek voltak a karakterek, s annyira szembetűnő volt a szemük színe, hogy egyszerűen ez fel kellene tűnnie mindenkinek! Arról már nem is beszélve, hogy a vámpíroknak a film alatt vagy háromféle fehér színük volt. Hol enyhe sápadt színük volt, hol túlzottan fehér, néhol pedig szinte brutálisan fehérre sikerült sminkelni őket. Ez az utómunkálatoknál komolyan nem tűnt fel??
Elvileg egy új résszel állunk szemben, de egyszerűen nem éreztem azt, hogy ez új lenne. Egyszerűen nem láttam a fejlődést sem a díszletekben, sem a színészi játékokban. Pedig nem egy olyan film van, melynek több epizódját egyszerre forgatták le, s érdekes módon ott a készítők tudtak improvizálni, s tudunk különbséget tenni a két epizód között. Itt erről szó sincs.
A történet valami harmatgyengére sikeredett, mely szintén tele van csomó üresjárattal. Ebben az epizódban immáron körvonalazódik, hogy bizony itt egy szerelmi háromszögről van szó. Ugye van itt egy Bella, aki beleszeret a vámpírsrácba. De közben van egy barátja is, aki képes farkassá változni. Mindkettőt szereti, de hát nem tud dönteni. A „főhősnőt” alakító színésznő nem túl tehetséges, vagy csak borzasztóan rühelli a karakterét, mert három részen keresztül csak szenvedő arcot tud vágni, mint aki három napja nem aludt, vagy épp kimaradt egy löket. Robert Pattinson se tud letenni semmit az asztalra azon kívül, hogy meredt pofával mondja a szövegeit. Akkor még a bugris romasrác farkassrác se nagy eresztés. Na ezt se a színésztehetségéért válogatták be, az is tuti.
De van itt egy fő gonoszunk is, egy bizonyos Victoria, aki két rész óta üldözi szerencsétlen Bella-t ismeretlen okokból. Most, hogy elárulták-e az előző részben én nem tudom, viszont itt kiderül, hogy tulajdonképpen bosszút akart állni egykori szerelmének elvesztése miatt.
Semmilyen nagy monumentális csata, csatajelenet nem történik. Egyszerűen csak van az egész. És ehhez még hozzájön az is, hogy a legtöbb karakter gyakorlatilag élettelen. Kontrázzunk erre az egészre még azzal, hogy a legtöbb dolog a filmben nem más, mint giccs. És nem a legjobb fajtából. Az nekem már közröhej kategóriában van, hogy adott egy csaj, aki azt akarja, hogy a barátja dugja meg szexeljen vele, de hát a barát az várni akar az esküvőig. Azért a huszonegyedik században… ez gáz. Na nem mondom, hogy a Sielő kiéhezett Macák 8-ról kéne mintát venni, de ez így… botrányos.
Hova tovább?? Erősen középvonalba sorolom, hisz láttam ennél rosszabbat is. Nézhető. Egyszer. De akkor is csak unalmas délutánokra. Ha már megnéztem három részt – s csak kettő van hátra – ugyan maradok, mert tényleg érdekel-e, hogy Bella szűzen fog-e a férjhez menni…