Hogy őszinte legyek én kapható vagyok mindenféle olyan filmre, melyben nagyra nőtt valamik, vagy kihaltnak vélt és/vagy génkísérlet következtében létrejött „izék” próbálják tápláléknak tekinteni az embereket. Természetesen csak akkor vagyok hajlandó az ilyen filmre szentelni az időmet, ha a szóban forgó alkotás előzeteséből számomra kiderül, hogy nem egy huszadrangú, zs kategóriás, alacsony költségvetésű CGI-vel és/vagy maszkokkal tarkított ürülék.
Ugyan semmiféle bejegyzésben nem került említésre a film, de ettől függetlenül eléggé vártam, mint a messiást. Annak idején, amikor még logó szemekkel csüngtem az RTL Klub előtt gyerekként egy pénteki éjszakán levetítésre került a ’90-es években készült Piranha című film, mely eléggé nagy hatást tett rám. Természetesen mai szemmel vér gagyinak is nevezhetjük az elődöt. A film sikerén felbuzdulva készült folytatás is, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azonban a Piranha 3D is bizonyítja, hogy a vízi ragadozókban még bőven van potenciál egy újabb filmhez. Azonban gyakorlatban elmondható, hogy nem volt szerencsés választás pont a ’80-as évekbeli horrorhoz hozzányúlni. Legalábbis részemről így érzem.
Az eredeti film ismeretében a Piranha 3D nem nevezhető Remake-nek, sem pedig harmadik résznek (A film címében szereplő „3D” nem a sorozat harmadik részére utal!). Inkább amolyan ötletanyag merítés a ’95-ös horrorból, mert másnak nem igazán tudom felfogni.
Az igazság az, hogy manapság kevés a jónak mondható horror. Sajnos elért oda a műfaj, amikor már igazán nem nevezhetünk semmit se félelmetesnek, s a műfajtól eltekintve teljesen más dolgokkal próbálják eladni a filmet. Sajnos a Piranha 3D esetében tökéletesen igaz ez, s a 3D-ben való bemutatás még ráte(hete)tt még egy lapáttal. Mert a film megtekintése után úgy éreztem, hogy pont ennél a filmnél lehetett volna érvényesíteni a „néha kevesebb több” elvet.
Tovább… →