A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
Jó dolog a twitter. Egy bejegyzésnek köszönhetően akadtam rá a WhatNext nevű oldalra, melyre egyszerű regisztráció keretein belül lehet bejutni.
Az ember szépen kitölti a profilját, s megkeresheti a sorozatokat, amelyeket néz. És kapunk egy szép kis listát, hogy hogyan állunk velük.
Aktuális sorozatok
Befejezett sorozatok
Van mit pótolni.
Előző bejegyzésben épp taglaltam, hogy hogyan is ment az első igazi állásinterjúm.
Már akkor is sejtettem, hogy Damoklész kardja már rég lesújtott rám, amikor is hétvégén szépen megkaptam az elutasító e-mail-t. Ami azért eléggé amatőr módon történt, ugyanis a személyzetis szépen bemásolta az összes e-mail címet, s amolyan „tömeges” levélként küldte tovább. Ami nekem pont kapóra jött, mert pár embert be tudtam lőni myvipen, iwiw-en e-mail cím alapján, hogy ugyan kikkel is versengtem én az adott állásért.
Egyébként pont fenti dolog miatt volt amatőr dolog így megoldani az értesítést, hisz így bárki könnyen visszaélhet az illető e-mail címével, adataival. Mondjuk engem kifejezett rosszul érintett (bár engem nehéz belőni közösségi portálok alapján, hisz pár ismerős miatt van egy profilom, amit egyébként nem is használok, hisz álnéven vagyok fent kép nélkül), hisz azt az e-mail címet használom MSN azonosítóként is. Remek.
Egyébként a nap vicce, hogy a négy hónapja elküldött önéletrajzomra ma kaptam csicsás formában pdf formátumban egy elutasító e-mailt. Szép.
Ezen kívül sikerült begyűjtenem múlt hét pénteken egy állásinterjút. Nem álmaim munkája lenne. Egyszerűen megtanulható (persze függ a mellém beosztott hozzáállásán is). Így nagy reményeket fűzök hozzá. Főleg úgy, hogy vasárnap megtudtam: holnap versenghetek az állásért, aminek megszerzésére bizonyítanom kell rátermetségemet próba műszak keretein belül.
Huh, reménykedek…
Ideje volt már, hogy a nyári sorozatokat is befejezzem. Mivel csak tíz epizódos volt a Hung idei évada, ezért többek között rá is esett a választás, hogy a hétvégén (pontosabban egy délután alatt) magamévá tegyem.
Tavaly meg is „emlékeztem” a sorozat első évadjáról egy bejegyzésben. Bár ott is taglaltam már, hogy a sorozat nem vett meg egészen, mert úgy érzem nem azt kapom, amiért elvileg néző lennék. Azaz számomra nem elég jó a sorozat, viszont ahhoz meg nem elég rossz, hogy egyik napról a másikra befejezzem a széria nyomon követését. Abból a szempontból pedig végképp, hogy egy-egy évad nincs több fél óránál, s ez szépen eloszlik tíz epizódra.
Tehát tömören mi is a sorozat alapkoncepciója? Nos adott egy elvált középiskola foci edző, akinek szerencsétlen módon tűz keletkezik a házában. A kár akkora, hogy ugyan valamennyire lakhatóvá tudja tenni, de még így se a legtökéletesebb. Miután rendesen megkettyintett egy szabadidejében költészettel foglalkozó Tanya nevű nőt, aki kiborulásával megadja neki az alapötletet mivel tudna sok pénzhez jutni: vásárra viszi nagy méretű péniszét.
Persze elsőre ez fantasztikus ötletnek hangzik. Azonban főhősünknek van egy állása a hétköznapokban, emellett két igencsak nem mindennapi gyermeke, akiknek folyamatosan van valamilyen problémájuk. És akkor ott van még az ex feleség, akinek új házassága se fenékig tejfel a féltékenykedő férjjel. S persze még ott vannak a furcsa kuncsaftok is, akiket ugye ki kell elégíteni.
Tovább…
Általában három féle képpen lehet nézni egy sorozatot: hétről hétre, aktuális évadot új epizódjait egyben legyűrve illetve az adott sorozat nézését abba hagyni, vagy el se kezdeni. Nos a Weeds erősen a második kategóriába esik főleg a tavalyi harmatos évad után, ami után keserű szájízzel ültem neki.
A sorozat egyénbként nálam a legjobbak között volt három évad erejéig, amikor is a készítők szépen helyszínváltással megváltoztatták azt az irányt, amit a sorozat addig képviselt. Ezzel együtt jó pár karakter a süllyesztőbe került, továbbá eltűntek a Little Boxes főcímek is.
A negyedik új évad új felállást hozott, mint a történetben, mint a karakterek között egyaránt. Elmondható, hogy itt jött el a sorozat furdolópontja is, azaz innentől lehetett leszakadozni a szériáról. Jómagam kitartottam, s keserű szájízzel ugyan, de csak legyűrtem azt a fránya negyedik évadot. Persze ritka az, amikor egy sorozat elindul lejtmenetben a rajongó(k)nál, akkor képes egy idő után a helyes mederbe visszatérni, s nem csak újra megszeretettni magát, hanem újabb nézőket is szerezve magának.
Ezután pedig következett az ötödik évad, amelytől – többek között én is – a falat kaparták. Ugyan hamar az aktuális évad végére értem, de valahogy elmaradt a katarzis, s nem nagyon szemeztem a nem létező tapétával, amit le szeretnék tépni egy zseniális évadzáró után. Keserű szájíz után csak pangott a hatodik évad első epizódja a másodlagos merevlemezen, de nem nagyon akartam neki menni. A Weeds meg régóta nem az a sorozat, amit ki is írok DVD-re (nagy fejlődés azok után, hogy minden sz*r repült lemezre, amit letöltöttem). Szóval neki leselkedtem. Elmondható, hogy a hatodik évad messze felülmúlta a tavalyit, így aki annak idején falat kaparta mérgében az most talán megnyugodhat.