Novemberben érkezett meg a sokak által várt The Walking Dead, melynek alapjai elsősorban egy azonos című képregényen nyugszik. Már aPilot kritikánál is jeleztem, hogy azért én annyira nem voltam tőle oda, hogy tűkön ülve várjam amikor is befut az első epizód. Így kimérten ültem neki az első résznek, ami iszonyatosan bejött nekem.
Az AMC óvatos volt, ezért első körben csak hat epizódot rendelt be a zombis sorozatból, melynek első részét valamivel több mint öt millió néző érdekelt, s az évadzárásra erre még plusz egy milliót rá tudott tenni. Így hát magától értetődő volt, hogy jövőre érkezni fog a sorozat második évada jelen állás szerint tizenhárom epizóddal.
Az utóbbi években jelentősen megnövekedett azon filmek száma, melyben zombik és vámpírok jelentenek központi témát. Utóbbiból már több sorozat is elindult, s jelenleg is fut sikerrel, így magától értetődő volt, hogy kell valami zombis is a tévés évadba. Így az AMC döntött úgy, hogy berendeli a The Walking Dead-et, amely kifejezetten kábelcsatornára való, hisz feltehetően így ebben a formában nem kerülhetett volna kereskedelmi tévékre szükségszerű cenzúra nélkül, mellyel lazán kicsinálható lett volna a sorozat. Azonban helyes döntés született a csatorna részéről (kivétel ez alól a nagyon minimális epizódszám), hisz jelen pillanatban az idei év egyik legjobban várt és legjobban teljesítő kábeles újoncát tette le az asztalra, melytől a többség elégedett volt csak úgy, mint én. Persze más kérdés, hogy a hosszú szinte majd nyolc hónapnyi kényszerpihenő vajon hogyan hat a sorozatra abban a fényben végképp, hogy a készítő páros lábbal rúgta ki az íróbandát.
Először is dicséret illeti az alkotókat. Kezdő képsorok, az intro már önmagában megteremtette a hangulatot. Ugyan nem sok derült ki az első évadból, de annyi éppen elegendő volt, hogy szépen felvezessék nekünk mindezt 45 percben (ez alól ugyebár az első epizód volt kivétel, ami majd egy órás volt).
Főhősünk egy kisvárosi rendőr, aki egy napon kap egy golyót majd szépen kómába esik. Felkelve azt veszi észre, hogy egy kórházi ágyon töltött elég sok időt. Szétnézve mindenfelé halottakat talál. Elindul megkeresni családját, majd végül egy másik menti meg. Hogy honnan is indult a fertőzés nem tudni, s nem is tudjuk meg. A bevezető képsorok épp arra voltak elegendőek, hogy megtudjuk, hogy mennyire jól lehet kijönni alacsony költségvetésből úgy, hogy éppenséggel nem próbálnak minden a CGI-vel megoldani. S ez bizony a The Walking Dead-nél rendkívül pozitív dolognak értékeltem, hogy a maszkokkal, bábukkal sokkal, de sokkal hihetőbb zombikat tettek le az asztalra, mint a mozis társaik (Resident Evil, 28 Days Later stb.). Ráadásul visszakaptuk a 30-40-es évek zombijait: itt cammognak, nem rohannak utánunk, mint a XXI. század zombijai. Fejek repülnek és loccsannak szét, továbbá végtagok repülnek szanaszét. Ezen felül a zombik megesznek egy egész lovat, de mi is szétverünk egy zombit és szó szerint kibelezzük. Egy ilyen sorozat – azon kívül, hogy országos csatornára be nem tehetné a lábát 80%-os cenzúrázás után – hogyan lehetne rossz?
Persze ez az első öt epizód érinti részemről. A sorozat első évada azért tudott némi meglepetést szolgálni. Első körben rögtön itt volt a szerelmi háromszög, mely főhősünk barátja és felesége körül forgott, aki lazán összejött férjének barátjával miután azt hitte, hogy férje halott. Azért ez nem semmi szituáció volt. Habár ez a szál eléggé érdektelenné, már-már idegesítővé vált, amikor a készítők úgy próbálták beállítani az egészet, hogy senki nem tehet semmiről. Hisz főhősünket valóban halottnak hitték. Persze.
A karakterek nem voltak rosszak, sőt némi misztikus szálat is sikerült belecsempészni. Ezúton is pacsi ezért a húzásért. Nem éreztem egyszer sem, hogy bármely karaktert agyoncsapnám péklapáttal, habár kurta hat rész elég kevés volt ahhoz, hogy bármi jelentősebb karakterfejlődés történhessen a szériában. Ennél fogva nem tudjuk meg, hogy mi történt azzal, aki kezét vágta, hogy életét mentse, vagy mikor derül fény a szerelmi háromszögre. Illetve arról sem tudtunk meg többet, hogy vajon honnan is indult a fertőzés. Annyi bizonyos, hogy az évadzáróból erősen sejthető, hogy ismét valami titkos kormány által finanszírozott és megrendelt kísérlet lehet a háttérben.
A zárás ellenben majdnem borzalmasra sikeredett. Egyszerűen érezni lehetett, hogy túlságosan kevés epizódszámot kapott az első évad. De olyannyira, hogy egy elfogadható zárást sem sikerült összehozni ezáltal hiányzott a sorozatok évadainál meglévő cliffhanger. Valahogy olyan érzése van az embernek, mintha ez csak az évad közepe lenne, s nem a vége. Ami azért is sajnálatos, mert elég hosszú pihenőre megy a sorozat, s ebből – persze, ha nem jönnek ki ebből a kátyúból – akkor könnyen bukás lehet. Bár nem véletlen, hogy az egész íróstáb repült ezek után.
Természetesen a sorozat továbbra is nézős marad számomra, így jövőre biztosan visszatérek a második évadra.