A sorozattal körülbelül olyan se veled, se nélküled kapcsolatot sikerült kialakítanom az évek során. A széria jelenleg a tizedik, s egyben az utolsó évadát tapossa odakint. A 70-es, 80-as években készült mozifilmek a mai napig kedvenceim, de az azóta szinte futószalagon gyártott animációs filmek, sorozatok nem igazán váltották meg a napvilágot. Talán a kilencvenes években futó Lois And Clark volt az, amely viszonylag kiemelkedett a futószalagon gyártott Superman sorozatok közül, s tényleg élvezhető volt. A széria 1997-ben ért véget alacsony nézettség miatt. Azonban nem sokáig kellett várni, hisz 2001-ben az akkori WB elindította a Smallville című sorozatot, mely a csatorna egyik legjobbjának számított. Azóta a The CW-n futó sorozat szép karriert futott be, hisz idén köszön le végleg a tizedik évaddal annak ellenére is, hogy a csatorna előszeretettel vágja meg a költségvetést, hogy az elsősorban nőknek készülő sorozatait reklámozza és nyomathatja orrba szájba. Elismerő dolog, ha a sorozat a pénteki halálnapra való költözést is kibírta mindenféle nézettség csökkenés nélkül!
Annak idején sok minden zavart a sorozatban, ami miatt inkább háttérként ment. Igaz, az első évadnak jelentős részét láttam, így rendkívül örültem, hogy három epizódtól eltekintve nem kellett végignéznem az első évadot, ami egyébként is elég régóta már a listámon szerepelt. Ha a korábbi évadok alapján akarnék ítélni főleg azon epizódok után amit láttam bizony nem igen ülnék neki. Viszont rengeteg trailert és elismerő írást olvastam ahhoz, hogy biztosítsanak arról: a sorozat rendkívüli fejlődésen ment keresztül, s bizonyos évad után még lazán a nézhető kategóriát is megüti, habár a kezdeti évadok színvonala nekem nem jött be maradéktalanul.
A széria nálam vitathatatlanul az egyszer megnézhető, megnézendő sorozatok listájára landolt, ahol a meglévő epizódok a megtekintés után bizony a törlés áldozatául esnek kegyetlenül. De a fenti indokok alapján adni kell egy esélyt, hisz nem véletlen, hogy immáron a tizedik évadát tapossa a széria. De annyira ne szaladjunk előre!
A sorozat elméletileg az ifjú Clark Kent tinédzserkorát mesélné el. Természetesen a szokásos bevált receptet használták a készítők, azaz egy csomó már húszon túl lévő színészt, színésznőt szerződtettek, hogy gimnazistákat alakítsanak. Szerencsére jól válogattak, mert kevés szereplőről mondható meg valódi kora. Ez nem mondható el a címszerepet alakító Tom Welling-ről, akitől kiráz a hideg. Egyébként mai napig nem tudom megérteni miért kell a színészre legalább két kiló sminket rádobni, ami egyébként rendkívül látszik.
Az első évad nyitánya elég korrektre sikerült szinte minden szempontból. Akár mondhatjuk azt is, hogy a készítők bizony nem spóroltak semmit. A látvány, a történet megvolt. Az persze más kérdés, hogy már a bevezető epizódban lazán szembeh*gyozták az eredeti film és képregény háttértörténetét, de mivel sorozatról van szó ezt annyira nem lényeges figyelembe venni.
A nagy filmekből igazából az első kettő volt az, amely maradandó volt nekem, de mindenesetre eléggé pozitív meglepetés volt amikor utólag bepótolva a maradék két Superman filmet, hogy Clark nevelőanyja szerepét Anna O’tool-ra bízták, aki egy korábbi filmben éppen Lana Lang-ot, Clark tinédzserkori szerelmét alakította. Szép!
A karakterek viszonylag tűrhetőek. Szinte mindenki olyan, amilyennek lennie kell. Azonban az első epizód után már kilógott az a bizonyos lóláb. Egyelőre felejtkezzünk el arról, hogy mindenféle furcsa történések színtere Smallville, de erre egyedül egy gimnazista lány figyel fel.
A sorozat első évada a heti egy különleges, megoldásra váró rejtélyt szolgáltatja. Természetesen a háttérben a Krypton bolygóról származó meteorit darabok állnak, melyek szanaszét hevernek Smallville területén, s változtatják át az embereket, vagy adnak nekik különleges képességet. Így az első évadban sok féle képességű emberrel találkozhattunk: alakváltó, „emberevő”, „meleggel” táplálkozó fiú, telekinetikus képességgel rendelkezők tábora stb.
Az évad jelentős részében látszott, hogy okosan kellett bánni a költségvetéssel, ugyanis nem egy pár rettentően rosszul odavetített CGI akármi rontotta el végleg a jó hangulatot. Nem mondom, az évek alatt ez csak fejlődhetett, de az évadnyitás után bizony ez a fajta megoldás bizony hatalmas nagy csalódás volt annak idején és most is.
Azzal részemről semmi komolyabb probléma nem lenne, ha minimális CGI-t alkalmaznának, de néha ez a CGI orgia bizony nem tett jót az adott epizódnak, melyről sugárzott az olcsóság. És azt viszont el kell ismerni, hogy az első évad jelentős részében láthatóak ilyen megoldások. Némely epizódban kevesebb, némelyikben több.
Átívelő szálról az első évadban nem igen beszélhetünk. Természetesen van egy kopasz Lex Luthor-unk, aki az első epizód óta keresi a választ arra a kérdésre, hogy az évadnyitányban bekövetkezett balesetet vajon ő hogyan élhette túl. Persze nagyon sokra nem jut, de az ő megbízásából nyomozásba kezdő újságíró viszont igen.
Az évadzárás viszont elég korrektre sikerült. Mind látványban, mind történetben magasan verte az egész évadot. Rengeteg lezáratlan szál maradt hátra. Emellett természetesen kaptunk egy egész elfogadható cliffhangert még úgy is, hogy kikövetkeztethető, hogy mi lesz a folytatás.
Az évad tűrhető volt. Bár tény az, hogy a látott epizódok sokkal többek voltak, így elviselhetőbb volt az egész. Mivel láttam a későbbi epizódokból is párat, továbbá az újabb évadokból kikerült videók eléggé ígéretesek így természetesen folytatom a sorozat nézését a második évaddal.