Rendhagyó módon az AXN jóvoltából szinte egy időben az amerikai premierrel bárki megnézheti a sorozat bevezető epizódját magyar felirattal, így ha megfelelő sávszélességgel rendelkezünk akár HD-ben is megtekinthetjük az első részt, ahogyan én is tettem.
A Being Human kevés embernek lehet ismeretlen, hisz szintén az AXN jóvoltából bárki megnézhette az eredeti angol verziót, melynek első két évadát én is magamévá tettem még tavaly áprilisban (Első évadról itt, második évadról itt írtam). Persze mielőtt még nagyban belekezdenék az amerikai változatról szóló „élménybeszámolóba” nem tudom megtenni, hogy ne essen szó az eredeti (angol) változatról, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én szerencsére tudok nyilatkozni mindkét szériáról.
Nézhetjük akár a mozis, akár a tévés kínálatot valahogy érdekes módon nagy divatja lett az elmúlt időben a különböző vámpír témájú filmeknek, sorozatoknak egyaránt. S ezeknek az alkotásoknak elenyésző kisebbségét érte el a bukás fémkarma. Némelyiket én is megnéztem. Akadt olyan, ami nekem bejött, s akadt olyan, ami nem. Valahogy nem az én asztalom ez a vámpíros téma épp ezért ültem nehezen neki az angol Being Human-nek, mely egyrészről témája miatt, másrészről pedig angol mivolta miatt volt taszító. Most lehetne felszisszeni, lehetne magyarázkodni részemről, de nem teszem. Tökéletesen „kimosott” aggyal rendelkezem, tehát függök az amerikai filmes és sorozatos termékekért olyannyira, hogy más országból származó sorozatok, filmek nálam nagyon ritkán kapnak esélyt. Főleg, ha olyan sorozatról, filmről van szó, melynek témája a kornak megfelelően megköveteli azt, hogy minimális CGI-t alkalmazzanak a készítők. Tanakodásom nem sokáig tartott, hisz – az egyébként borzalmas magyar címet kapott – angol változat landolt a merevlemezemen, hisz egy-egy évad odaát hat részből áll. Ebből kiindulva lazán lehet tavaszi, nyári, őszi, téli darát tartani az angol sorozatokból.
Félretettem mindenféle előítéletemet az Amerikán kívüli filmekről, sorozatokról, s nekiültem. Azt vártam, amit kaptam: költségvetés híján CGI nagyjából nem volt, de voltak nagyon ügyes maszkmesterek. Ettől független – CGI tömegcikkeken felnőtt – személyem befogadta a szériát, sőt élveztem, s tetszett is. S egyáltalán nem zavart, hogy teljesen elüt egy-egy amerikai vetélytársától. Az angol változatból két évad került leadásra, s a harmadik etap egy hét múlva, azaz január 23-án érkezik az angol BBC three műsorára.
Fentiekből kiindulva meglepődve fogadtam a hírt, amikor jómagam is olvastam, hogy az angol sorozatból amerikai változat fog készülni, ami a SyFy csatornára fog majd érkezni 2011 januárjában.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire élvezhető-e az új változat, hisz tudjuk, hogy összevetve egy angol és egy amerikai alkotást mind stílusban, mind elkészítésben különböznek. Persze annak fényében tökéletes összevetni a két szériát, hogy szubjektív véleményt alkothassunk arról, hogy vajon melyik is a jobb: az eredeti, vagy az új változat. És melyik a jobb? Azt kell mondanom, hogy az eredetire teszem a voksomat attól függetlenül, hogy az amerikai változatnak nézője maradok egy ideig.
Az új változattal egyetlen egy nagy gond van: aki látta az eredetit annak nehéz elvonatkoztatni attól. Én is így jártam, habár sejtettem, hogy mit fogok kapni.
Amit sejteni lehetett, hogy a széria erősen CGI alapú lesz. Kérdés az volt, hogy ez mennyire, s milyen kivitelben is. Mert azért láthattunk már brutálisan rossz SyFy filmet, sorozatot hihetetlen, már-már pofátlan kategóriába eső gyenge CGI elemekkel megtűzdelve. Piros pont a készítőknek, hogy a bevezető epizódban ugyan nem tobzódunk CGI tengerben, de elég korrekt számú és minőségű jeleneteket tettek le elénk. Ráadásul HD-ban sem vehetőek észre hibák. Habár a bevezető epizódnak az a lényege, hogy megfogja a nézőket, de ha ez a szint marad látvány terén akkor az amerikai Being Human is belép abba a kategóriába, melyben azok a sorozatokat vannak, melyeket a kor technikai fejlettségének köszönhetően bűn nem HD-ban nézni.
Az eredeti felállás megegyezik az angol változattal: kapunk egy vámpírt, vérfarkast és egy szellemet, akiket összehoz a sors. Tehát alapötlet adott a kérdés pedig szintén, hogy vajon mennyire történik az átemelés az amerikai változatba, hisz én nem vagyok hajlandó ugyanazt a történetet megnézni, miközben tudom mi lesz a vége.
Az eredeti szériában a három sorstárs már együtt élt, s a készítők folyamatosan bontották ki találkozásuk eredetét. Addig az amerikai változatban ettől eltértek, ami részemről elég pozitív dolog ellenben azzal, hogy a három fő karakter nevét megváltoztatták. Bár nézőpont kérdése ez is, hisz az már tudható a bevezető epizód alapján, hogy az amerikai készítőknek másabb terveik vannak, mint az angol kollégáiknak. Érdekes például, hogy azonnal bedobtak Josh-nak (angol változatban ugye George) egy testvért is, aki már a pilotban megismerhetünk. Az angol változattól ez a szál teljesen elüt, s ebből kiindulva az amerikai vérfarkasunk karakterét, jellemét a készítők másabbra akarják formálni, mint az angol eredetiét ezáltal. Aidan, a vámpír és Sally, a szellem karaktere, jelleme a bemutatkozó epizódban háttérbe szorult. Az ő háttértörténetük egyelőre megegyezni látszik az angol eredetiével, bár nem mennék bele részletesebben, hisz aki nem látta az eredetit annak pár sor igencsak lelőni a slusszpoént, amit feltehetően az évad még tartogat a nézőinek. Persze csak akkor, ha ragaszkodnak az eredeti ötletekhez. Egyelőre vegyes megvalósítást láthattunk eddig, tehát a történetben eszközölt változatosság miatt egyelőre felkerült a sorozat a nézendő szériák listájára.
Véleményem szerint a széria egyik legnagyobb mellényúlása volt Sam Witwer, akit a nézők a Smallville és a Battlestar Galactica-ból ismerhetnek. Jómagam még nem tartok az ifjú Clark Kent kalandjaiban ott, a Battlestar Galactica meg részemről nézhetetlen valami, így nem tudok érdemben nyilatkozni a színész képességeiről. Egyedül a Star Wars: The Force Unleashed-beli (első részről itt, második részről itt esett szó) munkásságát ismerem. Az viszont tökéletes volt még úgy is, hogy egy játékról van szó, melyhez arcát és hangját adta. Ugyan külsőről nem illik ítélni, de Witwer arcberendezésétől nem tudok eltekinteni, sem pedig színészi játékától, így nekem teljes mértékben alkalmatlan a vámpír karakterére, ha alapul veszem az angol eredetijét. Sokkal sötétebb karakter illene hozzá. Arról nem is beszélve, hogy arca alapján nekem kissé elég nehéz elhinni ezeket az ágyjeleneteket, melyeket a női kollégáival művelt eddig munkássága során.
Persze, ha találgatni kellene akkor a készítők nem a tolerancia jegyében dobtak be egy ilyen karaktert. Ha nem lesz megfelelő a nézettség, vagy elkezd zuhanni remek marketing lehet a férfi közönség megtartására egy-két leszbikus szexjelenet.
Annyi viszont elmondható, hogy nálam mindenképp szerencse, hogy láttam az angol eredetit, mert ha kimaradt volna minden bizonnyal be sem próbálom a bevezető epizódot. Ha pedig mégis, akkor nem maradnék a következő epizódokra.