Idén tőlem szokatlan mennyiségű új sorozatot próbáltam be. A tavalyi upfronts kapcsán ki is emeltem, hogy a Raising Hope-ot én kifejezetten várom több tényező miatt is. Sejtéseim alapján úgy véltem, hogy nem lesz hosszú életű a csatornán. Akkor sitcom mivoltából kiindulva, s főleg abból, hogy a FOX-on rajtol el nem sok esélyt adtam a túlélésére. A pilot kritikában is említettem, hogy bizony a nézettség nem túl acélos, így egyelőre annak is lehet örülni, ha teljes évadberendelést kapunk. Szerencsére a FOX kegyes volt, s a teljes évadberendelés mellé azért adott a sorozat gyártójának egy második évados berendelést is, így a következő évadban is találkozhatunk a Chance famíliával.
A sorozat egy egy gyermekes családról szól, akik a munkásosztály legalján helyezkednek el. Természetesen erről leginkább ők tehetnek, hisz még tinédzser fejjel vállaltak be egy gyermeket, s ezzel aláásva a két szülő lehetséges jövőjét. De mivel sitcomról van szó és nem drámáról, így már az első percekben kiderül, hogy az egy szem fiúgyermekbe több ész, kitartás, felelősség és értelem szorult, mint a két felnőttnek együtt véve. Ez természetesen az egész évadon keresztül jó pár poén forrásaként szolgál nekünk. A három személyes család anyagi helyzete természetesen a béka nem túl szép rottyantója alatt van. De persze élelmes karakterektől van szó, így nem meglepő, hogy a család például a feleség agyirokkant nagyanyja házában élősködnek, miközben az öreglány furcsábbnál furcsább dolgokat művel elmeállapotából kiindulva. Alapszituációnak ez önmagában nem lenne elég, így a történetben helyet kap egy baba, akit eredetileg ugye Princess Beyonce-nak neveznek el, s csak később kapja a Hope nevet.
A bevezető epizódban megtudjuk, hogy a család egyetlen egy fiú gyermeke egy éjszaka megment egy nőt, akivel eltölt egy szenvedélyes éjszakát, akiről másnap kiderül, hogy többszörös sorozatgyilkos. Miután erről a család tévéből értesül, így a nő nemsokára börtönbe kerül, miután egy tévével jól kivitelezett ütést kap a fejére. Azonban a fekete leves kilenc hónap múlva jön, amikor is Jimmy értesül arról, hogy egy éjszakás kalandját villamosszékbeli halálra ítélték, azonban előtte még világra kell hoznia közös gyermeküket. S persze miután megtörténik ott áll főhősünk egy gyermekkel fiatalon, teljesen tanácstalanul. A probléma viszont az, hogy a kedves szülők sem konyítanak többet a gyerekneveléshez.
Már az első epizódban is kapunk jó pár flashback-et, amiből kiderül, hogy bizony Jimmy szülei sem sokkal tapasztaltabb gyermeknevelés terén. Az évad első felében a poénos helyzetek leginkább ezekből a visszatekintésekből kerül elő. És persze ahogyan saját gyermekükhöz, ugyanúgy állnak saját unokájukhoz, így ebből kiindulva örülhetünk, hogy szerencsétlen gyermek megérte az évad végét.
Karaktereket persze ezzel nem merítettük ki, hisz itt van az gyenge elméjű nagymama, aki furcsábbnál furcsább dolgokat művel. Hol melltartó nélkül szaladgál, hol saját ükunokáját csókolja szájon, mert azt hiszi néhai férje, hol pedig lámpának álcázza magát. Természetesen kell még több flúgos szereplő így megkapjuk a rossz fogú lányt, a zöldségbolt tulajdonosát. Szerelmi szálat sem hagyhatjuk ki, így főhősünk szerelmét Sabrina képében kapjuk meg, aki természetesen foglalt, s évad végére sem akar egyedülálló lenni.
Az alkotók elég kreatívak voltak a karakterek megalkotása terén, de hasonlóan kreatívak voltak a különböző szituációk megalkotásának terén is. Szinte kifogyhatatlan ötletházuk volt az évad során, s egyszer sem éreztem azt, hogy az adott epizód untatna, vagy éppenséggel rossz lenne. Nem is tudok gyenge epizódot kiemelni az évadból. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni, hogy az évad másik felében Burt és Virginia múltjából kevés flashback-et kaptunk, pedig azok igazán jóra sikeredtek az évad első felében.
És akkor van itt nekünk egy remekül összerakott évadzáró. Sitcom lévén természetesen semmiféle cliffhangerrel nem számolhatunk, ami részemről jó. Ha lett is volna véleményem szerint nem igen illet volna a sorozathoz. Korrektül összerakott epizód volt, habár a Jimmy-szál annyira nem tetszett, de ezt leszámítva jó pár megmosolyogtató percet szerzett nekem. Persze ez még távol van a tökéletes sitcomtól, de szórakoztatónak szórakoztató, s egy ilyen jelleggű sorozatnál elsősorban ez a fontos.
Az évad korrektül volt összerakva, ugyan év közben lemaradtam, s jó pár epizódot egyben kellett megnéznem, de remekül szórakoztam. Bízom abban, hogy a jövő év nem az utolsó évad lesz a sorozatból, s az első évadban bejáratott minőség nem fog romlani a második évadban.