Kecskenyál blogja

Annak idején nagy rajongója voltam a sorozatnak, mert számomra elképesztő módon volt képes fejlődni évadról évadra. Meg lehet nézni honnan indultunk, s milyen változásokon ment keresztül a sorozat, s végül hova jutott. Az eredeti ötletgazda Eric Kripke egészen pontosan öt évadot képzelt el a sorozatnak, de ugye a sorozatnak csak a nézők felé szórakoztatás a célja, hisz az anyacsatorna felé pedig üzlet, s ugyebár egy jövedelmező szériát abbahagyni nem túl jó ötlet lenne egy olyan kis csatornának, mint a The CW. Így hát végül úgy alakultak a dolgok, hogy a sorozat végül még egy évaddal bővült, amit már Sarah Gamble showrunner vett „kezelésbe”, de természetesen Eric Kripke is segédkezett az aktuális évadban.

Többekkel egyetemben az ötödik évad sajnos nekem sem nyerte el a tetszésemet. Többen a showrunner váltástól vártak valami újfajta megváltás a sorozattal kapcsolatban. Csalódottságom az előző évadban szinte határtalan volt, így az új évaddal kapcsolatban nem voltak elvárásaim, s ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nem is vártam. Természetesen az évadnyitánynál ott voltam én is (más dolgom egyébként sem volt), de végül nem jött a megváltás, így a sorozatból egy szép nyári dara lett. Hiába új showrunner, hiába élte túl a sorozat a rettegett halálnapot nézettség szempontjából. Sajnos az a dolog, ami miatt megszerettem a szériát annak idején úgy néz ki végleg elveszett…

Még tisztán emlékszem a marketing óráimra. Ezen belül pedig elevenen él bennem amikor a termék életgörbéjéről tanultunk. Tehát kezdődik a bevezetéssel, folyatódik a növekedéssel, érettséggel, s végül végződik a hanyatlással. Úgy néz ki, hogy ez bőven igaz sajnos a szériára is.
Kevés olyan széria van, amely képes évadról évadra fejlődni méghozzá úgy, hogy az ember szinte remegő szájjal várja a következő epizódot, s különböző rajongói fórumokon üsse el – egyébként igen fontos – idejét, hogy megossza gondolatait a többi rajongóval. Ez igaz volt a Spernatural-ra, amely annak ellenére is volt képes fejlődni látványban, történetben, hogy az anyacsatorna igencsak szűk marokkal bánik a sorozattal költségvetést illetően.

A sorozat rengeteget fejlődött, s úgy mondanám a harmadik évad végén ért el a csúcspontra, amit a negyedik évad koronázhatott volna meg egy említésre méltó évadzáróval. Helyette azonban érdekes mód ért véget a széria, s majd következett az iszonyú ötödik évad, mely akár lezárásként is funkcionálhatott volna, hisz itt bárki kiszállhatott volna. És akkor elérkeztünk a hatodik évadhoz, amelyről kijelenthetjük, hogy a sorozat mélypontja, s innen nem hiszem már, hogy a széria képes lesz visszatalálni a gyökerekhez.
Szokásos évadnyitás után – azaz megkapjuk bő egy percben az előző évad(ok) történéseit – majd pedig indulhat az aktuális évad. Ez az évad is új intro-t kapott, habár sokkal gyengébbre sikeredett, mint az előzőek. Hisz, aki eléggé figyelmes volt az évadok alatt megfigyelhette, hogy az intro valamilyen módon, de kapcsolódott az aktuális évad főszálához. Az ideit sikerült is elszúrni, bár megmerem kockáztatni, hogy feltehetően az íróknak főbb irányvonaluk nem igen volt a kezükben.

Az előző – egyébként csapnivaló – évadzáróban magával Lucifer-rel és az Apokalipszissel néztünk szembe. Sam feláldozta magát, s ezzel a pokolra került egy ketrecbe Lucifer-rel, aki természetesen szépen kielhette magát az ifjabb Whinchester fiún. Az biztos, hogy az alacsony büdzsé az oka annak, hogy a pokolból ismételten csak egy jelenetet láthattunk, melyben ugye Sam lángba borul. Részemről nem igazán jött be ez a megoldás, hisz Kripke a harmadik évad végén sokkolta a rajongókat a kifeszített Dean-el, akinek vállából, lábából és oldalából kampók lógtak ki. Oké, oké, megértjük, hogy ez nem az igazi pokol volt, s csak egy ketrec, de az évad közben volt pár gusztustalanabbnál, gusztustalanabb jelenet, így szerintem belefért volna, ha mondjuk az ifjabb Whinchester tesóról letépik a bőrt, vagy kitépik a kezét…

Az olyan ember, mint én egy sorozatot nehezen hagy abba, ha mondjuk évad végén van némi cliffhanger. Nos, az előző évad végén bárki kiszállhatott volna, hisz rendkívül jól szuperált volna évadzárónak, azonban a következő évad végén azért csak be kellett biggyeszteni egy cliffhangernek funkcionáló valamit, ami az aktuális évadban kiderült, hogy egy jó nagy tökön rúgással egyenértékű csalódás.
Ugyebár az előző évad végén láthattuk, hogy Sam visszatért a pokolból, s távolból figyelve bátyját. A lámpa szétdurranása sejtetett valamit, hogy ez nem az a testvér, akit mi korábban megismertük. Érdekes évad képét vetítette elő nekünk. Bár azt még most sem tudom megérteni, hogy miért nem tudnak tökösek lenni a készítők, s hangsúlyos drámát belevinni a szériába, amitől tényleg jó lenne, mert a hatodik évad szinte másról sem szólt, mint korábban elhalálozott karakterek feltámasztásáról. Csak azt a karaktert nem láthattuk viszont, aki(k)nek színészi/színésznői megformálója épp nem ért rá, vagy köszönte szépen nem kért a sorozatból.

Természetesen hiába vártam, vártuk Sam-ből nem lett démon. Nemes egyszerűséggel egy utánzat, egy lelketlen változat tért vissza. Itt már sziszegtem, hisz elég gyenge főszálnak ígérkezett volna ez, amit szerencsére valahol még a tizedik epizód elején szépen el is varrtak. A pokol jeleneteket nem is erőltették azon kívül, hogy a fentebb említett képkockákat még megkaptuk az évad során párszor. Sam lelkének visszaszerzése kezdeti főszálnak nézett ki, melynek megoldása után gyakorlatilag szétesett az évad közepe, mert egyszerűen nem volt egységes, s egymás után dobálgattak be jelentéktelen dolgokat. Legnagyobb negatívum részemről a korábbi karakterek visszahozása volt. Gondolok itt a Whinchester testvérek nagyapjára is. Sajnos azt kell mondanom, hogy az aktuális évadokban már nincs meg a drámai súly, ami az előző évadokban megvolt. Hisz tudtuk, ha valaki meghal, akkor az halott is marad. Ellenben az új évadban szinte mindenkit visszahozhatunk az életbe. Persze, ha az adott karakterrel nem akarunk később foglalkozni, akkor pedig írunk olyan jeleneteket, epizódokat, melyben visszahozhatjuk őket olyan formában, hogy később ne kelljen foglalkoznunk velük. Nekem például már a hócipőm tele van, hogy minden évadban viszont láthatjuk a Whinchester tesók édesanyját. Vagy múltba utaznak, vagy démon veszi fel az alakját, és sorolhatnám. De visszahozták Ellen és Ruby karakterét is, mert miért is ne.

Fentiektől eltekintve a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen nincs már új ötlet, új potencia a sorozatban. Az évad közepe tökéletes bizonyíték volt erre, hisz folyamatosan akarják a készítők überelni az előző évadok, de egyszerűen nem megy nekik, s a széria folyamatosan önön farkába harap méghozzá elég bugyuta módon. Olyan fejlődésnek lehettünk tanúi négy évad alatt, hogy ami működött a kezdetek kezdetén, az most inkább szánalmas és bárgyú, mint sem vicces. Gondolok itt az évad közbeni valami orbitálisan rossz minőségű epizódokról. Jó példa a The French Mistake című epizód, melyben a testvérek egy párhuzamos világban kötnek ki, azaz a Supernatural forgatásán. Ötletnek jó lett volna négy évaddal ezelőtt talán, de most inkább csak zavarban voltam, s iszonyú kínosan éreztem magam az epizód nézése közben olyannyira, hogy kénytelen voltam bele-bele tekerve megnézni az epizódot. Igen, ez volt az az epizód, amit valaki vagy nagyon szeretett, vagy nagyon utált. Én utóbbiba tartoztam.

És akkor eljutunk az évad végére, amikor is hirtelen egy rántással arcunkba kapjuk az évad főszálát. Amiről nem tudom azt mondani, hogy ezt már korábban kiötlötték a készítők, inkább évad közben találhatták ki, mert megvizsgálva az előző epizódokat valahogy nincs ilyenre utalás.
A legnagyobb ellenfél a sorozatban maga az ördög (sátán vagy ahogy tetszik), azaz Lucifer volt, azaz nála kellett egy jóval erősebb, idősebb és jóval nagyobb hatalommal bíró ellenfél, hogy lazán kenterbe verhessük az előző évadokat. Itt jött képbe a minden szörnynek szülőanyja Eve, aki frissen, ropogósra sülve érkezik a purgatóriumból, amiről kiderül, hogy nem csak a pokol új királya Crowley, hanem Castiel is keres önön érdekből. Szerencsétlen Eve még az évadzárót se érte meg, ugyanis szépen hidegre tették valami hihetetlen egyszerű módon. Kicsit tökön rúgásnak éreztem ezt a szálat is, hisz egy mezei démonnal (lásd sárga szemű) két évad kellett leszámolni, s Lilith és Lucifer se két epizód alatt halálozott el. És persze még azt se mondhatjuk, hogy a tesók eközben fizikailag fejlődtek volna, hisz ugyanolyan toprongyos városi emberek, mint a sorozat elején.

Az végére pedig kell a csavar, azaz Castiel árulása, aki miután magába szív több ezer lelket nagyobb hatalomra tesz szert, s ő lesz az új Isten, aki előtt ugyebár meg kellene hajolnia a fivéreknek. És akkor itt jön az óriási pofon, amikor az ember vagy harmincszor megbánja, hogy nekiült az aktuális évadnak: innen már tökéletesen látszik, hogy az íróknak a hetedik évadra egyszerűen nem marad más választásuk, mint az eredeti Istent bevonni a történetbe, hisz innen már nem sok választása van a készítőknek.
A botrányos évad, s a még botrányosabb évadzárás pedig igencsak elgondolkodtató, hogy vajon érdemes-e folytatni a szériát a hetedik évaddal…