Az egyik legjobban várt idei újonc volt a Falling Skies az amerikai TNT csatorna új, idegeninváziós sorozata, ami egyébként magán viseli Steven Spielberg keze nyomát. Nagy várakozás előzte meg a sorozat premierjét, s én is vevő voltam a két részes évadnyitányra. Azonban számomra az első negyvenöt perc után bennem elfogyott a türelem, s végül kukáztam a szériát.
Lévén az összes sorozatommal sikerült felzárkóznom megtekintetlen epizódok kapcsán, továbbá a The Office-nak is a végére értem egy hónap alatt, így nem volt néznivaló az aktuálisokon kívül, ami egyébként kemény két alig húsz perces sorozatot jelent. Annyi negatívumot olvastam a sorozatról, hogy egyszerűen muszáj volt kiélnem önkínzási hajlamomat, s begyűjtöttem az egyébként rettentően rövid, csupán tíz epizódot tartalmazó első évadot.
Tehát miről is szól az alapkoncepció?
Adott maga a föld, amit koránt sem békés idegenek megszállnak. Elektronikai eszközeinket tönkreteszik, embereket gyilkolnak és gyerekeket rabolnak el, akikre egy úgynevezett élősködőt, egy béklyót tesznek, mellyel irányíthatóak lesznek. Emellett itt vannak a pókszabású lények, valamint a Star Wars-féle birodalmi lépegető utódjának simán betudható két lábon járó robotok. Tehát minden adott ahhoz, hogy egy ütős sorozatot lehessen készíteni. Azonban eme potenciált sajnos nem sikerült meglépni az íróknak.
Tehát kaptunk egy posztapokaliptikus sorozatot, amiben rejlő potenciát sajnos nem sikerült kiaknázni a készítőknek. Hetente egy epizódot megnézni belőle „minőséget” nézve rossz ötlet. Viszont egyben legyűrni tíz epizódot kicsit emeli a szórakoztatási szintjét, amit nyújtani tud a sorozat.
A sorozat tele van sablon karakterekkel, s előre iszonyú könnyen megjósolható cselekménnyel. Jó példának itt volt a megbéklyózott gyermekek történetszála. Egyszerűen magától értetődő volt, hogy hiába szedték le az élősködőt róluk ezzel nem mentették meg őket. És bizony az évad vége felé ez ki is derült. Kérdés persze az, hogy a következő évadban meglépik-e, hogy a kölykök valamelyike csak úgy átalakul. Bár még ez sem növelné a sorozat minőségét. Egyetlen meglepő fordulat – számomra legalábbis -, hogy a pókszerű lények csak amolyan rabszolgák, amelyek a humanoid alkatú idegeneket szolgálják. A többi sajnos előre kiszámítható volt, s szinte semmi meglepetést sem tartogatott.
Az viszont elmondható, hogy az egyik legrosszabb sorozat évadzárónak lehettünk tanúi. Én nem is igazán emlékszem, hogy volt-e olyan sorozat, aminek ennyire semmilyen, már-már unalomba és teljes érdektelenségbe fulladó évadzárója volt. Az elővázolt nagy csata valami botrányosan sikerült kivitelezni. Emellett a készítők pedig fogták az egyik fő karaktert majd pedig az idegenek kezére adták. Érdekes, hogy egy idegen civilizáció le tud rombolni városokat, és embereket tud nyomorba dönteni, de egy helyi kis összecsapás viszont arra ösztönzi őket, hogy felajánlja egyiküknek, hogy „társuljon” hozzájuk, hisz őket lenyűgözte az ellenállás… Nem is értem, hogy ezt hogyan is gondolták komolyan.
Második évad már a zsákban van, azaz jövőre is visszatér a sorozat, s újabb tíz epizódot kapunk. Nyári darának agykikapcsolódásnak tökéletes feltéve, ha a sorozat megtekintése közben nem óhajtunk gondolkodni és hajlandóak vagyunk a logikai bukfenceket figyelmen kívül hagyni. Minden bizonnyal – ha lesz időm, kedvem, s elég energiám – leülök, mert tíz epizód nem olyan sok. Feltehetően, ha egész évados 22 epizódos berendelésről lenne szó minden bizonnyal már a második résznél dobtam volna.