„Egyszer volt, hol nem volt…” – ismerős sorok lehetnek mindenkinek. Megannyi film feldolgozás után végre sorozat formájában is megelevenednek kedvenc meséink természetesen a kornak megfelelő köntösben. Az amerikai abc ősszel tűzte műsorára a sorozatot, azonban az első megismerkedés vele nem volt túl gyümölcsöző, így az első epizód után nem folytattam. Aztán természetesen múlt az idő, s rendkívül jó kritikai hozzászólásokat olvastam a folytatásról. A nézettség kedvező volt, így az első körben berendelt 13 epizódot 22 epizódosra bővítette az anyacsatorna. A sorozat valahol a 17 epizód környékén járhat. Végül rövid tanakodás után úgy döntöttem ismét nekiülök a bevezető epizódnak, s a folytatásnak is. És be kell, hogy valljam a sorozat megérdemelte a második esélyt, mert jelen pillanatban is az aktuális epizódok begyűjtésén ügyködöm.
Közismert mese lett az alapkoncepciója a Once Upon A Time-nak. Gondolom nincs olyan ember, akinek be kéne mutatni hófehérke történetét. Szóval hófehérke megmenekül a herceg által és persze ekkor jönne az addig éltek, míg meg nem…. Azonban itt nem, ugyanis a gonosz királynő egy gonosz átkot küld a szerelmespárra, akik ekkor már tudatában vannak a jóslattal, miszerint születendő gyermekük fogja őket megmenteni, ezért azt biztonságos helyre rejtik, s világunkban köt ki. Ő lenne Emma, aki magányos nő fel, s ezzel egyetemben érdekes munkára is tesz szert. Aztán egy nap megjelenik egy fiú, aki közli vele, hogy ő az a kisfiú, akit annak idején örökbe adott, s eljött az idő, hogy segítsen neki. Ugyanis a mesehősöket a mi világunkba száműzte a gonosz királynő, azonban ők nem emlékeznek semmire korábbi életükből, s egy olyan helyen élnek, ahol megállt az idő.
Az évad egyik legkellemesebb meglepetése volt a Once Upon A Time. Az alapkoncepció elég érdekes, s a megtekintett epizód alapján azt gondolom, hogy van potenciál a sorozatban, s méghozzá nem is kevés, kérdés persze az, hogy vajon ez mennyire fog működni az évad további részeiben, hisz rengeteg karakterrel kell operálniuk, s rengeteg mese alaptörténetet kell felhasználniuk a készítőknek ahhoz, hogy sokáig fent tudják tartani az érdeklődést. Persze jelen pillanatban tökéletesen működik a koncepció, s az anyacsatorna egyik legnézettebb sorozata a Once Upon A Time, így minden bizonnyal egészen biztosan érkezik majd a második évad valamikor ősszel.
Ami viszont nagy pozitívum, hogy rendkívül jó színészeket sikerült összehozni. Valahogy egyik sem lóg ki a sorból, s egyik sem irritál, s mindegyik hitelesen tudja átadni a karakterét. S igencsak jól sikerült a szereposztás.
Történetvezetést is érdekesen sikerült kiviteleznie a készítőknek. Párhuzamosan fut a két idősík, így láthatjuk, hogy mi történik a mesevilágban, s mi történik a mi világunkban, s ezek hogyan is kötődnek össze. S érezhetően törekednek arra a készítők, hogy meglegyen az arány, azaz egy epizódon belül ugyanannyi jelenetsor szóljon a mesevilágról, mint a világunkról.
Persze ahhoz, hogy a fentiek jól működhessenek szükséges a megfelelő látványvilág megteremtésére is, ami leginkább a mesevilágot érinti. A megvalósítások zöme elég jól sikerült, azonban akadnak olyan dolgok, amik igencsak kilógtak. Sajnos azt kell mondanom, hogy a rengeteg pozitívum mellett sajnos negatívumnak számít a CGI, aminek néhol igencsak kilóg a lólába. De szerencsére a készítők jobbára díszletek mögött forgattak, így csak kevés jelenetben fordul elő ez a zavaró tényező.
Egyelőre számomra nézős a sorozat, az idei évad egyik kellemes meglepetése, amit egyébként nem igen vártam, így semmiféle elvárásaim nem voltak a sorozattal kapcsolatban. Az első epizód nem igazán rántott be ugyan, de a folytatás meggyőzött arról, hogy érdemes újra nekiugrani, mert remek szériával állunk szemben.
Bízom benne, hogy a minőség kitart az évad végéig, s nem fog felhígulni a sorozat. Persze egyelőre még elképzelésem sincs, hogy vajon a széria hogyan lehet működőképes hosszú éveken át, de bízom a készítőkben, hogy tudnak újat mutatni az új epizódokban is.