Kecskenyál blogja

Az első pókember film valamikor 2002 tájékán látott napvilágot. Nekem annak idején nagyon tetszett. Az akkori film még további két folytatást is kapott. A képregényeket nem olvastam, s csak egyszer vettem meg egy példányt, de mivel a családi költségvetés nem tette lehetővé, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak, így az az egy kiadvány is gyorsan az enyészeté vált.
Az első széria nekem nagyon bejött. Habár a harmadik epizód kritikailag is nagyon nagy bukásnak számított, de hellyel-közzel számomra még így is bőven a fogyasztható határon belül volt, de valahogy nem sikerült azt a minőségi szintet hozni, amit az első epizódok. Emellett rengetegen morogtak, hogy csak nyomokban hasonlít a képregényekre. Talán nekem az  volt a nagy szerencsém, hogy a képregény-sorozat teljes mértékben kimaradt az életemből, így nagyon viszonyítási alapom se volt.

Ugyan kritikai és rajongói szempontból hatalmas bukásnak számított a harmadik rész a bevételek elegendőek voltak ahhoz, hogy biztos legyen: lesz folytatás. Mert ugye nem a minőség az, amit elsősorban figyelembe vesznek a filmes cégek, hanem a bevétel. Nagyon sok hír ment a negyedik pókember filmről. Mentek a találgatások, hogy ki is lesz a kedvenc hősünk következő ellensége. Majd pedig 2010 elején megjött a hír, miszerint a Sony úgy döntött, hogy kreatív okokra hivatkozva nem készíti el a negyedik mozifilmet. Ugyan jön új pókember-film, de ez egy új sorozat első epizódja lesz, mert úgy vélték, hogy itt az ideje, hogy ideje reboot megvalósításban gondolkodni. Azaz a széria kap egy újraindítást, s ezáltal a korábbi filmekkel semmi kapcsolat sem lesz, hisz az alapoktól építkeznének fel, azaz ismét végig kell járnunk Peter Parker rögös útját  a lúzer tinédzsertől a pókcsípésen keresztül addig, míg magára nem ölti a hírhedt jelmezét.

Amikor először olvastam a hírt erről a dologról ösztönösen elutasítottam ismervén a régi trilógiát, s akkor megfogadtam, hogy bizony ezt nem nézem meg, mert bizony ez iszonyat rossz lesz. Időközben érkeztek különféle képek nem csak az akciójelenetekről, hanem magukról a színészekről is. Bevallom őszintén egyik sem volt meggyőző számomra, s egyre inkább azt az érzetet erősítette bennem, hogy ugyan lehet, hogy megnézem, ha megjelenik digitális adathordozón, de nem vagyok hajlandó érte pénzt áldozni semmilyen formában. Azaz sem mozijegyet nem fog megérni, sem pedig eredeti kiadást valamelyik közkedvelt adathordozón legyen az DVD, vagy Blu-ray.
Végül rendre jöttek az első előzetesek. Természetesen az első nyúlfarknyit követte több, hosszabb változat. Nem tudtam ellenállni, hisz nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is főzhetnek ki nekünk. Így a sokadik előzetes után egyre inkább úgy gondoltam, hogy ezt csak meg kellene nézni. Nagy elvárásaim nem voltak tőle, s olvasgattam is hozzászólásokat is, hogy kinek hogy tetszett. Persze ügyeltem arra, hogy olyan cikkekbe, kritikákba ne fussak bele, amely bármiféle spoilert tartalmazhat. Egyébiránt amúgy is sokszor unalomba fulladnak a szabadnapjaim, így úgy döntöttem, hogy munka után az esti órákban ezt meg kell néznem. Így végül tegnap rögtön műszak után kecses hátsó felemmel bementem, s megvettem a jegyemet az esti előadásra. Ugyan nekem akkora pluszt nem ad a 3D-s vetítés, így némi negatív érzet alakult ki bennem ez iránt, mert a szemüveg számomra nagyon kényelmet a kemény kialakítása miatt. Múlt hónapban a Prometheus-t néztem meg. Ott kifejezetten zavart az egész, s a film alatt sokszor le is vettem a szemüveget annyira kényelmetlen volt. Beültem szinte semmi elvárással. Csak egy látványos popcorn mozit vártam. Ennek ellenére valahogy egy idő után a szemüveg sem zavart, s valahol már túl járhattunk a film felénél, amikor megfogalmazódott bennem, hogy bizony a megjelenéskor ezt a filmet meg kell vennem Blu-ray formátumban, s ha hozzávesszük, hogy egy ilyen kiadvány forgalomba kerüléskor bőven nyolcezres határt súrolja, akkor ezzel tökéletesen szemléltettem, hogy mennyire is tetszett a film. De akkor nézzük a konkrétumokat.

Első körben fontos még egyszer kiemelnem: a film egy reboot, tehát teljesen az elejétől kezdtek mindent. Új színészekkel, új ellenségekkel, s mindezt úgy, hogy az előző trilógiához abszolút semmi köze nincs. Ebből kiindulva óhatatlan, hogy az ember nézése közben ne hasonlítsa össze az előző filmekkel. Nálam jelenleg úgy áll a mérce, hogy az új rész irányába billen. Voltak olyan dolgok, amelyek az előző részekben voltak jók, s voltak olyan dolgok, amelyek pedig az új filmben. És azt kell mondanom, hogy az újban sokkal jobba megvalósításokkal találkoztam, s sokkal szerethetőbbre sikerült Peter Parker karaktere is, emellett a történet is tartogat nem kis meglepetéseket.
Újra át kell járnunk hősünk útját. Az előző trilógiából nekem nem igazán rémlik, hogy említés szintjén is foglalkoztak volna karakterünk családi hátterével. Annyit tudtunk, hogy nagybátyja, s annak felesége nevelte Parker-t. Ebből a szempontból nálam a film teljes telitalálat. Ugyanis a kezdő képsorokban láthatjuk kedvencünk szüleit is. Peter apja valamin fontosan dolgozhatott, amikor menekülőre kellett fogniuk. Így a jövendőbeli pókember így került Ben bácsihoz és May nénihez. Itt annyi negatívumot emelnék ki, hogy az előző trilógia May nénije valahogy nekem sokkal jobban bejött, s eléggé hiteles volt. Itt Sally Field tűnt fel ebben a szerepben, aki szerintem korától fogva nem igazán volt jó választás. Főleg, ha megnézzük Martin Sheen túlságosan idősnek hatott hozzá. Visszatérve a szülőkhöz valahol a film alatt motoszkált bennem, hogy vajon mi is lehet ezzel a szállal, de valahol biztos voltam benne, hogy csak apróbb utalásokat találhatunk majd benne. Az külön tetszett, hogy ezek a kutatások miatt jutott el Peter ahhoz a céghez, ahol sorsa megpecsételődik a bizonyos pókcsípés miatt.

Az előző filmekhez mérten itt kicsit hangsúlyosabban, s látványosan jelennek meg a csípés után Peter képességei. A két filmet összevetve egyetlen egy közös dolog van, hogy ez egyikben sem tetszett. Egy ilyen alaptörténettel rendelkező filmnél természetesen az ember ne keressen logikát, s realisztikus megoldást, de valahogy zavart, hogy elég látványosan alakult át mindkét filmben Peter, s ez valahogy nem igen tűnt fel senkinek sem. Azt gondolom, ha a semmiből előtűnik egy szuperhős, aki pókhálókon csüng, s hihetetlen akrobatikus képességekkel rendelkezik, akkor nyilván feltűnne nekem, hogy a környezetemben is van egy ilyen ember, aki előtte hihetetlen lúzernek számított. Ez a momentum itt picivel túlzóbb volt, s ugyan a film második fele feledtette ezt a dolgot, de valahogy nem tudom negatívumként felróni.

A film alatt nem néztem az órát, s meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg előkapjam a telefonomat, s megnézzem mennyi az idő. Így csak saccolni tudom, hogy talán az első óra mehetett arra rá, hogy tüzetesebben bemutassa, hogy Peter hogyan is válik pókemberré. Ugyan nem szoktam szeretni az ilyen bevezetőket, főleg akkor, ha nagyon sokáig tartanak, de itt valahogy pozitívumnak éreztem. Féltem attól, hogy nagyon fogom unni ezt a részt, de szerencsére nem így történt. Lekötött ez is, s nem azt vártam, hogy mikor fogja már felkapni a jelmezét, s röpködni a házak felett.
Tudatosabban lett felépítve a karakter, s ez rendkívül jó. Olvasgatva több hozzászólást különböző oldalakon legtöbben azon a véleményen vannak, hogy sokkal inkább képregény hű az új sorozat első darabja, mint az előző trilógia. Először is kicsit áttervezték főhősünk jelmezét. Valahol realisztikusabbnak hatott, s jobban bejött, mint az első változat. Látványból nyilván nem hasonlítható össze a 2002-es változattal, hisz azóta rendkívül sokat változott a filmes szakma technikája, s kevesebb, vagy épp ugyanannyi  költségvetésből sokkal látványosabb filmet tudnak az asztalra tenni. Így egyetlen egy olyan jelenet sem volt, amiben kiszúrtam volna, hogy akit látok az nem a színész, hanem egy CGI karakter. Pedig minden bizonnyal rendkívül sok olyan jelenet van, ahol CGI pókember ugrálgat. Mindezek mellett annyi változtatás történt még, hogy Peter  itt nem a csuklójából lövi ki a hálót, hanem erre egy speciális szerkezetet készített.

Ami nekem hiányzott a filmből az leginkább a hírharsonya szerkesztője volt. Ez kimaradt az új részből, de minden bizonnyal, ha hűek akarnak lenni a képregényhez akkor feltehetően majd pótolják a következő részben, hisz bevételek szempontjából érdekes lenne, ha nem érkezne egy második rész. Visszatérve az első trilógiában a szerkesztő karaktere nagyon jól eltalált volt, s azokat a jeleneteket is sikerült élvezhetővé tennie, ami nem volt túl jó. Így sajnos ebben a részben az ő karakterét mellőzik, habár nem hiszem, hogy ugyanaz a színész játszhatta volna el még egyszer a karaktert. Bár bízom benne, hogy ha mégis behozzák a történetbe megfelelő színészt találnak rá.

És akkor még nem is esett szó a többi karakterről. Ebben a részben nincs Mary-Jane, hanem helyette van Gwen. Itt megmelíteném, hogy szinkronos változatban néztem meg a filmet. Különösebb rigolyáim nem voltak ezzel kapcsolatban, de Gwen szinkronhangja valami borzadály volt. Körülbelül egy göthös, madárinfluenzában döglődő kacsához tudnám hasonlítani, s ebből kiindulva az elején eléggé irritáló volt. Szerencsére a történet, s a látvány ezt a negatívumot feledtette. Szerencsére Gwen karaktere elég jóra sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy a két fiatal között rendkívül jól működött a tinédzser szerelmi vonal, s nem éreztem egyiket sem kínosnak. Az már külön dicséretet érdemel, hogy behozták Gwen  apját, akinek megformálója a Rescue Me-ből lehet ismerős.

Hősünk egyetlen ellensége Dr. Curt Connors alteregója, a Gyík. A történet szerint a tudós egy  repülőgép szerencsétlenségben elveszti egyik karját könyök alatt. Ezután arra teszi fel az életét, hogy olyan kísérletek és kutatásokat hajtson végre, amelynek fő célja, hogy az emberek regenerálódó képességét növelje, s tökéletessé tegye. Ezt pedig a különböző fajok kereszteződésével éri el. Peter apja kísérleteiből hozza el a megoldást. Azonban a tudós saját magán teszteli az ellenszert, mely az átlagos gyík regeneráló képességét hordozza. Ugyan karja visszanő, de később félelmetes hatalmas gyíkká változik, aki félig meddig emberi tudattal rendelkezik, de az ösztönei megváltoztatják, s feltett célja, hogy a világot az ő képmására formálja.
Innentől kezdve pedig a látványra helyeződik a hangsúly. Ekkor már javában röpköd a város felett kedvenc hősünk, s kap el különböző bűnözőket. Feltett szándéka, hogy megtalálja nagybátyja gyilkosát, azonban ez akciója kevés sikerrel jár. Ekkor jelenik meg az első főellensége. Nem sokkal később pedig mindkettejük számára nyilvánvalóvá válik, hogy a hétköznapi életben melyikük kicsoda. Így hát megkezdődik a gigászi harc. Monumentális jelenetek és hihetetlenül eltalált látványvilággal van dolgunk. Egyszerűen nem tudtam nem csodálni azt a látványt, amit kaptam. Ami viszont hihetetlenül tetszett, hogy sehol nem találtam egy hibát, s sehol nem lógott ki CGI. Látszik, hogy az alkotók igyekeztek minél jobb munkát kiadni a kezük közül. Ugyan sokak bugyutának és nem eléggé megcsinált gonosznak tartották a Gyíkembert, de nekem különösebb gondom nem volt. Hamar megbékéltem vele, de azért az előzetesek alapján kicsit féltem, hogy mekkora mellényúlás lesz.

Az előző trilógia igencsak lassú folyású volt. Bevallom őszintén a Peter – Mary-Jane páros nem működött olyan dinamikusan, mint itt a Peter – Gwen páros. Úgy ültem be, hogy abban egészen biztos voltam, hogy hősünk éjjeli alteregója rejtve marad mindenki előtt. Így számomra elég meglepő volt, amikor Peter felfedte magát szerelme előtt. Az pedig elég jó dramaturgia húzás volt, hogy a lány apja előtt is lebukott, ugyan a karakter sírba vitte Peter titkát.
És akkor elérkeztünk arra a pontra, amikor is megfogalmazódhat a kérdés: ezek mellett miért is tetszett ennyire a film? Az előző trilógiát  szerettem, s most is kedvem lenne megnézni legalább az első két részt. Látványosnak látványos volt. Ellenben nagyon sok volt benne az érzelmi szál, ami inkább már egy túlfűtött szappanoperához hasonlított, ami a harmadik részre teljesen kifulladt, s önmaga ismétlődése lett végül. Ellenben az új filmben ezek a dolgok háttérbe kerültek. Arról nem is beszélve, hogy sokszor nevettem fel a közönséggel együtt. Az új Peter sokkal szerethetőbb, talpraesettebb, humorosabb, s sokkal élettel telibb, mint az előző. Elsősorban persze a színészi játékon is múlott az egész, de ahhoz képest, hogy kis nyámnyila színészt találtak mégis sikerült hitelesen eladni ezt a filmet. Persze az egykori pókember megformálójával se volt komolyabb gondom, hisz mindent bizonnyal nem Tobey Maguire tehet arról, hogy milyenre írták az ő karakterét.

Persze nyilván vannak olyanok, akik fanyalognak még így is. Mint ahogyan fentebb is írtam nem olvastam a képregényeket sem, s azon kívül, hogy tetszettek a filmek különösebben nem rajongtam értük. Ugyan megvannak HD minőségben már jó ideje, de azon kívül, hogy belenéztem milyenre sikerült a HD transzfer még nem ültem le megnézni őket. Ellenben az új film annyira tetszett, hogy bízom benne még idén megjelenik Blu-ray-en, mert az elsők között leszek, aki leadja az előrendelést.
Az új pókember sokkal viccesebb, sokkal dinamikusabb, s sokkal összetettebb, mint az elődei. Érezhető, hogy sokkal inkább pörgősebb annak ellenére is, hogy legalább bő egy óra elment a felvezetéssel. De ennek ellenére is hatalmas élmény volt idén. Egyetlen egy olyan film eddig, amiben nem csalódtam. Hihetetlen jól lehet összerakva, s mindezt úgy mondom, hogy talán most kezdődött el az igazi rajongásom az új széria iránt. Pedig elsők között voltam, akik a reboot hírét meghallva elméletben köptem egyet. Nos ebből is látszik, hogy bizony az előítéletek félre kell tenni.