Silent Hill: Revelation

Körülbelül öt évvel ezelőtt egy esős délután unatkoztam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így szokásomhoz híven elkezdtem az interneten nézelődni nézendő dolgok iránt egészen addig, míg egy filmes oldalra nem találtam, ahol ajánlatként a Silent Hill volt. Az előzetes, s a leírás meggyőzött, s még aznap délután megnéztem a filmet, amely annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azonnal elkezdtem háttéradatok után kutatni. Ekkor még nem tudtam, hogy egy igen népszerű horror játék volt az alapja a filmnek. Az első rész nyitva hagyott befejezésének köszönhetően nem tudtam ellenállni, s szinte bújtam a weblapokat minden információért. Olyannyira tetszett a film, hogy egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne üljek neki a játékoknak. Bő négy évvel ezelőtt még az iskolapadot koptattam, s ez volt az egyetlen olyan hátráltató tényező, ami miatt az összes PC-re megjelent rész végigjátszása három hónapot ölelt fel nálam. Óhatatlanul is rajongója lettem a szériának, s talán kijelenthetem, hogy a Silent Hill volt az a húzócím a játékok világába, aminek nem a látványa, játékmenete fogott meg, hanem a története.
Az elmúlt években a játszható címeknek köszönhetően kitöltötte azt az űrt, amit az első rész hagyott a nyitott és meglehetősen sokkoló befejezésével, amikor is tudomást szereztem a második rész létezéséről. Bevallom őszintén az elmúlt fél év eseményei, s munkámból kifolyólag nem tudtam követni a híreket, így igen erős meglepetés volt, amikor csak pár hónap választott el a premier dátumától. Belőttem magamnak egy szép naptári napot, amikor szerettem volna megtekinteni a filmet, azonban nem tudtam addig várni, így nem meglepő, hogy szinte majdnem a premier napján már a teremben ültem. A film nézése közben pedig ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a The Amazing Spider-man megtekintésekor: megjelenéskor azonnal kell nekem ez a film Blu-ray lemezen! Lévén nem nagyon szeretnék eredeti kópiákért 6-7 ezreket kiperkálni, s erre zokszó nélkül kiadnék ilyen összeget akkor ez árulkodó, hogy mennyire tetszett a film.

Tovább… →

És itt a Windows 8

Majdnem pontosan három évvel ezelőtt eresztettem meg egy bejegyzést a Microsoft új operációs rendszeréről, a Windows 7-ről. Nagyon sokáig a Windows XP volt az egyeduralkodó az itthoni gépeken. Leginkább szülői részről a berögzült ragaszkodás a jól bevált dolgokhoz volt az oka, másfelől pedig az akkori itthoni számítógépek hardveresen nem voltak elég erősek az akkor igencsak sokak által utált Windows Vistához. Egy bizonyos idő után a szobámba is landolt egy PC. Hardveresen természetesen nem volt a legerősebb, de ennek ellenére ahogy megjelent a Windows 7 azonnal rávetettem magam, s talán az elsők között voltam, akik elkezdték tesztelgetni. A rendszer elég stabilnak tűnt, s végre elérte az operációs rendszer azt a szintet, hogy ha úgy hozta a sors, hogy újra kellett telepíteni az Windows-t nem telt bele órákba. Ugyan hardveres szinten nem voltam elég erős, de ennek ellenére elég jól működött az elmúlt másfél évben, s csak az elmúlt pár hónapban produkált érdekes hibajelenséget, amelynek okára a mai napig nem jöttem rá. Viszont idővel bejelentésre került, hogy érkezik a Windows 8, mely az előző operációs rendszer babérjaira akar törni. Nagyon sok negatív ellenvélemény volt, ugyanis az új rendszert rendkívül átszabták a készítők. Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, hogy ha úgy alakul ki fogom próbálni.
Az új operációs rendszer legújabb újítása, hogy az asztal, mint az alkalmazások és telepített programok elsődleges elérési helye háttérbe szorult. Sokaknál pont ez vágta ki a biztosítékot, s pont emiatt kezdték el legbelül gyűlölni anélkül, hogy kipróbálták volna, vagy legalább esélyt adtak volna arra, hogy megnézzék milyen. Az elmúlt időszakban rendkívül sok tesztet és hozzászólást olvastam, s szélsőséges vélemények alakult ki az új rendszerrel kapcsolatban. Valakinek bejött, valakinek pedig nem. És persze ott vannak azok, akik ki sem próbálták, csak megtekintett videók és képek alapján mondanak véleményt. Én azok táborát erősítem, akik kipróbálták az új rendszert. Fontosnak érzem azonban megjegyezni, hogy ez a bejegyzés pusztán vélemény nyilvánításnak szánom, nem pedig tesztnek.
Tovább… →