Én azok táborába tartozom, akik a Resident Evil nevet először film kapcsán ismertem meg, s csak aztán tettem próbát a játékkal, melyből a mozgóképes mozi készült. Az első három epizód nekem felettébb tetszett. Ezeknek a hatására ültem neki a játékoknak is, melyek felemás érzést keltettek bennem. Ellenben az Afterlife alcímre keresztelt negyedik epizódnál már kicsit mocorgott bennem valami annak kapcsán, hogy valami nem stimmel már a sorozattal, s minőségi szempontból kezd süllyedni az egész.
Idén szeptemberben viszont megérkezett a folytatás Retribution névre hallgató ötödik rész. Az új epizód egyébként roppant mód érdekelt, s terveztem is megnézi a moziban, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt sikeresen lecsúsztam a premierről. Mivel nem szerettem volna mindenféle szutyok mozis minőségben megtekinteni, így kénytelen voltam várni addig, míg meg nem jelenik, vagy idő előtt nem kerül fel a virtuális világba valamiféle nézhető változat. Nos, utóbbi megtörtént, így végre én is megnézhettem az új részt.
Az előző epizódnál kicsit mérgelődtem. Ugyanis ismét kaptunk egy lezáratlan befejezést, de a készítők úgy oldották meg az egészet, hogy az igazán kulcsfontosságú momentumot szépen a stáblista végére hagyták, amit ugye a többség nem igazán szokott végignézni főleg, ha a néző a moziban tekinti meg az adott alkotást. Szerencsére én tisztában voltam vele, hogy jobb, ha türelmes vagyok a stáblista alatt, de ha nem kaptam volna infót erről, akkor minden bizonnyal néztem volna egyet, amikor elindítottam az ötödik részt, s egy olyan jelenettel folytatódik, amit nem igazán értettem volna.
Ha a sorozatot nézem akkor azt kell mondanom, hogy a legrosszabb epizóddal van dolgunk. Rengeteg korábbi karaktert visszahoztak a készítők, de ezek közül amelyek valóban említést érdemelt az kétség kívül Jill volt, hisz az összes többi a részek előrehaladtával szépen fűbe harapott. Épp ezért volt egy hatalmas arcon csapás, hogy őket szépen visszahozták. Rendben, ezt a részét a Retribution-nek tökéletesen megmagyarázták, de én úgy vagyok vele, hogy a korábbi elhalálozott karaktereket ne hozzák vissza klónként egy támadás szimulátor kedvéért se. És valahol itt lett nekem súlytalan az egész film, hisz a korábbi áldozatok, s halálok ezzel szépen lenullázódtak.
Ahogyan haladt előre a sorozat a központú karakter úgy erősödött, miközben a testében dolgozott a mutáció. A film ezen szakaszát tényleg imádtam, hisz nem tudtam mi fog majd rám várni a későbbiekben. Azonban a készítők rádöbbentek, hogy beleestek abba a hibába, hogy fő karakter túlságosan erős lett. Hogy ezt a csorbát kiküszöböljék az előző epizódban minden természetfeletti képességétől megfosztották. Gondolnánk, hogy emiatt sokkal esendőbb lett. Nem. Az ötödik részben Alice ugyanúgy ugrál össze-vissza, mint korábban, illetve törnek a csontjai, s szerez különféle sebesüléseket, de ő bátran menetel tovább, mint egy elpusztíthatatlan halhatatlan karakter. És persze a végére ismételten sejtszinten egyesül hősnőnk a T-vírussal, hogy aztán egy lehetséges hatodik epizódban mindenkinek a valagát rongyosra rugdossa.
Az egy dolog, hogy a film alapja egy méltán népszerű horrorsorozaton alapszik, de azért valahol zavar, hogy lassan semmi eredetiség nincs benne. Az előző epizódokban még felfedeztem némi alkotói önállóságot, viszont az előző és ebben az epizódban már nem. Ez alatt azt értem, hogy rengeteg karaktert, helyzetet, s teremtményt gyakorlatilag átültettem a játékból a mozivászonra. Ezzel igazából nem is lett volna baj, ha éppenséggel nem ültem volna le a negyedik és ötödik játék elé, s nem vittem volna végig őket. Így ezek a karakterek, s teremtmények nekem rendkívül unalmasak voltak főleg abban az esetben, hogy tudtam hogyan fogják majd feltehetően elpusztítani őket. S ebből a szempontból (is) csalódás volt számomra a film.
Az viszont mindenképp pozitívumnak emelném ki, hogy a filmkezdés tökéletes volt mindazok számára, akik nem látták az előző epizódokat, hisz alig egy percben szépen felvázoltak mindent, amit tudnunk kell ahhoz, hogy mindennel tisztában legyünk. Ezt rendkívül jó lépésnek tartottam a készítőktől. Azt pedig végképp, hogy most semmiféle bónusz jelenetet nem toltak be a stáblista utánra.
Bár elképzelhető, hogy ha elvárások nélkül ülök le a film elé, akkor lehet tetszett volna. Bevallom, hogy kicsit magasra tettem a mércét a filmmel kapcsolatban, s már az előzetes se nyerte el a tetszésemet túlságosan. Viszont látvány szempontjából jónak mondható a film. Kifogástalan jelzőt azért nem használtam, hisz akadnak olyan jelenetek, ahol viszont kilóg a CGI lóláb, s kicsit zavaró volt HD minőségben, hogy egy ekkora franchise-nál ilyet elkövetnek.
Azt nem kell mondanom, hogy a befejezéssel ismét felvázolták, hogy feltehetően másfél év múlva ismét mehetünk majd a moziba Resident Evil-t nézni. Nem mondom, hogy az új rész bűn rossz volt, de azt hiszem elérte azt a pontot a széria, hogy egyszerűen már nem tud újat mutatni, s egyszerűen kifulladt az egész. Persze, ha az ember fogja magát, s szépen a gondolkodó agysejtjeit kikapcsolja akkor szórakozhat egy jót.
Mindenesetre egyelőre úgy vagyok vele, hogy remélem az utolsó mondatból kiindulva tényleg vár hőseinkre egy utolsó harc, melyben lezárják a sorozatot. A következő részt is meg fogom nézni minden bizonnyal, de azt majd itthon, ugyanis nem leszek hajlandó elmenni a moziba, s pénzt kiadni érte.