A Glee azon sorozatok közé tartozott, melynek nem voltam ott az indulásakor. Igazából teljesen el is siklottam felette, s az írott ajánló sem győzött meg arról, hogy ezt nekem nagyon be kellene próbálnom. Körülbelül három hónapon keresztül folyamatosan foglalkozott vele a média, s rendkívül pozitív visszhang meggyőzött arról, hogy legalább a bevezető epizódot látnom kell. Magába szippantott, így ahogy sikerült felzárkóznom szinte ritka volt, ha nem voltam naprakész. A sorozat a frissességével, s zenei oldalával belopta magát a szívembe, s nem csak egy széria volt a sok közül, hisz a szereplők által feldolgozott számokat a mai napig meghallgatom. Sajnos utóbbi az, ami viszonylag hozza azt a minőséget, mint az elején. A zseniális első évad után jött egy remek második évad apróbb hibákkal, majd pedig érkezett egy vegyes érzelmeket keltő harmadik évad, mely után kíváncsian vártam, hogy mennyire fog bejönni a koncepció váltás a folytatásban.
Azt kell mondjam, hogy ismét egy olyan évadon vagyunk túl, amiben sajnos megvolt a potenciál, hogy a széria a régi fényében tündököljön, de sajnos a lehetőséget nem tudták kellően kihasználni a készítők, s az évadzárónál az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, ha nem lennének a zenei feldolgozások egyáltalán kitartottam volna eddig?

Tovább… →