Az első évadokban egyik legjobb újoncnak számított a The Big Bang Theory, mely azóta elég nagy változáson ment keresztül. Nagyon sokan imádták itthon miközben a nézettség közepesnek volt mondható. Azonban idővel változott az alapfelállás, mely a nézettségre pozitívan hatott olyannyira, hogy lassan az sem meglepő, ha alulról súrolja a 20 milliós nézettséget, azonban az alapkoncepció kizsigerelése nem nagyon jött be sokaknak, s idehaza nagyon sokan elpártoltak a sorozattól.
Az első három évadot imádtam. A negyediknél csak enyhe keserű szájízt éreztem, s az ötödiknél abbahagytam. De egy népszerű sorozattól megszabadulni nem egyszerű, hisz az ember belefuthat róla szóló bejegyzésekbe. S mivel olyanokba futottam bele, amely felkeltette az érdeklődésemet, ezért végül megtörtem, s ott folytattam, ahol annak idején abbahagytam. S egyre inkább az ötlött a fejembe, hogy ugyan esett a színvonal, de sokkal jobb ömlesztve nézni az epizódokat, mert így még élvezhető valamennyire. A hatodik évad felemás érzéseket keltett bennem, s ugyan évad elején akadtak olyan epizódok, amelyek tetszettek, de végül az évadzárás szintén olyanra sikerült, mely után úgy döntöttem, hogy a sorozatból a hatodik évad volt, amelyet utoljára láttam.
Annak ellenére, hogy az évadban több jobb epizód volt, mint az előzőben továbbra sem éreztem azt, hogy a széria haladna valamerre. A kezdő évadok idején megvolt egyfajta érzés az epizódok kapcsán, s mára leginkább párkapcsolati vígjátékká nőtte ki magát, amelyben olykor előfordul a korábbi évadokra jellemző humor. Ami talán legjobban kezdett zavarni az az, hogy a karakterek elkezdtek stagnálni, s semerre sem haladnak ezzel szemben akad egy-két olyan szereplő, amellyel nem tudnak érdemben mit kezdeni. Ilyen például Amy.
Amikor behozták a karaktert imádtam, s mivel egy évadzáróban lett ellőve nagyon vártam a folytatást, de sajnos csalódnom kellett. Az idei évad bebizonyította azt, hogy mivel remekül működik a jelenlegi koncepció nem remélhető, hogy ezen változtatni fognak, így döntöttem az mellett, hogy pár elhanyagolható mennyiségű jó epizódért kár újabb évadot végigkövetni. Észrevételem szerint leginkább az évad közepén kezdtek szétesni a dolgok, s ismét elkezdtek menni a párkapcsolati téma iránt. Mindenesetre ebből annyi pozitívum volt, hogy legalább nem drámázással, s szakítással húzták az időt a készítők.
Mindezek mellett érdemes megemlíteni, hogy hellyel-közzel párkapcsolati vonalon Howard – Bernadette vitte a prímet, s kizárólag az ő kettőse működött tökéletesen olyannyira, hogy poénok tekintetében ők voltak azok, akik a legjobb helyzetkomikumokat kapták. Ezzel szemben a Sheldon – Amy páros maga volt a katasztrófa, s szó szerint kellemetlenül éreztem magam azokban a jelenetekben, amelyekben ők szerepeltek, hisz az várható volt, hogy semmi nem fog történni kettejük között fizikai szinten, mert az Sheldon karakterének leamortizálódását jelenteni teljesen.
Az évadzárás elég gyengére sikerült, s elmondható, hogy egy olyan zárást produkáltak a készítők, amelyet már kétszer ellőttek, így egyáltalán nem alakult ki benne olyan érzés, amiért a falat kaparnám, s azt várnám, hogy vajon mikor is lesz szeptember.
Valahol sajnálom a szériát, mert tényleg nagyszerű volt fénykorában, de most már sajnos nem az, s nem hiszem, hogy visszatérek még egyszer hozzá, hisz nem biztos, hogy mindig lesz időm arra, hogy egyszerre akár egy-két nap alatt tegyek magamévá egy komplett évadot.