Ugyan rajongója vagyok Stephen King munkásságának, de szégyenszemre eddig csak filmadaptáción láttam műveit. Egyik jelentős oka ennek leginkább az, hogy gyermekként szülők háta mögött voltam kénytelen suttyomban megtekinteni a megfilmesített műveinek vizuális termékét, majd felnőve pedig leginkább időhiány miatt nem igazán kerül kezembe könyv.
Bevallom őszintén utóbbi miatt kicsit hadilábon állok a sorozatokkal kapcsolatos hírekkel, így engem gyakorlatilag meglepetésként ért az Under The Dome bevezető epizódja, melyről először egy kritikai írásnak köszönhetően szereztem tudomást. S mivel nálam gyerekkorom óta Stephen King neve egyet jelent a minőséggel, így nem volt kérdés, hogy muszáj próbát tennem a sorozattal, melynek bevezető epizódja már egy ideje itt hevert a merevlemezemen, de csak ma jutott arra időm, hogy meglessem valóban hogyan is sikerült. Meglepő, hogy az amerikai CBS épp nyárra tette a sorozat premierjét, hisz ilyenkor leginkább a kábeles adók szériái tarolnak, míg az országos csatornák pedig uborkaszezonjukat töltik, ami nem meglepő, hisz ilyenkor kevesebben tévéznek. Igazából megpróbáltam mindenféle elvárás nélkül leülni a sorozat elé, ugyanis nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy pont azért vérzik el nálam egy alkotás, mert nagy elvárásokat támasztok elé. Ugyan utóbbit sikerült elkerülnöm, de sajnos azt kell mondanom, hogy az Under The Dome nem lesz az én sorozatom, így sajnos az első rész után el is köszöntem tőle.
Az alapkoncepció szerint adott egy kisváros, s annak lakói, akik élik a mindennapi megszokott életüket. Egészen addig, míg egy nap – vizuális szempontból elég látványosan – nem jelenik meg egy búra a város körül, amelynek köszönhetően elzárják őket a külvilágtól. Se ki, se be nem lehet menni, aki pedig megpróbálkozik, arra nem túlságosan pozitív sors vár.
Az elmúlt években akadt jó pár high-concept sorozat, s közülük rengeteg vérzett el, vagy a széria befejeztével sokaknál okozott csalódást. Ebből kiindulva reménykedtem, hogy talán másabb felépítéssel próbálkozik majd az Under The Dome, de sajnos már a kezdő képsorokból is látványosan látszódott, hogy bizony mindenkinek van valami kis sötét titka, s minden kapcsolódik mindenhez, s természetesen a háttérben valami titok lappang, amit minden bizonnyal kihúznak majd az évad végéig.
A bevezető epizód cselekményszál szempontjából elég jól építkezett, s igyekezett minden jelentősebb eseményt, karaktert bemutatni, hogy felkeltse a figyelmünket, s a folytatás is érdekelhessen minket. Bevallom őszintén, nekem az annak idején két évadot megért Jericho hangulatát idézte, s nekem jó pár cselekmény hasonlóságokat mutatott az egykori CBS sorozattal. A legnagyobb igazság az, hogy a bevezető epizódban nem igazán kötött le, aminek egyik oka részemről leginkább a fakó karakterek rovására írható. Egyszerűen nem találtam egyetlen egy olyat sem, aki szimpatikus lett volna, vagy esetleg felkeltette volna az érdeklődésem. Szürke, unalmas, érdektelen szereplőkkel volt tele az első rész.
Maga az esemény érdekesen, s látványosan lett tálalva, de sajnos az epizód végére érdektelenné vált számomra. Nem igazán keltette fel az érdeklődésem, hogy epekedve várjam a következő részt, hogy vajon mi fog történni, vagy éppen akad-e valamiféle infó morzsa, amivel közelebb juthatnánk a megoldáshoz, hogy vajon miért is történt az, ami történt.
Összességében nem volt nézhetetlen az első rész, s bátran ajánlható bárkinek. Példának okáért, ha a széria teszem azt öt évvel ezelőtt indult volna minden bizonnyal nem szálltam volna ki az első rész után, mert belefért volna a nézendők közé. De, ha kevés idővel rendelkezik az ember kénytelen keményebben bánni a szériákkal, így egy olyan sorozatnak, amely nem köt le, s nem csigáz fel nincs helye részemről az aktuális szériák között.