Bevallom őszintén a szuperhős filmekkel hadilábon állok mostanság. Gyermekként, s tinédzserként, ha egy filmben akár minimális CGI is volt az már elég volt arra, hogy megnézzem legalább egyszer. Mostanság ez már kevés, s az igazság az, hogy filmek terén elég nagy lemaradásom keletkezett, melyet ugyan próbálok kordában tartani, s megszüntetni, de munka mellett sajnos elég nehéz az embernek napra késznek lenni.
Annak idején megjelenésekor láttam az első Iron Man-t, s kellemes meglepetésnek bizonyult. Ugyan tetszett, de annyira nem lopta be magát a szívembe, hogy bekerüljön a kedvenc alkotásaim közé, melyeket képes vagyok egynél többször megtekinteni. A folytatásra nem emlékszem, bár nem vagyok benne biztos, hogy megnéztem-e, de az előzetes alapján nem is villanyozott fel így utólag sem. Aztán jött tavaly a Bosszúállók, amelyért mindenki nagyon odavolt, s még a munkahelyemen is ömlengtek róla, de valahogy nem nyert meg az előzetese, így kimaradt a mozis élményeimből. Megjelenéskor természetesen pótoltam a hiányosságomat, de az első óra elég volt ahhoz, hogy érezzem az alkotás nem az én műfajom. Így végül végig sem sikerült nézni, bár nem is bánom. Hasonló élményem volt az Iron man 3 előzetese nézése közben is, melyben óhatatlanul is éreztem, hogy túlságosan hatásvadász akar lenni, s kicsit megszólalt bennem a kisördög, hogy talán lehet, hogy minden fontosabb momentumot ellőnek az ajánlóban, hogy aztán semmi meglepetés nem marad a film nézése közben. Így végül úgy döntöttem, hogy Tony Stark harmadik kalandja maximum otthoni mozizásnak marad.
A filmről egyébként sikeresen el is felejtkeztem egészen addig, míg a megjelenés kapcsán el nem kezdett a csapból is ez folyni. Így szinte akármerre mentem ahol lehetőség volt szórakoztató technikai eszközöket vásárolni és /vagy eredeti lemezen filmeket ott bizony elég erős reklámot kapott. Időhiány miatt megjelenés után csak pár nappal később tudtam megnézni, addig pedig agyonreklámozott előzetesétől falra másztam. A film elég szép bevételt produkált, s viszonylag pozitív vélemények születtek az alkotásról, így reméltem, hogy kellemes délutáni szórakozás lesz a harmadik Vasember. Ellenben elmondható, hogy sajnos sikerült azok táborát erősítenem, akiknek nem nem tetszett az Iron Man 3.
Az nem meglepő, hogy általában a szuperhősös filmek története nem túl acélos. Tehát nem igazán fedezhetünk fel mélyebb mondanivalót, s többnyire tucat történetre húzzák rá a látványt, de ennek ellenére az esetek többségében mégis sikerre viszik az adott alkotást. Valahol ez a véleményem a Vasember 3.-ról is, ami nekem elég kuszának, ötlettelennek, s kiszámíthatónak tűnt. Bár tény, hogy sokat dobott a látvány, mely megmentette az alkotást attól, hogy a felénél fogjam, s kikapcsoljam. Már az első tíz percben kiszámítható, hogy miről is fog szólni a történet, hisz kapásból annyi alkotást lehetne felsorolni, ahol abból válik a fő gonosz, akit átvernek, megaláznak, becsapnak. Pont ez igaz itt is, hisz gyakorlatilag Tony a beképzeltségével, s a lekezelő stílusával alkotja meg az évekkel későbbi ellenségét.
A legnagyobb problémám leginkább az volt, hogy az egész film nekem kicsit csapongónak hatott. Rengeteg szálat indított útnak kezdésnek, s úgy éreztem, hogy a készítők próbálnak egységes történetet alkotni, de valahogy mégiscsak egy kiszámítható, s felszínes történetet sikerült alkotniuk, amelyet próbáltak a látvánnyal kompenzálni. Tény, hogy látványilag valóban szinte hibátlan alkotással állunk szemben, s nem igazán találtam olyan jelenetet a majdnem két óra alatt, ahol kilógott volna a CGI lóláb.
A csapongó hatás ennek ellenére az egész film alatt érződött, s valahogy bebizonyosodott, hogy valóban ellövöldöztek jó pár dolgot az előzetesben, amit nem kellett volna. Annak ellenére, hogy történetileg igyekeztek jó pár csavart belecsempészni a játékidőbe még nem oldotta meg azokat a problémákat, amiket tapasztaltam. Függetlenül attól, hogy összességében milyenre sikerült a film az én szempontból mégis azt kell mondjam, hogy a kiválasztott színészekkel, színésznőkkel nem volt probléma. De hiába alakítják jól a karakterüket, s hiába érzi azt az ember, hogy mint ha az adott szerepet rájuk formázták volna, ha agyatlan párbeszédeket kapnak, s mindezek mellett pedig olyan jelenetek sorát kapjuk, amelynél fogjuk a fejünket, hogy ez most micsoda? Elsősorban gondolunk itt a főhősünk pánikrohamaira, melynél először az jutott eszembe, hogy ezt most tényleg komolyan gondolták a készítők?
Minden bizonnyal nagy dilemma a főhősünknek, hogy vajon milyen életet válasszon. Legyen hétköznapi ember, vagy pedig hős. De azt hiszem egyáltalán nem okozott senkinek meglepetést, hogy kapunk egy előre látható befejezést. Hisz bőven akadtak olyan momentumok, amelyeknél tágra nyílt a pupillám, de aztán valahogy mégis rá kellett jönnöm, hogy csak elcsépelt tucat jelentről van szó, melynek feloldása előre látható, ugyanis a készítők nem mertek olyan tökösek lenni, hogy olyan fordulatokat csempésszenek a filmbe, hogy a néző garantáltan sokkot kapjon. Nyilván egy ilyen alkotásnál elsősorban a látványon van a hangsúly, hisz az adja el általában, de valahogy nekem ez túl kevésnek bizonyult, hisz nagyjából ugyanúgy építették fel a filmet, mint a többi szuperhős mozit, így nem volt kérdés, hogy a végén egy látványos csatával záródjon a Vasember trilógia.
A bevételi adatokat megtekintve meglepő lenne, ha nem érkezne folytatás, de azt hiszem a harmadik rész után nem igazán leszek kíváncsi a következő részre. Összességében nem mondom, hogy a legrosszabb filmes élményemről van szó, de azért sajnálom azt a két órát, amit a filmre szántam.