A nyolcvanas, s kilencvenes években vélemények szerint nagyszerű filmek születtek. Legalábbis a kedvenceim túlnyomó többsége ez időtájt készült. A horror, mint műfaj nem állt soha távol tőlem, habár ilyen kategóriában filmet már nagyon régen láttam. Gyermekként azonban suttyomban mindig volt olyan, amit megnéztem. Ki ne emlékezne például a Kedvencek temetőjére, vagy péntek esténként futó Mesék a kriptából című horror sorozatra, vagy akár a nyolcvanas évek végén debütált gyilkos babára, Chucky-ra, akinek pályafutása először a Gyerekjáték névre keresztelt filmmel indult el. Alaptörténet szerint adott volt egy sorozatgyilkos, aki egy gyerekboltba menekül, majd pedig ott egy varázsigét mormol el, miközben halálos sebet kap. Ugyan nem hal meg, azonban lelke egy játékbabába kerül, s ezt épp az Andy nevet viselő kisgyermek kap meg. És elindul a vérengzés.
Az első epizód nekem tetszett. A másodikat sem hagytam ki, viszont a további folytatások már eléggé erőltetettnek hatottak számomra. Épp ezért döntöttek úgy a készítők, hogy ideje egy rebootnak, azonban ahelyett, hogy az első rész került volna feldolgozásra egy újabb folytatás érkezett Chucky átka néven, amely sorrendben gyakorlatilag a hatodik rész. A film megtekintése közben jöttem rá, hogy a harmadik epizód után nem láttam a további két részt, habár sok véleményt olvasva nem sokat veszítettem, s az alkotás sem válik jobbá, ha azokat megnézem. Ami viszont sajnálatos tény, hogy a harmadik epizód óta tartó minőségi mélyrepülés nem állt meg, s a Chucky átka is egy egykor népszerű franchise hatodik része, amely nem más, mint egy egyszer nézhető bőrlehúzás egy sikeres filmről.
Tovább… →