Ha visszagondolok jó pár évet, akkor bizony eszembe jut, hogy mennyire voltam sorozatfüggő. Na nem arról van szó, hogy most nem vagyok az, csupán amiket szerettem azok vagy véget értek, vagy pedig én „szoktam le” róluk, mert az általam elvárt minőségi szintet már nem tudták hozni. Viszont abba is érdekes belegondolni, hogy régen mennyi újonc volt, ami magával rántott, s hányszor kaptam azon magam, hogy hiába is vagyok naprakész, valahogy mindig sikerült lemaradnom. Ugyan ez a helyzet most nem áll fenn, de igyekszek naprakész lenni az új szériákkal. Sajnos az elmúlt két-három évben az a helyzet ütötte fel a fejét, hogy szinte alig van olyan bemutatkozó sorozat, ami megtetszik, vagy akár kibírni akár nálam, akár az anyacsatornán többet, mint egy év. Olvasgatva a kritikákat, s az olvasói véleményeket különböző oldalakon egyre inkább megerősödött bennem az a tudat, hogy nem velem van a baj.
Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is fog letenni az asztalra az Almost Human, mert az alapkoncepció bejött, szóval vártam már a premiert. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S, ha alapul veszem a nézettséget, akkor talán egy évadot sem fog kihúzni.
