Kecskenyál blogja

Az igazság az, hogy lassan egyetlen egy olyan sorozat van, aminek hétről hétre várom az újabbnál újabb részeit, a többiek pedig maradnak arra az időre, amikor már tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ekkor unalmamban, vagy pedig muszájból leülök eléjük. Új sorozat nem is tudom mikor került be a nézendők közé, így végül a sokkolóan megritkult nézett szériák közé muszáj volt valami újat belőni.
Az előző évek terméseit próbáltam felmérni, s mivel páran nagyon ajánlgatták a Person Of Interest-et, úgy voltam vele, hogy akkor ideje lenne bepróbálni. Az igazság az, hogy a nagy dínom dánommal beharangozott, s egekig felmagasztalt széria nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s elég nagy csalódást keltett bennem.

A szereplőgárdára panasz nem lehet, hisz rögtön kapunk a Passió-ban nagyot alakított Jim Caviezel, illetve a Lost–tal elég nagy népszerűséget szerző Michael Emerson. Ha pozitívumot kellene említenem a szériával kapcsolatban, akkor a két színész játékának kettősét tudnám kiemelni.
Hogy konkrétan hova is tudnám műfajilag belőni a szériát bevallom nem tudom (meg amúgy sincs kedvem guglizni jelenleg). Ennek ellenére a színészpáros neve mellett még a készítők is garancia volt valamiféle minőségre, ami az mellett szólt, hogy mindenképp bepróbáljam legalább az első részt. És persze úgy, hogy az alaptörténetről abszolút semmiféle információm nem volt. Így hatalmas nagy elvárásom nem is lehetett az első résszel, vagy magával a sorozattal kapcsolatban sem, ebből fakadóan pedig úgy voltam vele, hogy hatalmas csalódás nem érhet. Hát ebből a szempontból sajnos elég nagyot tévedtem. Az alapszituáció miszerint van egy gazdag főhősünk, aki TB számokban (???) következtetni tud a jövőre. De mivel saját maga nem igazán tud bizonyos eseményeken változtatni egyedül, ezért szüksége van valakire maga mellé.

Őszintén szólva eléggé meglepett ez az alapszituáció. Bár az igazság az, hogy a meglepődés negatív értelemben értendő, mert egyszerűen nem értettem hogyan lehet egy ilyen alaptörténetet komolyan venni, illetve hogyan is lehet ebből komoly szériát összehozni. Ugyan csak az első részt néztem végig, de az is bőven elegendő volt ahhoz, hogy véletlenül se próbáljam be a második epizódot. Hiába voltak jól megrendezett, s látványos akciójelenetek, valahogy ez nem nagyon kötött le.

Egyelőre átívelő szálnak nyoma sem volt, illetve eléggé össze-visszaságnak tűnt az egész. A komolytalan alapsztoriról nem is beszélve. Igazából már az epizód felénél is éreztem azt, hogy valahogy ennek nézése már magamra nézve is eléggé kínos, de úgy voltam vele, hogy kibírom a végéig, hátha lesz valami olyan történés, amiből arra következtethetek, hogy nem volt felesleges leülnöm az epizód elé, s talán a későbbi epizódokat is megnézem. De sajnos nem így történt, s az epizód végén pedig arra gondoltam, hogy soha nem fogom visszakapni azt a 42 percet, amit rászántam.
Részemről pedig az egész sablonos történetfelhozatal volt, amit már láttam többször is, csak most más volt a tálalás. Ebből fakadóan pedig semmi olyat nem nyújtott nekem az első rész, amire az mondhatnám, hogy ez bizony jó volt. Egyszerűen nem egy újdonságokkal teli szériát kaptam, melyre vágytam, hanem kiszámítható, s máshonnan vett ötletek tárházát, s klisékből felépített epizódot.