A legelső mobiltelefon, amit láttam az nagyjából majdnem akkora volt, mint egy tégla. A legelső mobil telefonunk, ami lett a családnak elég fapados volt, s volt is súlya eléggé. Akkoriban még hírből sem lehetett ismerni a DVD-t, főleg nem a Blu-ray technológiát, s a hozzá kapcsolódó eszközöket, mint a lejátszók, lemezek tömkelege. 3D-s megoldásokról már nem is szólva. Ebből fakadóan elég nagyot változott a világ, s sokszor rácsodálkozom, hogy mennyit változott technológia terén az emberiség által készített eszközök tárháza, s bevallom öregnek szoktam magam érezni. Pedig még a harmincadik életévemet sem töltöttem be, s bizony addig van pár év még ráadásul.
Visszakanyarodva az első mondatokhoz, bizony még elég kezdetlegesnek voltak mondhatóak azok az eszközök, amelyek lehetővé tették akár az otthoni, akár a moziban történő szórakozást. Ebből fakadóan volt hatalmas nagy kasszasiker Spielberg 1993-as őslényeket felvonultató filmje, mely szinte az első volt, amely digitálisan hozott létre különböző teremtményeket a filmvásznon. Annak idején egy szép szombat délutánon láttam a filmből az előzetes, amely azonnal felkeltette a figyelmemet, de sajnos fiatal koromra való tekintettel még nem hiszem, hogy akár a szülők, akár a mozijegy vizsgálók beengedek volna a terembe. Ha emlékezetem nem csal, akkor körülbelül negyedik osztályos lehettem, amikor a hazai kereskedelmi csatorna műsorra tűzte a trilógia első részét. A varázsa magával ragadott, s napokig a hatása alatt voltam. Azt hiszem gyermekként ez nem meglepő, s akkor született meg egy elszakíthatatlan kötelék a filmmel, amely későbbi általános iskolás éveimet végig kísérte.
Akkor egyetlen szórakozást a szabadtéri játékok, illetve a bicajozás jelentette. A nagy fél közt pedig maradt a tévézés öröme. Körülbelül másfél évvel később azonban ismét levetítésre került a legendás első rész, így már akkor felütötte az igény a családban a fejét, hogy ideje lenne egy videomagnó beszerzésének. Tovább növelte a vágyamat, hogy időközben rájöttem, hogy bizonyos jelenetek, amelyeket az előzetesből rémlett azért nem voltak az első részben, mert az a folytatás kedvcsinálója volt. Így mai napig emlékszem, ahogy számoltam vissza a napot karácsonyig, s hetente, kéthetente felkerestem azokat az üzleteket, videotékákat, amelyeknél kölcsönözhető volt a film folytatása.
A megtekintés után pedig újabb cél lebegett a szemem előtt: megszerezni ezt is. A „legkegyetlenebb” módszert alkalmaztam szülők felé, hogy akárhányszor csak lehetett – főleg, amikor ők is a szobában tartózkodtak – az első részt néztem. Ez olyan jól sikerült, hogy az utolsó megtekintésekkor, már alig volt hangja a filmnek, s a színvilága se volt már az igazi. Gyermekként hatalmas öröm volt megszerezni a második részt, amikor is szembesülnöm kellett azzal, hogy az újabb epizódra már javában „gyűjtik” a jegypénztáraknál a jegyet. Akkor pedig ismét fel kellett kötnöm a gatyámat, s nekileselkedni az új epizód begyűjtésének.
Később persze már engem is elért a változás szele, így amikor középiskolásként szembesültem a megjelent DVD változatokkal már nem kapálóztam értük (habár elég okádék borítót sikerült nekik rittyenteni személyes véleményem szerint), s megelégedtem a mezei másolatokkal. Bevallom évekig elő nem vettem egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem kerül forgalom Blu-ray változat is. A díszdobozos kiadványról nem csak lemaradtam, hanem a három milliméterre kilógó tokok valahogy nem győztek meg, hogy ezt nekem mindenképp meg kellene vásárolni. Aztán az őslények iránti láz elkapott megint, amikor is mindhárom epizód megjelent külön-külön, elfogadható áron, formában, így nagy meglepetés volt, amikor egyszer beléjük futottam. Persze az epizódok is jöttek velem. A hosszú szabadságomnak köszönhetően azonban ismét előkaptam ezeket a kiadványokat, s mivel már róluk esett szó a vásárlás napján, így ideje magáról a trilógiáról is. Méghozzá úgy, hogy felnőtt szemmel, mindenféle rajongói elfogulatlanságtól mentes írás születhessen róluk.
Tovább… →