Amikor megtudtam, hogy január elején szinte az összes pihenőnapomat megkaphatom, amit sajnos decemberben csak részben kaptam meg, bevallom nagyon örültem. A bő egy hét szabadság gondolata elég erőt adott ahhoz, hogy kibírjam a decemberi heteket. Sokan mondták, hogy pikk-pakk el fog telni, meg vajon mit is fogok csinálni. Ha őszinte akarok lenni, akkor olyan érzetem van, mint ha legalább két hete lennék itthon. De persze nem unatkoztam, habár igyekeztem némi figyelmet fordítani az alvásra is.
Sajnálatos módon múlt hétvégén a bankautomata sikeresen elnyelte a kártyámat. Ugyan két évvel ezelőtt is volt hasonló, bár akkor valóban elfelejtettem a pin kódomat, de a mostani anomáliára nem sikerült rájönnöm. Jelezték, hogy előfordul néhanapján amikor hiába jó a kód, az autómata nem működik helyesen. Engem ez annyira nem vigasztalt meg. Egyrészről mert itt maradtam hétvégén kártya nélkül, így hiába volt pozitív az egyenlegem, ha nem tudtam hozzájutni. És azért, ha valami probléma merült volna fel, amihez pénz kellett volna nem tudom mit csinálhattam volna. Hisz ugyebár a bankok hétvégén nem tartanak nyitva. Elvileg pár nyitva van a fővárosban, de ezért nem akarok utazni órákat.
Hétfőn meglepő módon elég kevés várakozási idő után fogadtak, s szerencsésen sikerült elrendeznem mindent. Annak kevésbé örültem, hogy a kártyaletiltásnak, újrarendelésnek, készpénzfelvételnek is volt némi összege. Összeszámolva szerintem egy olyan három-négyezer forintot biztos felemésztett ez a dolog. Ugyan szeretnék most jó pár dolgot ide leírni, de nem hiszem, hogy elbírná a virtuális környezet, amilyen szavakat használnék. Kedden szerencsésen megérkezett az új telefonom, így annak kiismerésével telt a délutánom. Mindezek mellett a virtuális szórakozásnak sem fordítottam hátat, így sikeresen letudtam pár szériát, illetve játékok terén sem panaszkodhattam. Szerencsére az időjárás kegyes volt, így amikor be kellett pattyognom a városba, hogy elintézzem a dolgomat nem kellett fagyoskodnom, s még nem is áztam meg. Bár bevallom, hogy számomra elég furcsa, hogy még mindig nincs igazi tél, tehát sehol egy hópihe, vagy fagy. Lassan már ott tarthatok, hogy szimpla dzsekiben megyek dolgozni.
A hétvégét azzal töltöttem, hogy felkészüljek a hétfői munkakezdésre. Kimostam, kivasaltam a ruháimat, s egy kis sétát is beidőzítettem, mert az egész napos itthon üléstől sikerült szépen bepunyadnom. Egy valamit viszont sikerült megtanulnom, hogy a szabadnapoknál érdemes szem előtt tartani, hogy mások nem biztos, hogy egész nap ráérnek, vagy egyáltalán ráérnek. Mindenesetre bízom benne, hogy nem húzódik el a tél (már, ha lesz), s áprilisban már bringázhatok is kedvemre.
Amikor megpillantottam mennyi szabadnap vár rám, akkor megfordult a fejemben, hogy vajon hogyan is fogom magam majd érezni a végén. Biztos húzni fogom majd a számat, de bevallom ennek nyoma sincs. Valahol azért jó, ha van amivel ténylegesen el lehet tölteni az időt, mert azzal legalább gyorsabban telik. Igazából semmi különösebbet nem tervezek februárra, de azért remélem hamar véget ér ez a hónap. Aminek viszont örülök, hogy némileg kaptam egy-két beszólást múlt hónapban a spórolást illetően, ami igazából annyit jelentett, hogy ténylegesen csak azokra költöttem, amire kellett. Ennek köszönhetően tudtam most új telefont venni. Szóval azt hiszem anyagi téren jó úton haladok.