A sorozat nézési szokásaim eléggé megváltoztak az elmúlt pár évben. Nem csak azért, mert zsúfolt lett a szabadidőm a munka miatt, hanem azért is, mert sokszor nem volt mit nézzek. A régi kedvencek vagy véget értek, illetve kifulladtak, ha a minőségről van szó. Akadt olyan, amellyel kegyetlen, s szívtelen voltam, s magára hagytam. De vannak még olyanok, melyeket nyomon követek, de magam sem értem miért. Mint egy rossz kapcsolat, melynek tudom, hogy vége van, de a régi szép emlékek miatt nem tudok szakítani.
Fentiek ellenére azért szépen megritkult az általam nézett sorozatok száma. Így nem csak a régieket néztem újra, hanem úgy döntöttem, hogy szinte mindent bepróbálok, amelynek pozitív visszhangja van és/vagy bejön az alaptörténet. Ilyen az Episodes is, amellyel egyébiránt hatalmas nagy bajban vagyok. Vannak sorozatok amelyek tetszenek, s vannak olyanok, amelyek viszont nem. Azonban eléggé ritka azon szériák száma, melyeknek bevezető epizódja után nem tudom eldönteni, hogy mi legyen. Megnézzem-e a második részt, vagy ne. Legalább egy hete néztem meg az első részt a címben szereplő sorozatból, de még mindig nem vergődtem zöld ágra, hogy mi is legyen vele végül.
Mondjuk engem konkrétan nem igazán szokott érdekelni sem film, sem sorozat szempontjából, hogy mi is van a színfalak mögött. Az Episodes viszont pont ezt próbálja meglépni. Megvallom őszintén elég érdekes a felállás, de nem rossz, sőt. Nem mondom, hogy tetszett, de fantáziát azért láttam benne. Azonban a középszer mocsarából véleményem szerint az első rész egyáltalán nem tudott kijönni. Inkább csak hempergett benne. S pont ez volt az, ami miatt nem igazán sikerült belopnia magát a szívembe. Az alap felállás szerint adva van egy írópáros, s annak sikeres angol sorozata. Egy díjátadón egy neves producer megkeresi őket, hogy vajon el akarnák-e készíteni a széria amerikai változatát. Természetesen igent mondanak, s azonnal kocsiba pattannak, hogy megvalósíthassák saját hollywood-i álmukat.
Mondjuk én annyira nem értek ahhoz, hogy hogyan is működik a sorozatos világ, de véleményem szerint eléggé realisztikusan sikerült ezt ábrázolni, s simán el tudom hinni, hogy valóban így zajlanak a dolgok. Kívül szimplán cukormáz, melyről mindenki azt hiszi, hogy szirupos valóság. Közben pedig, amint jobban belekukkantunk a háttérbe rájövünk, hogy valójában nem is erről szól az egész, s bizony harcolni kell a létfenntartáshoz is. Hisz a siker nem jön olyan könnyedén.
Mielőtt még belepillantottam volna, már akkor is tudtam, hogy a széria egyik húzóneve Matt LeBlanc lesz, aki egyébiránt saját magát alakítja. Azt a színészt, aki igyekszik visszajutni mindenképp a rivaldafénybe, azonban ez nem annyira egyszerű. Mondjuk az első részben ő róla még csak szó esik, szóval a színészi játékáról semmilyen konkrétumot nem tudok mondani. Nem is szeretnék hazudni, hogy ugyan első kedvenc sitcom nálam is a Jóbarátok volt, de a karakterét annyira utáltam, hogy arra szavak nincsenek. Szóval nem tudom hogyan is működhetne ez az egész.
Egyelőre még nem tudom, hogy mi legyen a sorozat sorsa. A vélemények alapján a második epizód sokkal, de sokkal jobb, mint az első. Így talán megérné bepróbálni, de bizonytalan vagyok. Úgy vagyok vele, hogy megvárom még, hogy lefussam a köröket azokkal a szériákkal, amelyekkel le vagyok maradva, s meglátom majd utána hogyan alakul a „sorsom”.