Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.
Azt gondolom nem csak én látom így a helyzetet, ha már a fentebb taglalt nézőközönségből az ötödik évad fináléjára maradt összesen 1,87 millió lelkes rajongója a sorozatnak. Azt gondolom ez az egész eléggé elfáradt, egyszerűen már nem tudnak újat mutatni, s hétről hétre csak ismétlik önmagukat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha a zene nem lett volna, akkor is eddig kitartottam volna. Nem, már jóval előbb elmentem volna. Sokkal előbb.
Az első két etap nagyon jó volt ebből a tekintetből, s szinte minden héten, minden nap volt legalább egy olyan szám, amit meghallgattam legalább egyszer, mert annyira imádtam. Az mindenképp szerepet játszott abban, hogy az épp aktuális popslágerek kerültek átdolgozásra, de azért az is jellemző volt, amikor régebbi számokat írtak át elég nagy sikerrel. Nyilván ez is segített abban, hogy ekkora népszerűségre tett szert a széria rövid időn belül. Azonban egy idő után ez is szépen elkopott, s semmi újat nem tudott felmutatni, sajnos. A végére már csak az lett, hogy az épp aktuális pop slágerek semmifajta változtatás nélküli előadásmódját kaptuk, ami eléggé kiábrándító volt sokszor. Mert azért, ha a legnevesebb videomegosztó portálra felmegyünk sokszor mi magunk is találhatunk sokkal, de sokkal jobb átdolgozásokat, amit maguk a rajongók készítenek. És íme, a zenei részről a sorozat meghalt.
Karakterekről szólva pedig a kritikán aluli kategória a legmegfelelőbb szóhasználat ide. A legnagyobb problémám leginkább az volt, hogy szinte minden egyes karakterből idióta nem normális marhát sikerült kreálni, aki pedig elkerülte ezt a lehetséges végletet az pedig beleolvadt a szürkeség bugyrába. De persze voltak olyanok is, akik csak hirtelen eltűntek, s nem is nagyon lehet tudni, hogy mi történt velük. Persze egy alapos utána olvasás után ez a probléma orvosolható, de ugyebár a sorozatban ez sokszor nem lett megmagyarázva. Bár én azt mondom, hogy a minőség sajnos pont nem ezen múlott, múlik.
Az kiszámítható volt, hogy nem fog sokáig működni, ha a szereplők örökifjúk maradnak, s teszem azt még hat év múlva is a gimnáziumban fognak rohadni. Érthető cselekedet volt a szériát is ketté választani, de sajnos ezzel tették a legnagyobb bajt. Ugyanis így az következett be, hogy egyszerűen annyira tömör lett az egész, s annyira átláthatatlan, hogy az ember nem tudta rendesen követni, hogy mi mikor és hol történik. Ez leginkább annál lehetett legjobban feltűnő, aki hetiben követte. Mert én letettem erről, így inkább úgy voltam vele, hogy amikor összegyűlt némi rész, akkor nekiálltam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.
Mi lesz a sorozat sorsa? Szerintem nem lesz képes visszatérni saját önmagához, s feltehetően a következő évad lesz majd az utolsó. Én azonban úgy döntöttem, hogy olykor-olykor csekkolom majd a dal listát, hátha lesz valami, ami majd nekem tetszeni fog az új évadban, de magát a szériát nem fogom követni. Ennyi éppen elég volt, s nincs felesleges időm arra, hogy olyanra áldozzam, ami nem szórakoztat.
Igazából sajnálom, mert tényleg kellemes emlék volt, ahogy indult, s okozott nekem kellemes perceket. Emlékszem, hogy azért nem aludtam ki magam, s mentem alig két órás alvás után iskolába, mert az épp Glee-s slágereket hallgattam éjfélig. Ez azóta megváltozott, s sajnos épp minőség terén. Szomorú. Főleg 1,87 milliós nézőtábor a legnagyobb, s legnézettebb csatornán.