Rengeteg olyan széria van, amit nagyon sokan dicsérnek, s talán a műfaj, alapötlet nekem feküdne is, de még egyetlen egy epizódot sem láttam belőle. Ezeknek a sorsa többnyire az szokott lenni, hogy amikor szépen eljön az az idő, amikor belebotlok egy írásba, vagy épp egy előzetesbe, amely valamely epizódhoz készült, akkor előtör belőlem a megtekintése vágy, s azonnal felkutatom az internet bugyrait, hogy én is láthassam végre. Volt jó pár ilyen széria, s akadtak köztük olyanok, amelyeket örömmel néztem végig, de akadt olyan is, melynek megtekintése után azt éreztem, hogy meg lettem volna nélküle is. Egy ilyen sorozat is a Carnivale.
Ahogyan kell rögtön az első percekben belevágunk a közepébe. Adva van főhősünk, aki többnyire furcsa álmokkal küzd – melyekből azért itt-ott leszűrhető mi fog történni a jövőben -, aki jelen helyzetében elég nyomorúságos életet él. Anyja szinte kezei közt hal meg, s a válságnak köszönhetően gyakorlatilag a saját házát a szeme láttára rombolják le, s teszik egyenlővé a földé. Itt megreked az élete, hisz nincs hová mennie, nincs munkája, nincs családja. Jövője megszűnt létezni. Egészen addig, míg nem találkozik az arra járó vándorcirkusszal.
Eme társulatnak minden egyes tagja furcsa teremtmény, tehát érdekes rájuk több időt is szánni, hogy tényleg megismerje az ember őket. Alapvető kérdés persze itt is az, hogy hogyan is tudnak egy teljesen idegent befogadni egy olyan világba, ami nem éppen az átlagos embereknek megalkotva. Itt elsősorban arra gondolok, hogy nem túlzottan normális életvitelű, kinézetű karakterekről van szó, akiknek a hagyományos életben szinte esélye nem lenne egy normális életvitelre. Azonban úgy, hogy közben a világot járják különféle mutatványokkal már van.
Az persze mindvégig ott motoszkált bennem, hogy az első epizód tényleg csak egy felvezető volt, ennyi után elég érdekes lenne abbahagyni. Azonban mindvégig arra gondoltam, hogy nekem olyannyira kevés az időm, hogy egyszerűen egy középszerű első rész után nincs értelme további időt pazarolni erre a sorozatra. Jó párszor írtam már a korábbi bejegyzéseimben, hogy egyes szériák bukásának többnyire az is lehet az oka, hogy túl nagy elvárásokat támasztanak felé. Nem fogom azt mondani, hogy itt nem fordult meg az bennem, hogy esetleg a sok pozitív dicséret után nekem is lett egyfajta elvárásom, s ezért sem fogott meg annyira a vándorcirkusz világa, ami egyébként vizuális szempontból jól el lett találva, tény. Itt mindenképp ki kell emelnem, hogy egyszerűen nem volt olyan jelenet, aminél felfedeztem volna, hogy ez csak egyszerű műterem, vagy épp díszlet. Ebből a szempontból viszont tényleg csillagos ötös illeti a készítőket.
Ami nekem leginkább szemet szúróan bántó volt az a karakterek bárgyúsága, s a történet lassú folyása. Oké, az első tíz percben tényleg megkapjuk azt, amire szükségünk van, de sajnos a későbbi percekben már nem éreztem azt, hogy ez valami olyan lenne, amitől ha nem is változna meg az életem, de jelentősen szerepet játszana abban, hogy arra az ötven percre jól érezzem magam, míg egy adott epizód tart, s nem ér véget. Ebből a szempontból pedig iszonyatosan nagy hiányosság volt a felvezető részben. Sajnos.
A szereposztás egyébiránt tényleg jól eltalált, de legyünk őszintén ez nem sokat ér, ha korlátok közé vannak szorítva a színészek. Nem tudom miért, de itt valahogy mindig azt éreztem, hogy több rejtőzne a karakterek megszemélyesítőikben, de valahogy ezt a lehetőséget nem tudják kihasználni. Ha pedig ezt nem tudják meglépni, akkor sajnos az adott alkotás nem tud szórakoztató lenni számomra. S végül ez is lett a gond.
Nem jelentem ki, hogy a fentieket alapul véve nézhetetlen az egész, de én azért az első epizód után letettem arról, hogy a legyártott részeket megnézzem. És nem csak azért mert nem jött be annyira az első rész, hanem azért is, mert sajnálatos módon a hat évadosra tervezett vándorcirkusz sorsa két évad után megszűnt létezni alacsony nézettség, s költségvetési gondok miatt. Aki vevő az ilyen történetre annak bátran ajánlható azonban. Azok számára, aki hasonló személyiséggel rendelkezik, mint én… hát rájuk bízom a döntést.