Azt hiszem én is azon személyek egyike vagyok, akit annak idején egyáltalán nem kapott el a Harry Potter-láz. Tény és való, hogy a nevet hallottam többször is, de valahogy nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Az, hogy most minek számít nem igazán foglalkoztat, de annak idején – mint ahogyan most is jellemző rám – nem igazán szerettem könyveket olvasni. Így az életemből ki is maradtak gyönyörű módon a regények. Első vizuális élményem mégis egy előzetes, illetve egy beszélgetés, amely a biológia tanárnőm és az osztály legjobb tanulója között zajlott nem sokkal karácsony előtt, melynek központi témája az volt, hogy mennyire is volt könyv hű az első rész. Ugyan én is végighallgattam ezt a beszélgetést, de ennek ellenére nem éreztem semmiféle belső késztetést, hogy otthon jelezzem igényemet a moziba való látogatás miatt.
Nem is nagyon foglalkoztam sem a filmmel, sem pedig a könyvekkel egészen addig, míg az egyik hazai kereskedelmi csatorna nem tűzte műsorára az első részt. Ekkor a filmsorozat már javában a harmadik epizódjánál tartott, s itthon meglepő egyetértést volt azzal kapcsolatban, hogy bizony ezt rögzíteni kell. Annak ellenére, hogy az alaptörténet nem tetszett, s nem is keltette fel az érdeklődésemet meglepődve fogadtam, hogy mégis remekül szórakoztam rajta. Természetesen én is felvettem a fonalat a történettel kapcsolatban, habár a könyveket továbbra is kihagytam az életemből leginkább azért, mert nem is lett volna megfelelő anyagi hátterem azok beszerzésére, illetve nekem elegendő volt a vizuális tartalom is. Aztán tíz éves pályafutása után a széria leköszönt 2011 nyarán, s én is lezártnak tekintettem. Persze az új TV vásárlása után nem volt kérdés, hogy ez az egyik cím, amit már magáért a látványért be kell szerezni HD formátumban, ami sikerült is. Azóta lemezre felírva hevert a polcomon, s az újranézésnek a legkisebb szikrája nélkül. Ahogyan az lenni szokott persze én is „csavarogtam” az interneten, még olyan bejegyzésre nem akadtam, melynek központi témája a címbeli mű volt. Mivel egyben egyébként sem láttam az összes részt, így az a fajta érzés fogalmazódott meg bennem, hogy talán hallgatnom kellene pár rajongóra, miszerint igazi élmény az, s úgy áll össze rendesen a kép, ha minden egyes epizódot egymás után nézi meg az ember. Nos, hallgattam rájuk. Igazuk volt.

Tovább… →