Magyar cím: Noé
A bibliai történetekkel majdnem hogy teljesen képben vagyok. Annak idején, amikor még nem voltak kereskedelmi csatornák, akkor sokszor futottam bele ilyen fajta filmekbe, rajzfilmekbe. Mindezek mellett persze az iskolában is kaptunk némi tanítást ennek kapcsán. A bónusz pedig akkor jött, amikor középiskolában volt is ilyen tantárgyam. A hit mindenképp érdekes dolog, hisz ez egy olyan megfoghatatlan valami, amit az ember nem tud se bizonyítani, se cáfolni. Ha az alapoktól szeretném megvizsgálni az egész dolgot, akkor azt mondom, hogy a biblia java része az emberi tudatlanságon, illetve hitbe vetett hűségen alapul. Hisz legyünk őszinték a történelem pont jó arra, hogy megmutassa nekünk, hogy az ember mennyi rosszat tudott tenni kitalált történetek miatt, illetve a keresztény hitbe vetett hűség mennyi rosszat eredményezett, s mennyi embernek tette az életét tönkre. Kérdés persze az, hogy megéri-e nem hinni valami fennköltebb jóban, hiszen remény nélkül az ember nem is tudna élni.
Az év elején már a sokszori belefutásnak volt köszönhető, hogy a Passió végre megtekintésre került. Nem is nagyon tudtam róla írni, mert folyamatosan az motoszkált bennem, hogy tulajdonképpen ez mi is volt? Hasonló volt a helyzet a Noé-val is. A jelenlegi mozinézőket bármely fajta alkotással, mely mögött különféle hitek, vallások állnak nem nagyon lehet a moziba vonzani. Legalábbis én ezt vettem észre. Ha őszinte akarnék lenni, ha posztban lévő címre nem találtam volna rá Full HD-ban, s nem lett volna látványos az előzetese meg sem tekintettem volna. Kész.
Ugyan nagy bukás nem lett a filmből, de nem is marad emlékezetes minden bizonnyal senki számára sem. Noé történetét gondolom nem kell senkinek sem bemutatni. Adva van egy férfi, aki meghallja Isten szavát. A teremtő megelégeli azt, ami az emberek között folyik, ezért úgy dönt, hogy 40 nap és 40 éjjel meg nem álló esőt küld, mely az egész világot elönti, s elpusztít mindent szinte. Ennek hatására bárka készül, melyre minden egyes állatfajból helyet kap egy pár, hogy ha szárazföldet találnak, akkor majd újra benépesítsék majd azt. A probléma itt van: hogyan lehet ezt felvinni egy két órás filmre? Nagyjából sehogy, de itt megoldották azzal, hogy kicsit nyújtottak, felhizlalták a történetet, illetve még beletettek jó pár karaktert is, hogy azért ne legyen unalmas sem. Vagyis pontosabban próbálták úgy csinálni, hogy ne legyen unalmas. Mert tulajdonképpen az volt. Méghozzá nagyon.
Rögtön az elején leszögezném, hogy a megteremtett látványvilág szinte majdnem hogy tökéletes. Sajnálatos módon pont ez az egyetlen egy olyan dolog, ami értékelhető a filmben. A szürkeség, sivárság szinte folyamatosan jelen van, s szinte az utolsó képkocáig meg is található. Nem tudom milyen élmény lehetett moziban megtekinteni, de valahogy én úgy érzem örülök, hogy kimaradtam belőle, mert ha a látvány mögött nincs tartalom, minőség, akkor az számomra nem éri meg, hogy végigüljem. Főleg moziban. Itt azonban kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan is történik a cselekmény előre haladása, s a vontatott történetre az is rátett egy lapáttal, hogy kénytelen voltam három (!) részletben megnézni, mert elsőre nem nagyon tudtam legyűrni. Inkább fogtam magam, s elmentem mást csinálni, mint ezt nézegessem.
A bibliai Noé nekem sokkal szimpatikusabb karakter volt, mint ahogyan itt meg lett jelenítve. Nekem valahogy úgy jött le, mint valami pszichopata, több személyiséggel rendelkező karakter. Lelkiismeret furdalás gyötri, hogy az embereket hátra kell hagynia, de ha úgy alakul Isten tervének megvalósulásának meg kell történnie még akkor is, ha ezért embert kell ölnie. Valahogy elég vegyes érzelmeim támadtak pont emiatt, mert eléggé feketén mutatja be azt, amit fehérnek kellene. Elhiszem, hogy nem volt annyi pénz, hogy végig látvány orgia legyen, de azért nekem egyrészt negatív érzelmeim támadtak másfelől pedig rengeteg üresjárat is lett az eredménye.
A látványnak mindenképpen meg kell lennie, hisz nem lehet ebből a szempontból üres egy film, melyet moziba küld a gyártó. Valószínűleg pont ezért is kaptak helyett a filmben az Őrzök, amelyek nem mások, mint valamilyen kőszörnyek. Persze erre kitérnek a készítők, miszerint ők valamikor valamiféle angyalok voltak, melyeknek tilos lett volna beleavatkozni az emberek világába. De megtették, s mivel a földre szálltak, így ott is maradtak. Kővé dermedve, de mégis élettel tele. Talán egyetlen értékelhető momentuma történetileg pont ez volt, mert így legalább volt egy kis izgalom a film közepe tájékán, melynek köszönhetően kicsit felébred az ember a kómából, s abban kezd el reménykedni, hogy valami történik is.
A nagy csatajelenetre nyilván szükség volt, s valamiféle realitást is kellett bele csempészni, mert nem nagyon lehetett volna megoldani, hogy egyetlen egy ember le tudjon győzni egy egész hadsereget. Így is elég nehéznek bizonyult eme feladat, de valamelyest sikerült ezt végrehajtani. Ezek után jött a nagy virtuális orgazmus, a hatalmas özönvíz. Az én emlékeimben úgy él eme történet, hogy elkezdett esni, majd szépen az esővíz összegyűlt, s így mosta el a világot. Itt a napfény azonnal eltűnik, elkezd cseperegni az eső, majd esni is, s ezek után egy hatalmas özönvíz elmos szinte mindent. Ennél a jelenetnél nem kicsit mosolyogtam, ugyanis eléggé bugyután hatott ez, s nem is nagyon tudtam ezt értékelhetővé varázsolni, mert olyannyira bugyuta lett, hogy arra szavak nincsenek. Ráadásul a jelenet is úgy lett megalkotva, hogy véleményem szerint annak a „bárkának” szerkezetét tekintve úgy szét kellett volna mállnia, hogy szavak nem lettek volna rá. Egyre viszont jó volt eme jelenet, lehetett itthon tesztelni a hangfalakat.
Nem mondom, hogy a szereposztás rossz volt, de példának okáért engem kiver a víz Russel Crowe-tól. Az itteni alakítása nekem kritikán aluli volt, már-már annyira irritált, hogy amikor megjelent a képernyőn legszívesebben valamit belevágtam volna a TV-be. Az történetbeli össze-visszaság pedig leginkább a film vége felé jelentkezik, ami annyira kínossá vált, hogy már csak azért nem kapcsoltam ki, mert úgy voltam vele, ha már megnéztem másfél órát, akkor most már nem fogom feladni. Hogy Noé honnan vett bizonyos dolgokat, illetve hogyan is értelmezte azokat nekem rejtély maradt. Vagy bealudtam azoknál a jeleneteknél, vagy pedig nem figyeltem eléggé, esetleg tényleg ennyire bugyuta volt a történetvezetés. De nekem nem rémlik, hogy akárhol is szó esett volna, hogy az embereknek az utolsó személyig meg kell halnia. Amikor főhősünk kijelentette a terhes lánynak, hogy ha lányokat szül meg kell halniuk részemről a mélypont volt. A későbbi majd fél óra nyekergés pedig a kritikán aluli netovábbság mindene volt számomra.
A film végi jelenetek nekem már teljes kuszaságba estek, s bevallom én már csak azt vártam, hogy ennek a „valaminek” tulajdonképpen mikor is lesz vége. Egyszerűen régen láttam már ennyire kínos filmet, ami már olyan szinte zagyvaság, hogy arra szavak nincsenek. Ugyan nem friss az élmény, de ha meg is próbálnám értelmezni a látottakat, akkor minden bizonnyal nem jutnék sokra. Elképzelhető, hogy valakinek ez lesz a bibliai történet netovábbja, de nekem ezzel leírásra került minden olyan alkotás, melynek hátterében a hit, vagy vallás áll. Borzasztó.
Ha összegeznem kellene a látottakat azt mondom, hogy egyik legrosszabb filmes élményem volt. Olyannyira nem szólt semmiről, hogy arra szavak nincsenek. Az előzetes leginkább azt mutatta, hogy egy igen korrekt, s f*szán összerakott látványorgia lesz, melytől minden bizonnyal vizuális orgazmusom lesz. Azonban a film eleje pedig azt próbálta elhitetni, hogy ez egy mélyen szántó, különböző tanulságos jelenetek hadával fogok találkozni. Nem így lett.
Egyetlen egy pozitívumot tudok kiemelni: legalább olyankor tekintettem meg, amikor másnap nem volt munkanap, így ki tudtam pihenni azt az „élményt” melyet a film nyújtott.