Közel húsz év telt el a sorozat indulása óta, s tíz éves pályafutása után 2004-ben ért véget. Utána valahogy nekem homályba merült a széria, de leginkább azért, mert igencsak rákaptam a sorozatozásra. Sokakkal egyetemben a gimnáziumi éveim egyik meghatározó szériája a Lost lett, mely olyan kultikus státuszba emelkedett nálam, hogy aki bármilyen negatív szóval merte illetni az bizony a szememben igencsak rossz fényben tűnt fel.
A fentebb említett sorozatnak is vége lett, ugyan nekem keserű szájízzel záródott. Utána próbáltam keresni olyan sorozatot, amit teljes szívvel – lélekkel tudnék szeretni, de nem találtam. Ekkor a semmiből jött elő, hogy a Jóbarátok megjelenik Blu-ray-en is, így ebből a szempontból nem kicsit kellett várni arra, hogy az interneten is fellelhetőek legyenek a nagy felbontású epizódok. Ekkor viszont rájöttem, hogy ugyan itt nincsen akció, vér, rejtély, misztikus, s a karakterek sem harcolnak jövőbeli androidokkal, de mégis nálam az első helyen eme széria áll. Rajongásom ugyanis ismét a régi fényében tündököl, s talán pont azért is, mert akár hányszor nézek újra egy epizódot, szinte mindig akad benne olyan momentum, aminél mosolygok, vagy hangosan nevetek.

Tovább… →