Kecskenyál blogja

Magyar cím: Lucy
Az ember az agyának nagyjából 10-12%-át használja. Ez egy eléggé elismert tudományos tény, mely nem csak különböző kutatások központi témája, hanem lassan már középiskolás tananyag is. Megannyi film készült már erről, melyek szinte egytől egyig a fantasztikum cukormázas öntetével kívánta eladni az épp adott művet.
Itthon ülve botlottam bele a Lucy előzetesébe, ami egyébiránt megtetszett. Azért valahol sejtettem, hogy ez az a film, amiről nem tudom eldönteni, hogy érdemes lenne-e megnézni moziban. Pont a témája miatt, hisz mindnyájan tudjuk, hogy bizony egy előzetes nagyon jól el tud adni egy borzalmas filmet. És ugyebár itthon bármikor félbeszakíthatom a filmet úgy, hogy nem fizettem ki érte egy mozijegy árát. Így végül itthon maradtam. Aztán megérkezett a letöltő öbölbe a film első változata, s azonnal rávetettem magam, s kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoznak ki ebből.

Nem tévedtem. Egy elméleti téren mozgó több kérdést felvető dologra egy film nem tud válszt adni, maximum fel tud állítani egy teórát, hogy mi lenne ha…? Na már most adva van egy neves rendező, aki úgy döntött középpontba egy viszonylag elég butácska nőt állít, aki végül el fogja érni, hogy az agyának szinte minden egyes sejtjét használni tudja. Ő Lucy.

Maga a történet nem emelkedik minőségi magasságokba. Azt kell mondjam, hogy magát a filmet élveztem ugyan, de azok közé tartozik, amit nem néznék meg ismét. Egy laza délutános kikapcsolódásnak tökéletes volt, de se több, se kevesebb. Hisz gyakorlatilag másról sem szól a film, mint arról, hogy hősnőnk egy szer hatásának köszönhetően agyi kapacitása elkezd nőni. Semmit nem szabad várni tőle, s nem szabad komolyan venni, mert csak így élvezhető. Mert másképp azt kell, hogy mondjam tökéletesen igaz rá, hogy egy sci-fi elemekkel megtűzdelt tudományos teóriákat alapul vevő halandzsa.
Miközben karakterünk egyre inkább fejlődik a képernyőn mindig megkapjuk az aktuális információkat, hogy éppen hol is tart ebben a fejlődésben. Ami számomra furcsa volt, hogy a film megtekintése után azonnal megnéztem, hogy mennyibe is került, s döbbenet volt, hogy pusztán 40 milliós büdzséből végül több, mint 400 milliós bevételt értek el. Nyilván nem ez határozza meg a filmet, hogy nézhető-e, illetve minőségileg tökéletes lenne. Mindezek mellett azért el kell ismerni, hogy tényleg érdekes megközelítést használt a készítő, s szinte minden egyes jelenet tartalmazott valamit, ami arra ösztönözött, hogy ne kapcsoljam ki, s tovább nézzem. Mert legyünk őszinték az ember kifogyhatatlan akciókban bővelkedő látványfilmet várna az előzetes láttán. Utóbbi részben meg is van.

A másfél órás játékidő nem túl acélos, így egyértelmű, hogy üresjáratokat nem nagyon tehettek bele, így több kérdéskört nem futatthattak le párhuzamosan, s mindezek mellett nem is igazán volt idő arra, hogy mindent alaposan meg lehessen magyarázni. Épp ezért is van, hogy az első perctől megindul a történetfolyamat, s egy pillanatra sem áll le. Az érdekes világot megteremtve még olykor random képeket láthatok bizonyos dolgokról, így aki nagyon tudományos valamit akart, illetve akciódús pörgős filmet annak minden bizonnyal ezek a dolgok elég zavaróak lehettek. Nekem leginkább furcsák voltak.
Amit igazából olykor nehéz volt megemészteni, hogy a látottak valójában a karakter képességei, vagy csak a saját fejében léteznek. Olykor tényleg zavarosnak tűnhettek a dolgok főleg az, hogy az ijedt bugyuta lányból hogy lesz hirtelen érzések nélküli tökéletes gyilkológép. Habár tény, hogy ezt a film közepénél megmagyarázzák tökéletesen.

Az mellett viszont nem mehetünk el, hogy a filmet véleményem szerint leginkább a húzónevek vitték el. Habár azt kell mondanom, hogy Scarlett Johannson játéka nem hibátlan, s olykor-olykor tényleg úgy tűnik, mint egy dawn kóros, aki épp nem tudja megkülönböztetni a jobb kezét, a baltól. És ez bizony zavaró. Ezeket természetesen tompítja a látvány, ami valóban remek lett, ha alapul vesszük, hogy mennyi volt az elkészítési büdzsé.

Azt gondolom, hogy tényleg érdekes látásmódja lehet a készítőnek. Két dolog állhat fenn: vagy felépített a filmje köré egy tökéletes univerzumot, aminek köszönhetően rengeteg teória születhet, illetve a másik, hogy gyakorlatilag összeokádott valami zagyvaságot, melyet úgy próbál eladni, mint egy értékes művet. Én inkább a kettő közé ékelem be magam, aki úgy véli remek kis délutáni szórakozás volt, de soha többet nem akarom ismét megnézni.