Kecskenyál blogja

Ismét egy remek ok, hogy miért is érdemes sorozatokkal foglalkozó oldalakat, blogokat olvasni. Még szeptemberben arról nyekeregtem, hogy mennyi, de mennyi sorozat fejeződött be, illetve hagytam abba minőségromlás miatt, hogy végül jóformán már nem is nagyon maradt, amit tudtam volna nézni.
Ekkor viszont jön egy plakát, ami meghozza a kedvem. És akkor első epizód röppen lefelé, s bizony így lett nézős tegnaptól a Shameless. 

Az, hogy most ez egy remake, vagy sem bevallom nem érdekel. Az első rész hihetetlenül beszippantott, s ha alapul veszem, hogy ismét egy 12 epizódos etappal állok szemben nem hiszem azt, hogy nagy időhúzásokkal találnám majd magam szembe. Egyelőre nagyon bejön ez a szokatlan stílus, s bevallom a bevezető epizódot, mely nettó 58 (!!) perc volt nagyon, de nagyon élveztem.
Az alap koncepció szerint adva van egy nagy tagú család, melynek élén nem az anya áll (aki egyébként régen elhunyt már), hanem a rangidős lány, aki anya helyett anya, s aki apa helyett apa. S mindezt úgy, hogy az utóbbi még nagyon is az élők sorába áll, habár értelmi, s érzelmi szintje nagyjából egy öt éves szintjén áll, melyhez nagyban hozzájárul, hogy még iszik is. Persze egyelőre az első rész alapján még a nem sok vizet zavar típus. Mindezek mellett a család hihetetlen csóró, habár többször eszembe jutott, hogy akkor mit is keres lapos tévé a nappaliban?? Visszatérve az alap koncepcióhoz, olykor kínosan, olykor viccesen próbálja bemutatni azt, hogy ezek az emberek hogyan is próbálnak életben maradni, s napi szinten milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül.

A bevezető epizódban nagyjából mindenkivel megismerkedhetünk, s nagyon sok mindenkiről már most lehúzzák a leplet a készítők, hogy milyenek, miket is tudnak véghez vinni, illetve olyanokat is bemutatnak, mely eléggé meglepetés lenne mondjuk két-három résszel később. De ettől függetlenül valóban élveztem, s rég láttam ennyire jó bevezetést, mint ennél. Ami viszont meglepődtem az az volt, hogy a karakterek egyáltalán nem finomkodnak. Élik a prolik mindennapi életét, s ez egyáltalán nem zavarja őket, hisz nagyjából mindenkire tesznek jó magasról. Így aztán jelenetek sora következhet, amitől az ember meglepődhet. Én például adok a hangzásra is, így egy 2.1-es hangrendszer remekül szuperál. A szoftpornóhoz hasonló jeleneteknél pedig azonnal kaptam a távirányítóhoz, mert nagyjából az egész úgy hallatszott, mint ha premier plánban pornót néznék.

Szerencsére eddig még sikerült mindenféle spoilert elkerülnöm, így nagyon bízom abban, hogy ez így is marad. Minden bizonnyal azért is tudott ez annyira tetszeni, mert egyáltalán semmilyen, de semmilyen elvárásom nem volt ezzel szemben semmilyen szempontból. Azért itt is megfigyelhető számomra, hogy mennyire is tud egy sorozat szuperálni, ha az ember nem vár el tőle semmit.
Tizenkét epizód nem sok, habár 42 percre bontva azért kicsit húzós jelenlegi szabadidőm mellett. Mindenesetre azért behozom a lemaradásom a többi szériával, s ez mindenképp napi nézős lesz, szerintem.