Kecskenyál blogja

Magyar cím: A legsötétebb óra
Mai második élményem a The Darkest Hour, azaz egy olyan alkotás, amelyeknek a készítői meg akarták mutatni hogyan lehet egy kis inváziós valamit rittyenteni alacsony költségvetésből. Mondjuk tény, hogy a Pacific Rim után közvetlenül nekiülni ennek iszonyú nagy hiba volt.

Alap történet szerint mindenki éli a világát egészen addig, míg sötétségbe nem borul az egész világ. Hosszú bevezető nincs, tehát már annak örültem, hogy nagyjából tíz perc alatt belecsapunk a lecsóba, így nincsenek felesleges erőltetett jelenetek sora, hogy az ember azt várja, hogy vajon mikor is jönnek azok a dolgok, melyeket látott az előzetesből.
Idegen támadás, alacsony költségvetés? Hogyan is hozható ez össze? Gyakorlatilag úgy, hogy maguk az idegenek teljesen láthatatlanok. Jelenlétüket pedig csak néhány kósza szikra jelzi, ami viszont kellő figyelmeztetés, hogy ha ez jelen van, akkor bizony menekülni kell. Aki pedig az útjába kerül az azonnal porrá válik.

Számomra egyetlen egy olyan színész sem volt ebben a produkcióban, akinek a neve mondana valamit. A karakterek sem voltak olyan nagyok, hogy bármelyikért is aggódtam volna filmnézés közben, azonban tény, hogy a készítők remekül rakták össze, mert akadt olyan, akinek a halála a történet közben meglepett. Tény viszont az, hogy szinte semmi pénzből a készítők tényleg megpróbáltak egy korrekt valamit összerakni, még akkor is, ha ez épp nem működik a legmegfelelőbben.

Logikát egy ilyen alkotásban már eleve megpróbálok nem is keresni. Számomra a lényeg az volt, hogy egy szórakoztató filmet kapjak, amit részben sikerült is megvalósítanom, habár akadtak némi negatívumok ezzel kapcsolatban. Megértem, hogy kevés volt a büdzsé, de azért hiányoltam, hogy az idegenek nem jelentek meg. Oké, hogy arra a pár percre láttuk őket – mely egy érdekes megoldásnak köszönhetünk – de az sem sikerült valami jóra. Kicsit olyan érzésem volt, mint a csokis keksz esetében, amelyről leették a csokit.
Talán a legnagyobb bajom az volt, hogy a filmet csak takarékon pörgették. Ez alatt azt értem, hogy elindultak a dolgok az első tíz perc után, hogy csak kapkodtam a fejemet, aztán leült egy pillanatra, majd ismét felpörgött és ismét leült. Nekem ez a hullámvonal valahogy nem igazán jött be, s ezáltal nem is nagyon tudott lekötni.

Tény és való, hogy számomra az egyik legpozitívabb azonban az volt, hogy szerencsére egyetlen egy karakter sem volt, aki irritált volna. S a casting is sikerült valamennyire, hogy egyik se szúrja a szememet. Az igazság viszont az, hogy nekem valahogy minden egyes szereplő teljesen közömbös volt, sajnos.

Azért viszont hatalmas nagy zöld pacsi, hogy voltak fordulatok benne, amik megleptek. S talán pont ezek voltak azok, amelyeknek köszönhetően a képernyő előtt maradtam mindvégig, mert a látvány nem kápráztatott el.
Igen, valóban voltak olyan részei a filmnek, ami kicsit érdekesre sikerültek, de mind fentebb is írtam elsősorban gondolom az alacsony büdzsé miatt. Viszont akadtak olyan jelenetek, amelyeknél azt mondtam, hogy talán ezt nem kellett volna erőltetni. Ugyanis nem egy olyan rész volt, aminél nagyon csúnyán kilógott az a bizonyos cgi-lóláb, ha nem más akkor a tengeralattjárós résznél nagyon látszódott, hogy az bizony zöld háttér előtt lett felvéve.

Összegezve nálam az elment kategória, de nincs az a pénz, hogy ismét nekiüljek…