Kecskenyál blogja

Magyar cím: A zöld urai
Régen sokkal több animációs filmet néztem. Tízből nagyjából kettő volt, amelyik nem nyerte el a tetszésemet. A probléma az, hogy manapság pont fordítva van. Általában kettő, ha elnyeri a tetszésemet. Valahol ez (is) az oka annak, hogy kezdek már ennek a műfajnak a nézéséről leszokni. Hihetetlen, hogy mennyire nincs új a nap alatt, s mennyire nincs újdonság. Szinte mindegyik lassan egy kaptafára megy.
A fentiek miatt nem vágok eret magamon, ha éppenséggel egy ilyen alkotás kimarad nálam. De az Epic volt az egyik olyan, amelyiknek az előzetesével szinte mindegyik áruház műszaki osztályán találkoztam. Így végül feladtam a küzdelmet, s úgy döntöttem, hogy megtekintem.

Ha valaki nem grafika b*zi, s nem éppenséggel arra élvez, hogy otthon teszem azt egy Full HD készüléken milyen jól is mutat eme alkotás, akkor bizony már az első negyed órában észrevehető, hogy ez bizony egy egyszer nézős animációs film lesz, s nem több. Sajnos már itt is látszik, hogy sajnos semmi egyedi nincs benne, s szinte nem is várható tőle semmi ebből a szempontból. Pont az a legnagyobb probléma, hogy ez tökéletesen be is bizonyosodik a játékidő végére, ami egy kicsivel bő másfél órát jelenet.
Gyermekkorom egyik hihetetlen nagy alkotása nekem a Drágám a kölykök összementek, illetve annak folytatása volt. Gyakorlatilag valahogy engem néhol ez az animációs film szinte teljes egészében rá emlékeztetett. Nem mondom, hogy nyúlás lenne, csak egyszerűen ettől a gondolattól nem tudtam szabadulni az egész idő alatt.

Nem egy korszakalkotó alkotás, s alaptörténete is pontosan ezt igazolja. Összegezve annyiról szól az egész, hogy egy átlagos lány egyszer csak apró méretűre megy össze, s innentől kezdve bepillantást nyer a közeli erdő titkos életébe. Igazából itt kellene valami nagyot nyújtania, de sajnos nem megy. Szinte középszerbe fullad az egész. Szomorú.

Mondjuk tény, hogy ez nem róható fel annyira, hiszen elsősorban gyermekeknek készült, s nem fordítva. Feltehetően ők egy ilyenen jól tudnak szórakozni, ha a látvány is elvarázsolja őket. A probléma nálam leginkább pont itt volt. Jó pár jelenetnél éreztem azt, hogy ezt nagyon moziba akarták küldeni, s nagyon a 3D-s technikától várták majd a nagy sikert. Mondjuk tény, hogy ebből a szempontból hibátlan a film, hisz én is leginkább emiatt nem keltem fel, s kapcsoltam ki a felénél legalább.
Nem illik valamit ennyire lehúzni, de egyszerűen hiába próbáltam valami pozitívumot találni ebben, egyszerűen nem ment. Az addig nekem rendben van, hogy ez kis gyermekek részére készült. De abba bele kellene gondolni, hogy nyilván nem egyedül megy el teszem azt egy hat éves gyermek a mozibemutatóra. Így valahol úgy vélem azért a felnőtt közönséget illik szórakoztatni. Nem arra gondolok, hogy mindenféle mellékes tartalommal töltsenek fel valamit, amiből a felnőtt közönség egyből levágja, hogy az gyakorlatilag bújtatott szexuális tartalom nem más. De teszem fel egy Oroszlánkirály, vagy egy Jégkorszak nekem a mai napig szórakoztató tud lenni. Nem is beszélve a Shrek-ről (utóbbinál csak az első kettőről).

Viszont másfél óra elmegy gyakorlatilag a semmire. Igen, a semmire. Ugyanis, aki kicsit is rendelkezik valamiféle intelligenciával, annak semmi nem lesz meglepetés. Én pedig ezt nagyon is hiányoltam. Ebben a világban, amelyben szinte minden másodpercben születik egy film azt gondolom, hogy kell lenni olyanoknak, amelyek tényleg szórakoztatnak, s nem egy tucatszor lerágott ötlet alapján épül. Mert persze nagyszerű világot építettek a készítők nekünk, de valahogy ez nem nagyon akar működni.

Nem mondom, hogy rossz. Csak közepes. Átlagos. S talán, ha nem ilyen képi világgal rendelkezett volna, akkor talán le sem ülök elé. Nem kötött le, hisz többször a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem, hogy mennyi is az idő.

Azt azért nem jelentem ki, hogy megbántam volna a megtekintését, hisz ennél láttam már sokkal, de sokkal rosszabbat is. Egyszerűen csak hiányzott az a kiemelkedő érzés, mint amit vártam.