Kecskenyál blogja

Magyar cím: Elpuskázva
Annak idején nagyon faltam a filmeket, s a sorozatokat. Tanulói státuszomból fakadóan mondhatni erre volt szinte csak keret. Így nem meglepő, hogy mielőtt munkába álltam volna rengeteg effajta bejegyzés született tőlem. Aztán eljött a nagy betűs élet, s szépen megtanultam azt, hogy ami számomra csak közepes, annak nézését abba kell hagyni. Legyen az akár film, akár sorozat. Valami hasonló miatt fontolom is meg, hogy mi az, amit végül megnézek a moziban, vagy időt áldozok rá. Pont emiatt is döntöttem úgy, hogy a filmezést többnyire egy egész napra szoktam hagyni, mikor nem dolgozom.
Ez a szokásom leginkább azért is alakult ki, mert ha nem tetszik az adott produktum még akkor is nyomhatok egy fekete x-et, majd kezdhetek mást. Míg csak egy szabad délelőtt, vagy délután tekintetében azért elég kínos, ha mondjuk az adott tartalom nem tetszik, hisz akkor már nem jut idő másba belekezdeni. Bevallom nagyon még az előzetesét sem láttam eme filmnek. Azonban a Blu-ray/DVD megjelenésének köszönhetően szinte mindenhol belefutottam. Így végül úgy döntöttem, hogy majd futok vele egy kört a szabadságom alkalmával.

Nem tudom miért, de én egyre inkább érzem azt, hogy valahogy a ’90-es években sokkal, de sokkal jobb vígjátékok születettek. Olyanok, melyeken tényleg tudtam nevetni. Manapság már nem is nagyon várom el, hogy egy film megtudjon nevettetni, hisz szinte csoda, ha egyáltalán egy mosolyt ki tud tőlem csalni. Nem írom le egyiket sem, de nem is állítok nagy elvárásokat ilyen filmek elé. Főleg olyanok elé, melyeknek szereplői közt Vince Vaughn, Adam Sandler, vagy épp Kevin James megtalálható.

Ennek ellenére viszont azt gondoltam, hogy tökéletes agyzsibbasztás lehet a Delivery Man (a magyar cím persze ismét a no comment kategória győztese lehetne) még akkor is, ha kicsit sem vicces. Pusztán a kíváncsiság miatt döntöttem úgy, hogy megtekintem, hisz tényleg érdekelt, hogy vajon egy ilyen alapötletből vajon mit is lehet kihozni. A lényeg az, hogy egy totális lúzer életének egyik biztos pénzforrása nem más, mint spermadonor mivolta. Azonban egy nap közlik vele, hogy bizony ez nem is olyan leányálom főleg akkor, ha mondjuk 533 gyermeknek az apja.
Az első háromnegyed óra az, ami tényleg azt kezdi sugallni, hogy nem egy tucatfilmmel állok szemben. S ez bizony nem fog rekordokat dönteni sehol sem, s nem is fog kiemelkedő lenni a műfajának keretei között, de mégis egy kellemes szórakozás lehet, amit talán az ember másodjára is meg tud nézni. Na ez az az érzés, ami elmúlik, miután az első órán túl vagyunk.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez rossz film. Mert nem az. Egyszerűen csak egy tucatfilm, tucatszereplőkkel, tucatkarakterekkel. Egy olyan alkotás, amit az ember többnyire akkor néz meg, amikor tényleg már nagyon unatkozik, vagy éppen adják a tévében. Bevallom, ha többször nem találkoztam volna a megjelent változatokkal bizonyos üzletekben talán én sem néztem volna meg. Viszont egy óra környékén úgy voltam, hogy ha már túl vagyok az első felén, akkor már a másodikat is legyűröm.
Így esett, hogy ezt a filmet végignéztem. Nem mondom, hogy nem voltak benne jó megmozdulások, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nagyon kevés ahhoz, hogy egy film jó legyen, vagy pedig szórakoztató. Engem nem érdekel, ha egy film nem jó, ha az ízlésemnek megfelelő, s ezáltal engem szórakoztat. Itt bukik el az egész, hisz gyakorlatilag az egész annyira közhelyes, s semmilyen, hogy egyszerűen nem tudott lekötni. És férfiként a nézése közben arra gondolok, hogy holnap mikor is fogom kimosni a szennyest… hát ez bizony árulkodik valamiről.

Szeretném azt mondani, hogy legalább a színészekért érdemes megnézni. De sajnos nem igaz. Szinte egyetlen kiemelkedő név sincsen benne, amiért érdemes lenne megtekinteni. Kivétel persze akkor, ha a mostanság felkapott Chris Pratt-re kíváncsi valaki kicsit „vaskosabb” formában. Néha úgy éreztem, hogy talán pont nála bukik el az egész, mert a készítők nagyon akartak olyan szövegeket adni a szájába, amin meg lehet botránykozni. De sajnos nálam semmi ilyet nem váltott ki végül.

Összegezve azt gondolom egyszeri megnézésnek is sok volt. Nem mondom, hogy megbántam, mert nem így van. Viszont legalább megvan még egy „kötelező megtekintés”, s így legalább már bármikor elsétálok azon polcok előtt, ahol eme film ki van rakva, s akármikor elpattyogok azon készülékek előtt, ahol eme alkotásnak az előzetese megy.

Egy valaminek azonban mégis örülök. Hogy ezt a szabadságom alatt néztem meg. Minden bizonnyal morogtam volna, ha egy délután pazaroltam volna el erre.