Kevés olyan ünnepet vártam jelen pillanatban, mint a húsvétot. Az előző bejegyzéseimből kiválóan kiderült, hogy nem vagyok az a nagy ünnepes, s elsősorban nem hitbéli meggyőződésnek köszönhető. Leginkább arról van szó, hogy nekem az a nap a más, amelyiken történik olyan valami, ami elüt a többitől. Persze pozitív értelemben értendő az előbbi jelző. Egy születésnap, karácsony, húsvét, vagy bármely más ünnep nekem ugyanolyannak számít. A szórakozás is első sorban kedv kérdése, így az ilyen napok, mint például a szilveszter sem „létezik” számomra. Ellenben az idei húsvétot nagyon vártam.
Még tavaly év végén fogalmazódott meg, hogy ideje lenne a gépfejlesztésnek, persze nem magam részéről. Végül mégis csak nálam (is) sor került rá, lévén egyetlen egy csatlakozó hiánya miatt kellett e mellett döntenem. Ugyan erről a korábbiakban már kifejtettem mennyire „jól” sikerült, s ennek fényében úgy döntöttem munka tekintetében jó lenne maximumot belefektetni. Igazából túlóra keretében gondoltam erre, mellyel kapcsolatban tavaly megfogadtam, hogy nem kérek többet belőle. Egyrészről nem fizet annyit, amennyiért érdemes volna bevállalni, hisz gyakorlatilag több, mint a fele elmegy adóba! A gépfejlesztésnek köszönhetően azonban megfogadtam, hogy ha akár két-három ezerrel is többet kereshetek egy-egy alkalommal mindenképp be kell vállalnom. Jelen esetben két ilyenen vagyok túl, azaz nyolc óránál tartok pluszban. Ezzel különösebb gond nem is lenne, ha nem úgy vállaltam volna be, hogy hiába érek haza, már akkor sincs időm rendesen kipihenni magam. De ugye ekkor mindig eszembe jutott a fentebb linkelt bejegyzésem, hogy bizony igyam meg a levét annak, amit csináltam.
A fentiekből fakadóan már nagyon vártam a húsvétot, hisz tisztában voltam azzal, hogy két napom lesz, amikor biztosan nem kell majd dolgoznom mennem. Rögtön gondolkodtam is, hogy mit is kellene majd csinálnom. Első körben mindenképp biztos voltam abban, hogy itthonról kimozdulni nem akarok. Pontosabban csak hobbim venne rá, ami nem más, mint a bringázás.
Na pont ez az, ami fájó szívvel nem valósult meg. A fák rügyeznek, s az ilyenkor előbújó virágok már nyílnak is. Ellenben az idő nem túl kedves hozzánk, s alig volt olyan idő, amikor ennek a szórakozásomnak áldozhattam volna. Vagy esett az eső, vagy hideg volt, de volt olyan is, hogy majd lefújt a bringáról a szél. Persze munkába járás eszköze most már nem a lábam lett, de azért kicsit frusztrál a dolog, hogy még mindig nem tudok ebből a szempontból kimozdulni itthonról.
Két napból azonban csak az egyik bizonyul tényleges szórakozásnak. Mivel a két műszak között nem volt elegendő idő arra, hogy pihenjek, hisz ha ténylegesen alapul veszem mennyi az utazási idő, akkor bizony nagyjából hét órám volt pihenésre. Ilyenkor jön elő, hogy hiába fekszem le, de elkezd frusztrálni az érzés, hogy másnap fáradtan megyek dolgozni. Na ilyenkor történik meg, hogy nagyjából négy vagy öt órányi pihenés veszi kezdetét. Így volt ez az utolsó munkanapon is, mely 13 órás műszakom volt így. Ebből fakadóan nem jellemezném milyen állapotban értem haza. Persze nagyjából 14 (!!) órát aludtam. Ekkor pedig nálam a „túlalvás” jelei jelentkeznek. Tegnapi napom pedig a fej és a szemfájásomról volt híres….
Ha a túlóráról van szó, akkor elméletileg most fog következni 3 darab napom, melyen 13 órázni fogok. Ha mindenképpen szeretnék egy olyan 20%-al többet keresni, akkor minden bizonnyal még 26 órányi túlórát kell majd bevállalnom. Egyrészről, hogy minél több pénzem maradhasson a gépfejlesztés után, másrészről pedig valahogyan pótolnom kell vasárnapi kiesést. Bár utóbbiról tervezek bejegyzést villantani.
Ha szórakozásról van szó elsősorban a gépet is szeretném tesztelni. Multifunkcionális leszek játékok terén. A rajongók kreativitásának nincs határai, így a Tomb Raider Anniversary HD pack-ját tesztelem, illetve a Star Wars: The Force Unleashed van még tervbe véve.
Az időjárás előre jelzés alapján pedig (sajnos) egyelőre még nem kegyelmez a szabadtéri programjainak. Sajnos.