Kecskenyál blogja

Magyar cím: Amikor megállt a föld
Nekem eléggé lehúzták eme filmet, így annak idején eléggé félve ültem le neki. Bevallom már hét évvel ezelőtt is nagyon be voltak rendülve a filmkészítők, hogy eredeti ötlet helyett inkább mindent újraforgatnak, vagy pedig az adott műnek a huszadik részét küldik bevételt termelni. Valami derengett erről a filmről, de nem emlékeztem szinte semmire, viszont mivel megtaláltam az elég jó minőségű változatát úgy döntöttem, hogy futok vele még egy kört.

Habár nem a szereposztás miatt ültem neki, de azért kicsit is érezhető az, hogy annak idején mennyire fogott meg, ha jó pár névre nem is emlékeztem, akik ebben feltűntek. Tulajdonképpen nagyjából semmire nem emlékeztem, így úgy voltam vele, hogy ténylegesen olyan lesz, mint ha egy teljesen új filmet néznék.
Alaptörténet szerint adva van az emberiség, s az ő földjük. Élik mindennapi életüket, majd egyszer csak megjelenik egy hatalmas gömb, amiből egy idegen lény lép ki. Persze rögtön az első tíz percben el kell lőni az adott klisét, mely szerint mindenre lőni kell, ami él és mozog, vagy pedig teljesen ismeretlen, vagy más, mint amilyenek mi vagyunk. Így az adott lény rögtön összeesik, majd azonnal katonai bázisra kerül, ahol levedli a kis burkát, mely alól a Mátrix néhai Neo-ja, azaz Keanu Reeves tűnik elő majdnem kimondhatatlan idegen nevével.

Megmondom az alvás küszöbén nekem semmilyen elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Pontosabban egy valami: ki tudja kapcsolni az agyamat, s tudjak egy jót szórakozni. A szórakozási faktor megvolt, de csak egy bizonyos szintet tudott megütni. Ez a bizonyos szint pedig az, hogy félúton ne kapcsoljam ki, s keressek más szórakozást magamnak. Ahogyan olvastam később nagyon sokan lehúzzák, de véleményem szerint ezeknek az emberek egyik része iszonyatosan nagy elvárásokat támasztottak eme alkotás iránt, s másik felének pedig szimplán nem tetszett. Nem olyan rossz ez, ha szépen hátradőlünk,s nem próbálunk mindenbe belekötni, amibe csak lehet.
Viszont tény, hogy klisés jelenetek akadnak bőven. Méghozzá olyannyira, hogy nem is érdemes a huszadik után számolni őket, mert simán el is felejthetjük, hogy mit is nézünk. Bár azért akadtak olyan momentumok, amikor én is jót mosolyogtam. A százezredjére feldolgozott téma, mely szerint mi, emberek tönkre tesszük a bolygót, s már haldoklik már lerágott csont. Érdekes megközelítés lehetne, hogy az idegenek próbálnak egyfajta mentőakciót csinálni, s mindent megmenteni kivéve az embereket. De azért akadtak olyan párbeszédek, amelyeknél tényleg olyan érzésem volt, mint ha az óvodás beszélne az óvónénivel. Azért ezek ütöttek, persze teljesen negatív szempontból.

Tény és való azonban, amivel nincs gond, az a látvány. Ha már másért nem is, ezért megérte megnézni. Ugyanis a sokadik klisé után, illetve az előre látható fordulat mellett azért valaminek le kellett kötnie a figyelmemet. Ennek ellenére azért tudtam szórakozni, de leginkább azért, mert tudtam, hogy van annyi időm, hogy mást is be tudjak mellett próbálni.

Összegezve a véleményem az, hogy egy elég korrekten összerakott, de sajnos eléggé kiszámítható látvány orientált filmet láthattunk, amely tökéletesen illik az egyszer nézős filmek közé, melyeknél az ember nem érez késztetést az első egy óra után, hogy kikapcsolja a fenébe.