Kecskenyál blogja

Magyar cím: A szürke ötven árnyalata

Ha nem csal az emlékezetem, akkor eme film valamikor idén év elején jutott el a mozikba. Legalábbis a magyar mozikba mindenképp. Bevallom semmit nem tudtam a filmről, de olyannyira, hogy még az előzetesét sem láttam. Persze kaptam el olyan híreket, hogy egy elég híres könyvből készült filmadaptáció, de ennyi.
Bevallom manapság már hidegen hagy az, ha valami nagy tömegnek tetszik. A hype sem szippant be. Persze tény, hogy előbb vagy utóbb megtekintem, meghallgatom ezeket az alkotásokat, de ennyi. Ahogyan észrevettem ezeknek a többsége egyébként sem szokott tetszeni. Így hát amikor szabadidőm engedte, s semmilyen információm nem volt a filmről úgy döntöttem, hogy két órám van rá, így hát leültem elé.

Rögtön még az első bekezdésben fontosnak tartom leszögezni azt a tényt, hogy nem vagyok prűd, s nem is vagyok pap. Egyszerűen csak roppant mód tudnak irritálni a filmekben, sorozatokban azok a jelenetek, amelyek szerintem nem odavalók. Véleményem szerint ezek többsége hatásvadász, s csak arra való, hogy az adott színész, vagy színésznő testi adottságaira fókuszálhasson a néző, hogy majd aztán a következő részeket is megnézze. Arról nem is beszélve, hogy további nézőket csalogasson magához. Én azt szoktam erre mondani, hogy ha én szexelő párt akarok látni, akkor nem valami szoftpornóhoz hasonló jelenetek kellenek, hanem szépen begépelek egy pornó oldal címét a böngésző címsorába. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen jeleneteknél mindig hülyének nézve érzem magam, hogy a készítők azt gondolják, hogy még a sz*rt is el tudják nekem, mint nézőnek adni, ha abban meztelen nő, férfi illetve kettejük túlfűtött szerelmi románca látható. Hát nem.
Visszatérve a filmhez ahogyan említettem szinte semmilyen információval nem rendelkeztem, hogy tulajdonképpen miről is szól. Valamit olvastam arról, hogy vannak benne arcpirító részek, de mivel nem fülhallgatóval akartam végignézni, így megtaláltam azt az alkalmat, hogy senki ne értsen félre valamit, ha érdekes hangok jönnek ki a szobámból. A film közepénél már tartottam egy kis szünetet, s gyorsan utána néztem, hogy mennyiből készült, s mennyi is volt a mozis bevétel. Na ekkor szörnyedtem el tulajdonképpen a legjobban.

Szóval gyakorlatilag egy szerelmi történetet kellett volna látnom, ami olyan szituációkkal van megspékelve, hogy lassan már mindenféle szexuális kiegészítőnek tudni fogom a nevét, még akkor is, ha álmomból keltenek fel.
Adva van a kis visszahúzódó – nem mellesleg a film felénél kiderülő – szűz lány, aki érdekes módon egy nagyvállalat vezetőjével készíthet interjút. Persze hogy kevés smink, szinte nagymama ruhába belebújt egyetemista lányt kell látnunk, aki gyakorlatilag belefullad a saját görcsösségébe. Nincsen itt váratlan fordulat, hisz konkrétan az lett volna a meglepő, ha épp eme üzletemberünk nem vet rá szemet.

Szerencsém volt azzal, hogy a film nyelvezete könnyű, így eredeti nyelven sem okozott problémát, hogy egyes jelenetek alatt más csináljak (félreértések elkerülése végett a telefonomat nyomkodtam 😉 ) Az első harmada a filmnek szó szerinti kemény nyűglődés volt, melyben csak az derült ki, hogy a drága milliomos lovagunknak bezony valami beütése van, ha így próbál udvarolni. Innentől azért már gáznak éreztem az egészet, ugyanis olyas fajta párbeszédeknek lehettem tanúi, aminek köszönhetően mosolyt csaltak az arcomra. Egyszerűen nem hittem el azt, hogy gyakorlatilag ennyire bugyuta hogyan lehet valami.
Na és akkor jön a nagy csavar, amire bevallom nem számítottam lévén nulla információm volt a filmről. A kedves üzletemberünk gyakorlatilag nem az a hősszerelmes típus. És ez adja a probléma forrását a film második felére. Ő ugyanis az a tipikus szadomazó szexet imádó férfi, aki kizárólag jól megbaszni akarja női főszereplőnket. Igen, ahogyan leírtam így hangzik el a filmben is! Na ekkor kaptam fel a fejemet, hogy ezt most komoly??? Úgy voltam vele, ha már az első fél órát kibírtam, akkor már a maradékot is lenyomom, mert roppant mód kíváncsi vagyok arra, hogy a készítők mit is akarnak kihozni ebből.

Bevallom kapkodtam oda-vissza a fejemet, mert nem egy olyan jelenet volt, aminél már hangosan felröhögtem. Számomra vicces volt, hogy a szűz lány, amint megtudja, hogy választottja bizony a hard core szexben éli ki szenvedélyeit rögtön odaadja magát, s szinte minimális gondolkozás után elfogadja az ajándékait, majd pedig belemegy a játékaiba is. Persze olykor látszik, hogy szeretné megváltoztatni, de nekem ez nem volt elég, hisz gyakorlatilag másról sem szólt innentől a jelenetek többsége, hogy minél több női testrészt mutassanak, illetve még legyen pár arcpirító szexjelenet is. Egyetlen egy érdekesség történt eme két óra alatt, hogy lovagunk benyögte, hogy az anyja bizony prostituált volt, így a készítők ezzel akarták magyarázni ferde hajlamát.

A film vége felé már kicsit fel is sikerült bosszantani magamat, mert ennyi idióta szöveg mellett ilyen idétlen karaktereket is ritkán látni. És ez azért baj, mert gyakorlatilag nekik kellene el vinniük a filmet a hátukon, hisz róluk szól. A színészi játéktól azért nem estem hanyatt, habár tény, hogy a két óra nálam maximum másfél volt, hisz mint fentebb is említettem, ha szexuális aktust akarok nézni, akkor arra ott vannak a pornó oldalak vágatlan filmekkel, nem pedig valamilyen szoftpornóhoz hasonló valamire vagyok kíváncsi.
Azért már kíváncsi voltam, hogy ekkora trágyából mit is fognak kihozni a végére? Hősnőnk megszereti, ha ütik, verik? Sőt! Talán még az anális öklözést is bevállalja. Nem! Egyszerűen csak megsértődik, s így ér véget a film. Nem győztem pislogni, hogy ez most komolyan meglépték? Persze kíváncsi voltam más véleményére is, így tiszta képet kaptam arról, hogy folytatást terveznek.

Ugyan nem szoktam így fogalmazni, de régen láttam ekkora sz*rt. Hogy ennyit nyűglődjenek a szereplők két órán keresztül, az már tényleg művészi. Mert ennyire untatni a nézőt már tényleg meglepő. Persze jöhet bárki, hogy mennyire sikeres volt, meg hasonlók. Igaz. De itt is azt éreztem, hogy a készítők úgy gondolják, hogy szexjelenetekkel, meg csöcsökkel (na jó itt inkább a „cicik” jelző lenne a helyes) mindent el lehet adni. És el is lehetett. Sajnos. Nagyjából ugyanazt éreztem, mint a CGI jelenetekkel teletömött filmeknél, ahol a látvány adja el az adott címet.
Mindenesetre nem csak újranézni nem akarom, de a folytatásokra sem vagyok kíváncsi ezek után.