Magyar cím: Jurassic World
Mai napig él bennem egy gyermekkori emlék, mely az első számomra meghatározó filmélményhez köthető. Általános iskolás voltam, s negyedik osztályba jártam, amikor az egyik kereskedelmi csatorna bemutatásra tűzte a Jurassic Park-ot, mely már az előzetesével lenyűgözött. Emlékszem, hogy akkoriban rendetlenkedett a televíziónk, s bíztam benne, hogy működő képes lesz azon a napon. Szerencsém volt, így akkor egy feledhetetlen vizuális élménnyel gazdagodtam. S egy gyermek milyen is? Olyan, hogy képes valamit, valakit szinte beteges rajongásáig imádni. És nálam így kezdődött a rajongás. Mai napig megmosolyogtat, amikor visszagondolok arra, hogy úgy próbáltam ösztönözni a szülőket a további részek megvásárlására, hogy szinte minden egyes alkalommal John Hammond még béta állapotban lévő parkját kellett velük nézetnem.
Azóta már felnőttem, s az ilyen gyermeki dolgaim megszűntek létezni, s mindenféle vizuális tartalom felé normális rajongást táplálok. Kinőttem többek között a „napellenzős” korszakomból is, így már igazat adok mindenkinek, aki szerint egyetlen egy korszakalkotó kultfilm van a franchise-ban: az első rész. Habár Spielberg remekül megkoronázta a folytatást a városban kószáló T-rex-el. Véleményem szerint talán ezért sem akart több filmet készíteni, hiszen a harmadik rész a jó példa, hogy milyen az, amikor egy franchise tartalmilag kifullad. A film hagyott némi űrt bennem, hiszen sem a hossza, sem pedig a minősége nem ért fel az elődeihez.
Egy ideig vártam a negyedik részre, de egy idő után feladtam a reményt, s elkönyveltem trilógiának. Ugyan a harmadik rész nem volt totális anyagi bukta, de messze alul maradt az előző két rész bevételéhez képest. Így ebből fakadóan is megvoltam róla győződve, hogy nem fognak bevállalni egy újabb epizódot. Aztán valahonnan előbukkant egy plakát, majd pár hónapra rá egy koncepciós rajz. Majd pedig elindultak az előzetesek. Nekem pedig végre – még ha betegen is -, de sikerült eljutnom a moziba.

Tovább… →