Kecskenyál blogja

Szerencsére a sorozatkedvelő embernek nyáron nem azon kell töprengenie, hogy vajon melyik szériát nézi meg ismét, vagy pedig vágja a centit a következő sorozatos évadig. Az tény, hogy meglátásom szerint az amerikai szériák adják a sorozatkedvelők igazi csemegéjét, de nem csak ez az ország létezik. Így hát eme nyár sem maradt sorozat nélkül. Ugyan időm nem volt rá, de egy hét várakozási idő után végre a mai napon én is bepróbálhattam, hogy milyen is az angol Humans.

Sajnos kevés futurisztikus sci-fi van a kínálatban sorozatok terén, amely tényleg minőségi, s még nekem is tetszik. Volt egy-két, amelyet kedveltem, de sajnos elég hamar leesett a minőség, vagy pedig maga az anyacsatorna kaszálta el őket többnyire egy jó nagy cliffhanger-rel a végén. Ezért is kaptam fel a fejemet eme sorozatnál, mert valahogy az ebből látott képek, s előzetesek meggyőztek, hogy valami jó lehet ebből.
Furcsa világ ez. Nagyon furcsa. Legalábbis ezt a képet festik le nekünk a készítők. Ugyan itt nem dúl háború, s nem is azon elmélkedik az ember a bevezető epizód nézése közben, hogy vajon épp milyen gép típussal állunk szemben. Az emberiség olyan szintre fejlesztette a tudását, hogy már robotokat képes gyártani, melyek teljesen úgy néznek ki, mint ha valódi emberek lennének. Persze kell valami olyan plusz vizuális effekt, ami egyébként nem drága, de jelentősen felhívja a figyelmünket, hogy az adott karakter vajon melyik „kaszthoz” is tartozik tulajdonképpen.

Teljes tökéletesség nincs, hisz ez a világ is jól mutatja, hogy ez az állapot nem létezik. Így hiába alkottak kívülről tökéletesnek kinéző androidokat, azok távolról sem azok. Mindenképp elmondanám, hogy az első rész nézése közben egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy a szórakozásomat elsősorban nem a történet biztosította, mert hát valljuk be, hogy az már lerágott csont. Ellenben a szereposztás véleményem szerint tényleg tökéletesre sikerült. Annak ellenére, hogy angol sorozatról van szó, így nyilván nincs akkora költségvetése, mint mondjuk egy amerikai változatnak, de azért itt sikerült elérni, hogy amikor néztem tényleg elhittem, hogy az adott karakter egy android. Habár ehhez nagyon sokat hozzátesz a szereposztás is.
Mint ahogyan említettem a történet nem eget rengető, s sajnos nem is mellőzi a kliséket, illetve a helyzetből fakadó felmerülő erkölcsi kérdéseket. De legalább több szálon indul el, s ezeket az epizód végére próbálják a készítők valahogyan össze érinteni, hogy mindenképp el lehessen dönteni, hogy az ember akarja-e ezt tovább nézni. Bevallom én elég rendesen el gondolkodtam azon, hogy ezt én akarom-e tovább nézni.

Azt gondolom, hogy ennél a sorozatnál bőven van olyan, amelyik szórakoztatóbb. De ennek ellenére azért el lehet lenni vele, s amennyiben az embernek van némi ideje, s nincs épp rohanásban bőven le tudja kötni. Én végül úgy döntöttem, hogy heti egyszer biztosan van háromnegyed órám, hogy meg tudjak nézni egy részt, s mivel akadtak benne olyan momentumok, melyek felkeltették a figyelmemet, így maradok mellette.
Véleményem szerint ajánlható minden sci-fi rajongónak, amennyiben nem azt várják el, hogy pörgős akció legyen minden részben.