Kecskenyál blogja

Magyar cím: A hihetetlen Hulk

Nagyjából két hétnek kellett eltelnie, hogy az első rész után a folytatást is megnézzem. Igazából nem időhiány miatt tartott eddig, hanem azért, mert nemes egyszerűséggel megfeledkeztem róla. Ilyen az, amikor adva van egy film, ami nem egyszer megnézős, s a letöltések mappában hever szem előtt.
Nem fogom azt mondani, hogy kedvenc filmemről van szó, de a mai napig nem értem, hogy a Hulk-ból miért is nem lett egy teljes értékű franchise, s miért is fulladt ki két részben. Véleményem az, hogy azért valahol felveheti a versenyt a többi szuperhősös mozifilmmel egyetemben.

Azt meg kell jegyeznem, hogy a film egyszerre folytatás, s reboot. Mindig hangoztatom, hogy számomra az lenne ténylegesen tökös készítő, aki úgy készítene új részt bármihez, hogy figyelembe veszi az előzőket, s nem próbálja meg őket nullázni, hanem szépen hozzá építi az új részt kijavítva az előző hibáit.
Nyilván ennél a filmnél ez csak részben áll fenn, de azért sokatmondó, hogy egyetlen egy színész kivételével gyakorlatilag az egész szereplőgárdát szépen lecserélték, ami nekem soha nem szokott tetszeni. S itt sem dobtam tőle egy hátast. Főleg, ami a megvalósítást illeti. Ha azt kellene mondanom, hogy melyik színész is keltette életre jobban, illetve valósította meg hitelesebben Banner karakterét, akkor egyértelműen a 2003-as változatra voksolok, hiszen Bana értette a dolgát. Itt azt kell mondanom, hogy Norton talán a hírneve miatt került bele ebbe az egészbe, s szinte semmi másért. Annak idején sem tapsoltam, mikor először láttam a filmet, de most próbáltam úgy leülni elé, hogy ne fintorogjak. Félig-meddig sikerült.

Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy nem egy irodalmi műről van szó, így hát az ember nem is várhat tőle mély tartalommal rendelkező történeti vonalat. Inkább csak egy sima nyári popcorn mozit, amikor az ember nem vágyik másra, csak egy látványos akciófilmre. Amit végül meg is kapunk.
Ha folytatásként tekintek rá, akkor azt kell mondanom, hogy egy dolgon fejlődött csak a film. Az pedig a látványvilága. Ténylegesen eltűntek azok a jelenetek, melyek úgy néznek ki, mint egy játék átvezető animációja. Azonban ez az egyetlen olyan pozitív dolog, amit ki tudok emelni. Itt a zöld szörnyünket már tényleg egy idegbeteg dühöngő állatnak ábrázolták, míg az előző felvonásban azért igyekeztek némileg árnyékoltan megjeleníteni a dolgot, hogy lássuk: a nagy zöld bőr mögött egy ember lakozik. Ez itt hiányzott. Ellenben, ha önálló filmként próbálnék rátekinteni, akkor azt kell mondanom, hogy bizony egy izgalmas, s nem utolsó sorban látványos filmet kaptam. Habár azért az utolsó fél óra azért nem kellett volna.

Igazából, ha pontoznom kellene egy ötös skálán a filmet, akkor egy erős közepesnek mondanám. A készítők próbálták az előző rész hibáit kijavítani, ámbár tény, hogy ennek hatására újakat követek el, sajnos. Egyetlen egy nagy hibája talán a filmnek, hogy a karaktert nem hagyták veszni ugyan, de önálló filmet már nem kapott.
Kár.