Kecskenyál blogja

Magyar cím: Maggie

Ha őszinte akarok lenni, akkor a filmeket jobban szeretem, mint a sorozatokat. Leginkább azért, mert hamarabb a végükre jutok, illetve kevesebb időt követelnek maguknak abban az esetben, ha újra szeretném őket nézni.
Amikor az új TV készülékemnek köszönhetően áttértem a HD tartalmakra rögtön elkezdtem vezetni egy listát, hogy mely alkotásokat sikerült beszereznem, illetve milyen formátumban. Eme lista a mai napig megvan, s mielőtt elkezdődött volna a szabadságom mindegyik alkotás mellé tettem egy jelet, amit meg szerettem volna nézni. A legnagyobb igazság viszont az, hogy sokkal inkább érdeklődök az újdonságok iránt, mint a már látottak irányába. De ugye ezekből kevés van. Így minden egyes nap azért felmentem bizonyos oldalakra, hátha találok újabb címeket, ami felkeltheti az érdeklődésemet. És így történt a Maggie-vel.

Kíváncsi voltam, hogy vajon mit lehet kihozni egy zombis témából. Az igazság az, hogy már az előzetest megpillantva tudtam, hogy ez nem arról fog szólni, hogy zombikkal kell majd harcolni, illetve nem kell majd szorongatni a párnám csücskét feszültség miatt, hogy melyik pillanatban fröccsen a vér, hanem egyfajta drámába öntött filmet fogok kapni, melynek középpontjában az élő halottak állnak. Bevallom a témában azért annyira nem vagyok jártas, így nem tudom, hogy ebből a szempontból készült-e már ilyen alkotás, de egy valami biztos: azt gondolom, hogy nem sikerült rosszul még akkor se, ha nálam egyszer nézős lett végül.
A koncepció szerint a világon végigsöpört egy pusztító járvány, melynek következtében ugyebár az emberek mentálisan meghaltak, de testük tovább élt méghozzá úgy, hogy kizárólag az alap funkciók működtek. Ugyebár ez a táplálkozás. Itt szerencsére az általános élő halottakról van szó, nem pedig a más filmekben látott hiper gyors valamikről. Itt a holtak csoszognak, s megfelelő tempóban ballagnak, így bőven el lehet futni előlük, vagy pedig szépen ártalmatlanná lehet őket tenni. Azonban az, aki arra várna, hogy erről szól majd a film az bizony hatalmasat csalódna. Amennyiben, aki nem elsősorban erre vágyik, annak viszont tökéletes kikapcsolódás lehet eme alkotás, ugyanis itt az emberek nem egyik percről a másikra alakulnak át, hanem egy iszonyú lassú folyamat végén, ami akár egy hónapot is ölel fel. A címbéli lány átalakulását követhetjük nyomon.

Hogy konkrétan hogyan is történtek az események abba nem nagyon mentek bele a készítők. A már konkrét szituációt kapjuk meg, amikor is a találgatások mennek, hogy a lánynak vajon mennyi van még hátra. A kezén lévő harapás már biztos, hogy nem csak karcolás, s napjai meg vannak számlálva. A film minden egyes perce szépen végigkíséri, hogy milyen is egy ilyen átalakulás folyamata, illetve a többi ember hogyan is alkalmazkodik ehhez.

Mint ahogyan fentebb írtam a film inkább a drámai vonalat követi, s ebben viszont nagyon erős. Érdekesen ötvözi az alaptörténetet úgy, hogy közben az, aki szereti ezt a témát mégis élvezni tudja eme alkotást anélkül, hogy fröcsögne a vér, vagy pedig azért kelljen izgulnia, hogy vajon az adott szereplő el tudjon menekülni az őt étkezésre kigondolt zombik elől. Persze itt is kapott pár statiszta szerepet, s ki kell emelnek, hogy a sminkesek mindenképp zöld pacsit érdemelnek, ugyanis az élő halottak valóban élethűre sikerültek. Keveset látjuk őket, tény. De azok, akik feltűnnek valódinak tűnnek, s ennek köszönhetően tökéletesen át tudjuk magunkat adni a filmnek. Ami legjobban tetszett, hogy azok a mellékkarakterek is megszólalnak, akik szintén az átváltozás előtt állnak. Eddigi filmes tapasztalataimból ez a szemszög kimaradt, így kiváltképp örültem egy ilyen megvalósításnak. Hiszen nincs annál drámaibb, amikor azt kell nyomon követni, ahogyan az egyik karakter napról napra, de biztosan elveszti emberi mivoltát, miközben tudni fogja, hogy nem sok van már neki hátra. S amikor ez megtörténik, akkor bizony az emberi húsra fog éhezni.

Ahhoz, hogy egy remekül tudjon működni persze a színészek munkájára is szükség van. Bevallom volt egy-két arc, aki ismerősnek tűnt (tippre sorozatból), de ha agyon ütöttek volna se jutott volna eszembe, hogy vajon honnan, ahhoz pedig, hogy felkeresem az internet híres filmes adatbázisát iszonyatosan lusta voltam. Véleményem szerint azonban itt komolyabb probléma nem volt szereposztás téren, s meglepő is volt számomra, hogy Arnold Schwarzenegger nem elpusztíthatatlan akciósztárként remekelt, de ennek ellenére tökéletesen hihetően eladta a rá osztott szerepet.

A film nem kapott túl nagy visszhangot, s ahogyan nézem nagyon a mozikban sem volt feltüntetve, mint megtekinthető alkotás. Így aztán elég rendesen el tudott menni mellette az ember, ha nem figyelt. Szerencsére azért még így is voltak olyan oldalak, ahol volt szerencsém belefutni csak a címbe, amelyről már eszembe jutott, hogy egyszer olvastam róla.
Azt gondolom, hogy a másfél óra elég szórakoztató volt ahhoz, hogy egyszer mindenképp meg lehessen nézni. Nyilván nem fog benne fröcsögni a vér, de a zombi téma ezen megközelítésből nem rossz véleményem szerint. Igaz, hogy nem rendelkezik mély mondanivalóval, s kultfilm se lesz minden bizonnyal, de bárki, akit mozgat kicsit a téma annak bátran ajánlható.