Magyar cím: Sírhant művek
Miután kifutottak itthonról a brazil és a mexikói szappanoperák, s végre az internet is elérhető áron lett megfizethető lehetőségem lett arra, hogy végre hozzáférhessek kedvenc sorozataim idehaza abbahagyott epizódjaihoz, ami számomra nagyon nagy öröm volt. De természetesen egyszer minden véget ér, így hát a befejezettek helyett kellett keresni másokat. Nagyon sok szériát kezdtem el, de kevés volt az, amire nyugodt szívvel használhattam volna a „minőség” kifejezést.
Ahogyan telt az idő természetesen több olyan emberrel ismerkedtem össze, mint én, s persze ajánlottam a kedvenceimet. Az egyik volt ugye a Six Feet Under, mely 2001 és 2005 között futott le öt évadot. De mivel az HBO saját gyártású sorozata volt, így egy etap csak 13 epizódos volt, melynek köszönhetően nem voltak fillér epizódok. Eme volt az, amit nagyon ajánlottam, s a legutóbbi ajánláskor rájöttem, hogy már bizony nem sokra emlékszem belőle. Tömör epizódszámú évadok és a HD minőség elérhetőségének együttese hozta magával azt, hogy végül nekiültem még egyszer…
Az alap koncepció roppant egyszerű. Adva van egy család, amelynek van egy családi vállalkozása. Ez nem mindennapi, hiszen egy temetkezési vállalkozásról beszélünk, ámbár tény, hogy ennek a családnak ez inkább egy remekül működő üzlet, mint sem valami hullaház. Az viszont tény, hogy megpróbálnak minőséget produkálni, mely sikerül is neki. Hiszen mit is szeretne látni az elégedett „kuncsaft”? A szerettét úgy, ahogyan életében ismerte. Így nem lehet probléma egy félig levágott fej, vagy egy felrobbant mellkas, illetve hiányzó végtagok, s egyebek.
Elég morbid lenne azt hinni, hogy itt mindenki elégedett az életével, s ennél szebb képet el sem tudna képzelni magának. Ugyanis minden egyes karakter majdnem besavanyodott személyiség, mely valamilyen problémával küzd, s próbál a hétköznapi sivárságból kitörni. Ez akkor történik meg, amikor szenteste a családfő halálos kimenetelű balesetet szenved, s ennek következtében bizony mindenkinek rá kell eszmélnie, hogy talpra kell állnia, hiszen a halál őket is bármikor utolérheti.
A sorozat egyik készítője Alan Ball, akit azt hiszem nem kell bemutatnom. Ennek köszönhetően hihetetlen naturisztikus jelenetek sokaságára készülhetünk fel, hiszen az élet nem csak gyönyör, s csoda tömkelege, s nem is egyszerű. Ebből fakadóan viszont ez a sorozat nem azoknak való, akik egy picit szemléletesebb jelenetnél igencsak gyomorforgató összhatás lép életbe. Első körben fontos megemlíteni, hogy a holtakat teljes valójukban láthatjuk, s bizony olykor igazán meglepő módon vannak ábrázolva. Nyilván ez hozzátartozik ahhoz, hogy remek hangulat meglegyen, s érzékelhető legyen, szinte már-már harapható módon, hogy mindenki halandó, s mindenkit előbb vagy utóbb, de utolér a vég. S senki sem különb a másiknál, hiszen mindenki egy boncasztalon fog majd kikötni. Persze kivétel ez alól, ha nem ássák el a hátsó kertben.
Ami igazán meglepő, hogy a készítők igencsak figyeltek arra, hogy ne laposodjon el a sorozat, s ne egy bejáratot sémát kövessenek. Így szinte minden egyes rész elején egy karaktert ismerhetünk meg pár perc erejéig, aki hamarosan elhalálozik. Persze van, aki csak meghal álmában, de olyan is, akad, akit több tucat részre vág egy tészta vágó gép. Tehát kreativitásra szükség volt ahhoz, hogy ezeket megalkothatóvá váljanak, de végső soron ne az legyen a cél, hogy valami gyomorforgató gusztustalanságot lásson a néző.
Ami a legfontosabb, hogy a halottak nem maradnak végig halottak. A legtöbbször ugyanis ezek a személyek kapcsolatban lépnek az őket „elkészítőkkel”, így egy epizódon keresztül előfordul, hogy többet megtudhatunk róluk, mint a főszereplőkről. Persze nem arról van szó, hogy egy misztikus megvalósítás kerülne a képbe. Hanem egyszerűen az adott elhalálozott mellékkarakter egyfajta kivetülése a főszereplőkben folyó mentális harcoknak, s ezek próbálnak utat mutatni nekik, hogy mit is tegyenek. Jó ábrázolása az egyik fiútestvér homoszexualitása, aki az évad több, mint a felén csak saját magával viaskodik, majd miután egy brutálisan meggyilkolt férfit kell temetésre előkészíteni ráébred, hogy rejtőzködése talán ugyanazt az utat fogja hozni számára, mint a fiatalemberét.
Itt még nem ér véget a sor, hiszen a család többi tagja sem egyszerű eset. Adva van egy húg, akiben lappangó művészi hajlam lakozik miközben keresi a helyét a világban. Ámbár nem veti meg a drogokat, s a szélsőséges helyzeteket, de eközben próbál a helyes úton maradni. Vagy a családanya, aki szenved a frusztrációitól, de szeretne boldog lenni, vagy a tékozló nagyobbik testvér, aki nem elég, hogy évekkel ezelőtt lelépett, de még sikerül egy olyan nőt összeszednie, aki sokkal komolyabb mentális problémákkal küzd, mint saját családja. És itt lakozik a legnagyobb erőssége a sorozatnak, hogy külsőre tökéletes családról kiderül, hogy gyakorlatilag mennyire is távol állnak egymástól.
Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a sorozat másik zsenialitása a főcímben zajlik. Nem túl giccses, nem túl figyelemfelkeltő, de végső soron iszonyatosan hangulatos, mely előre jelzi, hogy milyen szériáról is van. A betétdal pedig nagyszerű. Azt gondolom, hogy a készítőknek ezt viszont nagyon jól sikerült megalkotniuk.
Végső soron viszont azt gondolom, hogy sajnos nagyon sokat felejtettem a sorozattal kapcsolatban, s örültem, hogy végül visszatértem hozzá. Egy újranézést mindenképp megérdemel, s karcsú epizódszáma lehetővé teszi, hogy akár hetente egy etapot magaménak tudjak. Bárkinek ajánlom, aki vevő a morbid humorra, illetve sötét, árnyaltabb hangulatú alkotásokra, amelyekben néha ott van a rejtett mondanivaló.