Kecskenyál blogja

Vannak olyan szériák, amelyeket egyébként nem próbálnék be, de mivel nincs mit csinálnom, vagy csak szimplán unatkozok leülök eléjük, hogy hátha meggyőznek. Mivel ma elég kimerülten értem haza a munkámból úgy döntöttem, hogy a Grandfathered lesz az, amit végül bepróbálok. Nem kellett volna…

Ha jól olvastam valahol John Stamos valamikor nagyon sármos, s menő színész volt a hölgyek között, de ugyebár ő is öregszik, így hát ez a dicsfény azóta jelentősen megkopott. Mondjuk a munkásságával annyira nem vagyok tisztában, s bevallom első körben egyetlen egy olyan film, vagy sorozat nem jut eszembe, melyben feltűnik. Az alap koncepció egyébként sem vett meg kilóra, de viszont kíváncsi voltam,hogy több írás alapján tényleg olyan szörnyű-e, mint amilyennek lefestik. Az ízlés különbözhet, így bevállaltam hátha megtetszik majd. Nem kellett volna.
Az első képsorban rögtön a színészt láthatjuk, akitől inkább elborzadtam, mint hogy egy kellemes karakter képét jelenítette volna meg. Rengeteg olyan film és sorozat van, amelynek alap koncepciója nem szól másról, mint hogy egy karakter megtudja, hogy van egy gyermeke. Na itt is ez történik, annyi „csavarral”, hogy főszereplőnk fia már apa. Tehát főhősünknek nem csak azzal kell szembe néznie, hogy van egy gyereke, de ez mellett van egy unokája is.

Hogy a kliséket ne kerülhessük ki, így gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint egy csomó más alkotásban. Annyi különbséggel, hogy itt a szereposztáson kicsit változtattak a készítők, de a lényeg ugyanaz: egy macsó hogyan boldogul egy pár hónapos gyermekkel. Elvileg ez jelentené a humorfaktort, hiszen ezek olyan helyzeteket szülnek, aminek poénosnak kellene lennie. Kellene, csak nem az. Mert valahogy a húsz perc alatt eme komédia egyszer sem csalt a képemre egy kósza vigyort. Ugyanis olyan szinten lapos, melyre nagyon szavakat nem is nagyon lehet találni.
Az első rész tulajdonképpen arra szolgált, hogy gyakorlatilag felvezesse, hogy mit is várhatunk majd a későbbiekben. Ezzel az a probléma, hogy egy más agyon járatott koncepció képét vetíti előre. Utóbbival még nem is lenne probléma, ha mondjuk ténylegesen humoros lenne. De sajnos nem az. Nem is tudom, hogy a készítők tulajdonképpen ezt hogyan is akarják kivitelezni, mert egyszerűen valahogy nem támadt kedvem folytatni. Sok ilyet láttam, de azoknak egy kis részében volt valami kellő bűbáj, ami sajnos itt kellőképpen hiányzik. A karaktereket életre keltő színészek közül pedig egyetlen egyet sem találtam, amelyik szimpatikus lenne számomra. És utóbbi nagyon is mérvadó nekem.

Nem mondom azt, hogy botrányos, de őszinte leszek: én nagyon meg lennék lepve, ha ez a sorozat túlélné ezt az évadot, s egy második etapos berendelést kapna. Szörnyűnek nem nevezném, viszont nagyon nagy elvárást nem is kell vele szemben táplálni. Egy esős, unalmas délutánra tökéletes, ha az ember tényleg nem akar semmi mást csinálni,s  nem bánja, ha esetleg elveszteget az életéből húsz percet.