Magyar cím: Vakáció
Filmek terén nagyon nehéz manapság számomra is élvezhető alkotásokat találni. Főleg akkor, ha az vígjáték műfajban indul. Nagyon sok a remake és társai. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen műfajban indulók java része olyan poénokra épül, melyet én nem nagyon tudok elfogadni. Unalom nagy úr, s mivel nem nagyon láttam semmilyen előzetest, de a karakterfotók megfogtak, így úgy döntöttem, hogy tegnap esti egyik film, melyet bepróbálok nem más lesz, mint a Vacation.
Még gyerekkoromból rémlik egy Chevy Chase féle film, melyből nem sokra emlékszem már. Kivéve az egyik betétdalra, illetve a körfogalmi jelenetre (megvan mindenkinek, ugye?). Nagyjából úgy ültem neki eme alkotásnak, hogy még egy előzetest se néztem meg, így természetes ugyebár, hogy nem nagyon voltam képben, hogy mi is akar ez lenni. Lusta voltam utána keresni, s a részletekben pedig elvesztem, így nem nagyon tudtam belőni, hogy ez annak a remake változata, vagy konkrét folytatása lenne, esetleg a kettő keveréke.
Ha valaki rákattint a film kategóriára eme blogon belül, akkor nagyjából azzal szembesül, hogy tíz filmből legalább nyolcat iszonyatosan lehúzok. Aminek nem az az oka, hogy szándékosan lefikázok mindent, hanem egyszerűen a mai tömegcikkek között iszonyatosan nehéz olyat találni, ami nem csak egyedi, hanem egyben szórakoztató is. Emlékszem gyerekkorom kedvenc vígjátékaira, s ledöbbenek olykor, hogy ha jól akarom érezni magam, s eme műfaj tartalmi része érdekel, akkor sajnos az új alkotások helyett inkább digitális porszemeket el kell takarítanom a régi filmekről, mert sajnos ha az újak nem nézhetetlenül rosszak, akkor sajnos csak egy erős közepesnek felelnek meg, amin kétszer lehet mosolyogni maximum. De mi is nekem a konkrét problémám.
Első körben: a klisék. Itt rögtön az induló öt percben találkozunk azzal, hogy a családapa egy tipikus lúzer, aki persze szeretne egy remek élményt adni a családjának. Nyilvánvaló, hogy pénz nem sok van, így a párizsi út helyett inkább egy remek parkba szeretné elcsábítani családját. Ehhez pedig bérel egy kocsit, hogy aztán át autókázzák a fél országot. Mert minden bizonnyal az olcsóbb.
Minden bizonnyal elég sok filmet láttam már, így már szinte betéve tudom, hogy mit is várható egy ilyen címnél. Többszörösen belefutottam abba, hogy szinte már előre tudtam, mi is fog történni. Se meglepődés, se mosolygás nem jött elő nálam, ellenben némi szemöldök húzogatás persze megkapta a helyét az arcomon. Hiszen egyes jeleneteknél ki ne gondolta volna, hogy mi is fog történni. Némi felháborodás azért volt, mert nem tudtam pontosan belőni itt se a korhatárt, így egyértelműen zavarban lettem volna, ha mondjuk egy fiatalkorú társaságában nézem meg ezt, ha alapul veszek némi altesti humort is. Mert ugyebár most már filmet nem lehet eladni úgy, hogy ne legyen benne minimum három, vagy négy olyan jelenet, amely középúton van a gusztustalan, s a hányás faktora között.
Nem vagyok tisztában egy-egy film költségvetésével, de minden bizonnyal sorozatos arcnak sokkal kevesebb lehet a bére, mint egy már jól ismert mozi sztárnak. Így nem is tartom véletlennek, hogy ha az ember kicsit járatos a sorozatokban, akkor összefuthat pár ismerős arccal. A baj akkor van, amikor valaki nem képes több személyiséget megjeleníteni a képernyőn. Ed Helms szintúgy hozza ugyanazokat a pofákat, mint a már látott alkotásokban, s Christina Applegate csak egyetlen egy fokkal tér el tőle. De ettől függetlenül még nem lesznek jók, korántsem. A probléma viszont akkor van, amikor a szereplők nem képesek elvinni a filmet a hátukon.
Véleményem szerint megint csak adva van egy olyan film, amely akkor tud szórakoztató lenni igazán, amikor az ember nagyon unatkozik, s semmi nincs, amit nézni tudna. Mert akkor talán megtörténik az, hogy végignézi anélkül, hogy a felénél felkelne, s kikapcsolná.
Valahol azért sajnáltam, mert örültem volna, ha tényleg valami minőségi darabot látok.