Gyermekkoromban iszonyatosan nagy varázs és egyediség vette körül a South Park-ot, melyet csak azok láthattak, akik valamilyen úton módon, de hozzáférhettek az epizódokhoz (VHS-re felvett részekről beszélek), illetve akinek közvetlen módon volt előfizetése a magyar HBO-ra, ahol az aktuális részek mentek. Ennek fényében gyermekkoromban kimaradt ez a „mese”, ámbár így utólag azt gondolom, hogy nem is bánom.
Tinédzserkoromban jutottunk el oda, hogy kábel TV is lett itthon, s a COOL TV-nek köszönhetően én is becsatlakozhattam eme brutális közösség mindennapi életébe. Későbbi az első évadokat is magamévá tettem, s majd jött egy törés, amikor „elfelejtettem” a sorozatot. Egyszer ismét nekiindultam, de ismételten elakadtam. Azonban most úgy döntöttem, hogy elég sok rész összegyűlt, s mivel kevés sorozatot nézek belefér az időmbe. Különösen örültem a szabadságolásomnak, mert a délelőtti időszakot a sorozatra akartam szánni. Ugyan nem jött össze, de így is sikerült legyűrnöm a 12. évadot, ami szerintem vállalhatóra sikerült elég szépen.
Annak idején azzal tökéletesen beszippantotta a széria, hogy mennyire is görbe tükröt ad a társadalomnak. Aztán szépen lassan, de biztosan rámentek olykor a politikai témákra, illetve a különálló részekre, melyek tartalma többnyire semmit nem ért, s általában nettó baromság volt, amin még jó mosolyogni sem lehetett. Utóbbi nem sokat javult, előbbinél meg még szerencse, hogy ennyi év távlatából is össze tudom kapcsolni eseményekkel. Perszer kérdés adott, hogy ha valaki most csatlakozik a sorozathoz, s korábban nem nézte, akkor vajon mennyire is tud majd azonosulni a látottakkal?
Az évaddal kezdetben lassan haladtam, s kétnaponta megnéztem egy új részt. Azonban a fanyalgásom talán hatodik résznél elfogyott, s volt, hogy egy délelőtt akár öt részt is magamévá tettem. Nem mondom, hogy ebben az évadban a sorozat régi fényében tündökölt, de annyit mindenképpen hozzátehetek, hogy végre voltak olyan részek, amik tényleg érdekeltek, s valóban remekül tudtam rajtuk szórakozni.
Egy valamit azért szögezzünk le: akármilyen zseniálisnak tartották, vagy tartják a rajzfilmsorozatot az alkotók minden bizonnyal nem lehetnek teljesen épelméjűek. Legalábbis jó pár független részből kiindulva komolyan elgondolkoztam, hogy vajon ez hogyan is pattant ki az agyukból. Annak idején elég sok poén vette körül Mr. Garrison karakterét, akire tökéletesen ráillettek az álszent poénok. Minden bizonnyal rájöttek a készítők, hogy a nővé operálása a karaktert részben kicsinálta, így ebben az évadban ezt a folyamatot visszacsinálták.
Az, hogy mennyire elborultak a készítők, az tény. Az meg egy másik, hogy jómagam is ámulva néztem ezt az epizódot, hogy hogyan is képesek ennyi hülyeséget belesűríteni egy részbe. De tény, hogy annak idején is ezért kezdtem el nézni, nem másért.
Az évad közben természetesen még akadtak kedvenc témáim, amelyek remekül kifigurázták a hétköznapi embert. Itt gondolok először a netfüggőségre, hiszen gondolom mindenki tapasztalta már magán, hogy milyen is az, amikor otthon váratlan elmegy az internetkapcsolat. Ugyan én nem viselkedtem soha ennyire radikálisan (ámbár az áramszünet a halálom, tény), de azért furcsa volt ezeket a képsorokat viszontlátni úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy jó pár ismerősöm a való életben is így viselkedne.
Az évadban közben volt egy dupla részes epizód,amely szerintem az évad egyik csúcspontjának is betudható. A nagy tengerimalacok támadásán jót nevettem, s annak kifejezetten örültem, hogy nem rajzolták meg őket, hanem gyakorlatilag „odatették” őket a karakterek mellé. Így érdekes képet festett, s az összhatást is sikerült elérni. Arról nem is beszélve, hogy a „kézi kamerás” filmek is remekül ki lettek ezáltal figurázva.
Valaki azt mondja, hogy a későbbi évadok rosszabbak, valaki pedig esküszik rá, hogy ugyanolyan jók, ha nem jobbak. Mérvadónak egyiket sem találom, mert az embernek van egy saját ízlése, s nem biztos, hogy a másik fél is ugyanazt az élményt fogja megélni. Így ebből a szempontból nem tudok biztosat mondani, hogy vajon mennyire is lesz majd jó nekem. Egy valami biztos: tovább haladok, s a mai napon belekezdek a következő etapba. Érdekel nagyon, hogy az aktuális részekig milyen fejlődésen ment át a sorozat.