Magyar cím: Deadpool
Olyan vagyok lassan, mint egy nyugdíjas, aki nosztalgiázni akar, s csak régi zenéket, filmeket néz meg. Miért? Mert részemről a legújabb filmek többnyire semmi mások, mint egyszerű celluloid hulladékok, melyek mögött nem az egyediség, hanem pénz van.
Vannak képregény rajongók, s ezzel semmi bajom. Bőven elfogadható, ha egy képregényt vesznek alapul egy filmhez, akkor mindenképpen azt szeretnék, ha a legjobb szórakozást nyújtsa miközben az eredeti forrást ne akarja mindenáron „megerőszakolni”. A Marvel eléggé szerte ágazó univerzumit teremtett, melynek vizuális babusgatása részemről egy hatalmas fekália halmaz. Az X-men részemről már vicc az első trilógia óta a különböző eredetfilmekkel, s múltban játszódó, s jövőt megváltoztató epizódokkal. A Pókember is kapott egy fogyaszthatóbb újragondolást, melyet rögtön el is vágtak a második résszel annak ellenére, hogy anyagilag nem is volt bukta. A Bosszúállók képregény univerzumok egyesbemosása számomra egy okádék, s nem tudok rájönni, hogy min élvezkednek azok, akik mindenféle egyedi filmmel rendelkező szuperhősöket egy filmbe gyúrnak bele? A Deadpool volt az egyik olyan képregény adaptáció, ami felkeltette a figyelmemet, de a botrányos munkahelyi beosztás miatt nem jutottam el a premierre. Azonban most lehetőségem volt megtekinteni, s azt gondolom végre kaptam egy olyan filmet, amin tényleg jól szórakoztam, s nem csak a szemöldökömet húzogattam, hogy mit is esznek ezen akármit a többség.

Tovább… →