Magyar cím: X-akták
Azt kell mondanom, hogy ez tényleg nehéz menet volt számomra. Olyan kultikus magasságokba emelkedett a sorozat, hogy a műfaj szerelmeseként közepesnek ítélt szériát mindenképpen végig akarom nézni, mert látni akarom, hogy hova is fog majd kilyukadni végül az egész történet. Nyilván nem olyan látni, mint elolvasni, így aztán megfogadtam, hogy mivel sorozatok közül most már tényleg csak keveset nézek, így bőven bevállalható egy olyan, ami elég szép epizódszámot tudhat maga mögött.
Biztosan mindenkinek volt már olyan napja, amikor igazából szabad volt, de valahogy semmihez nem volt kedve, s semmit nem akart csinálni. Illetve, ha neki is kezdett valaminek, akkor abban a pillanatban elment a kedve tőle. Mivel a második évad végénél megrekedtem, így egy ilyen napot szántam arra, hogy le is gyűrjem a soron következő évadot.
A sorozat műfaja egyébként nekem nagyon tetszik. Habár tény, hogy nagyon kevés minőségi alkotás született ebben számomra, s ebből is csak nagyon kevés az, amelyik maradandó nyomott hagyott bennem. Kedvenc meg szinte csak pár van. A sorozat elkészülte óta eltelt több, mint húsz év, így ebből fakadóan félre kellett tennem azt, hogy manapság olyan CGI megoldásokat lát az ember a képernyőn, mely igaznak hat teljesen. Ebből fakadóan pedig próbáltam kissé kikapcsolni az agyam, hogy ne arra figyeljek, hogy olykor-olykor azért felbukkant némi rossz megvalósítás is a szériában.
A második évad tulajdonképpen ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbahagyta. Az X-aktákat lezárták, s megszüntették a sok megmagyarázhatatlan esemény ellenére. A két ügynökünk persze továbbra is tevékenykedik, ámbár a ténybe beletörődni nem nagyon tudnak. A sorozat természetesen nem létezne, ha a készítők nem találtak volna ki egy utat, hogy tovább folyhassanak a megmagyarázhatatlan események kivizsgálása.
Az évad elején figyeltem jobban, ahol tulajdonképpen arról esett szó, hogy mennyire is játszadozik a két ügynökkel a kormány, s szinte minden megmagyarázhatatlan ügyet ők kapnak. Ennek következménye az, hogy ugyan az X-akták hivatalosan is lezártnak tekinthető, de továbbra is nyomoznak az effajta ügyekben. A háttértörténetnek mi lett végül a vége bevallom, mert az évad közben a fillér részeknek köszönhetően elvesztem a részekben.
Mint minden sorozatban itt is akadtak olyan epizódok, amelyek műfajtól elidegenedve olyan unalmasak voltak, hogy megfordult a fejemben, hogy befejezzem a széria nézését. Amennyiben egy-két rész lett volna ilyen még szemet hunytam volna felette, de sajnos több olyan is volt, melyet természetfeletti jelenségnek álcáztak a készítők, s az aktuális rész végére kaptunk valami teljesen hagyományos hétköznapi dologgal megmagyarázható eseménysorozatot.
A fentiekből kiindulva sajnos okozott a sorozat második évada némi csalódást. Abból fakadóan, hogy nagyon szeretem a témát, s a földönkívüli lényekről szóló filmek, sorozatok pedig a kedvenceim azt kell mondanom, hogy tényleg csalódást keltőek voltak azok a részek, melyek a kis szürke lényekről szóltak, de tulajdonképpen alig mutatták őket. Az akkori eszközökkel nyilván megvalósításuk csak bábuval történhetett elsősorban, de emlékszem gyermekként mennyire féltem ezektől a részekről, s kicsit érdekesen hatott, hogy felnőttként pedig a röhögés kerülgetett.
A filmekről, sorozatokról szóló bejegyzéseimben sokszor írtam arról, hogy az elvárás mennyire is tudja befolyásolni azt, hogy az adott produktum mennyire is nyeri el a néző tetszését. Ennél a sorozatnál tisztán megfigyelhető az, hogy mekkora elvárásom van felé, melyet persze a széria éppen közepesen tud teljesíteni, hiszen a gyermekkori félelmetes jelenetek belém rögzülve egy olyan elvárási szintet támasztott a két ügynök történetei elé, melyeket megugrani sajnos nem tud. Alapul véve ezt az évad felénél megpróbáltam az elvárásaimat alább hagyni, s inkább „háttérzajba” emelni, hogy majd takarítás, vagy netezés közben oda-oda pislogjak az érdekesebb részeknél. Az, hogy ez mennyire számít sorozatnézésnek azt mindenki eldönti. Eddig nálam működött, mert legalább nem éreztem elpocsékolt időnek pár részt.
Nem mondom, hogy rossz volt az évad, csak egyszerűen mást vártam, s nagyon reméltem, hogy több olyan rész lesz majd, ami valami természetfeletti dolgot fog majd megfogni. De sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy az epizódok egy része tulajdonképpen átlagos történettel rendelkeztek, melyben kevés olyan lebilincselő momentum volt, ami megragadt volna bennem. Mindezek mellett persze szükségszerű megemlítenem, hogy az évad 30%-ában számomra voltak olyan részek, melyek valóban lekötöttek, s tényleg tudtam szórakozni rajtuk, mert azt adták, amit egy ilyen műfajú sorozattól vártam
Egyértelmű, hogy el kell azt fogadnom, hogy míg gyermekként iszonyatosan ijesztő volt a sorozat, s már a főcímtől is a hideg kirázott, addig felnőttként az ingerküszöböm jelentősen megváltozott, s sajnos a sorozatot már rég kinőtte. Ehhez párosul persze a régi készítési év, s mivel érdekel hogyan is alakult át a sorozat egészen a felélesztéséig, így az elvárásaimat mélyen lejjebb kell vinnem a soron következő harmadik évadra, ha azzal nem akarok heteket nyűglődni, s mire végére érek az épp részemről aktuális etapnak már nem is emlékeznék semmire az előzményekből.
Persze a második évad ismét egy cliffhangerrel ért véget, s miközben a háttérben tovább szövődik az előzményekből ismert összeesküvés elmét, így aztán a harmadik évad mindenképpen a megnézendők listáján szerepel. Természetesen előre várhatóak a fordulatok már így is, hogy nem olvastam róla semmit, de bízok egy kis minőségi emelkedésben.