Magyar cím: A sötét ötven árnyalata
Jogosan teheti fel mindenki a kérdést, hogy minek is néz meg az ember egy olyan filmet, ami jóval a megtekintés előtt eldöntötte, hogy nem fog neki tetszeni. Ami egyébiránt hülyeség, de ha tisztában vagyunk az ízlésünkkel akkor részünkről nem.
A Fifty Shades Of Grey nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet annak ellenére, hogy anyagilag nagyon nagy siker volt, s epedtek érte a nézők. Részemről nem volt más, mint egy film, ami nem szól másról, mint hogy hogyan is próbáljuk normálisnak beállítani, ha találkozunk egy férfival, szerelembe esünk, s számára a szexuális kielégülés az, ha kikötöz, elfenekel stb.
Minden bizonnyal a regény, mely az alapkoncepciót biztosította, valamint a film feltehetően azért is oly sikeres, mert nagyon érdekes szemszögből próbálja bemutatni azt, hogy minden embernek része a szexualitás, s ezzel együtt a szexuális aktus, amely nem csak rózsák közötti lágy hempergést jelent, hanem elég durva megvalósítást is.
Természetesen továbbra is ott lehet a kérdés, hogy miért is néztem meg, ha már az első sem tetszett. Valóban nem tetszett, de szerencsére nem volt borzasztó. S mindig vannak olyan napjaim, amikor nincs kedvem kimozdulni, itthon ülve pedig nem tudok mit kezdeni, de számomra tényleges minőségi tartalommal pedig nincs kedvem foglalkozni. Ekkor tökéletesek azok a sorozatok, s filmek, amelyek „háttérzajként” vagy csak „képernyővédőként” működik, miközben bámulok ki a fejemből.
Nagyjából három hetet vártam mire megtekintettem eme „csodaművet” , ami igazából jó is lehetett volna, ha éppenséggel nem azt próbálná belé táplálni a nézőbe, hogy aki a szexualitását szexuális segédeszközökkel próbálja feldobni azzal nincsen semmi probléma. A film alapkoncepciója jó is lehetne, ha éppenséggel az emberek rejtett fantáziáját, s annak erkölcsön és/vagy társadalmi nyomás miértjével, s következményével foglalkozna. Mert mindenkinek vannak piszkos szex fantáziái minden bizonnyal, amit nem vállal fel, s nem mondd el párjának, s amit szeretne megélni, de a félelem visszafogja. Nyilván itt tolerálható dolgokról beszélek elsősorban, s nem egy másik fél ellen irányuló erőszakról, kihasználásról.
A film alapesetben lehetne is jó, ha megfelelően lenne elkészítve. Véleményem szerint talán még élvezném is, azonban a jelenlegi koncepció nem működőképes. Hogy miért is? Mert mit látok a képernyőn? Nem azt, hogy adva van egy karakter, akinek piszkos szexuális vágyait nehezen lehet kielégíteni, hanem van egy férfi, aki abban rejtőzik örömvágya, ha a partnerének fájdalmat okozhat. Természetesen itt van a partner is, aki már régen rájött, hogy megváltoztatni nem tudja a másik felet, de azért még egyszer nekifut ennek a kapcsolatnak. Ugyan a film közben feltűnnek az exek is, akiknek életük részben tönkre is ment a brutális szexjátékoknak köszönhetően, de a készítők továbbra is úgy állítják be a főhőst, hogy viselkedésével semmi baj nincs. Pedig van. Nem is kicsi.
Ilyen vágyaim nincsenek, s nem is vettem ilyenekben részt, így hát objektíven nem tudok semmit sem mondani a helyzetről, vagy arról, hogy milyen lehet annak a személynek, akinek ilyen vágyai lehetnek. de azt gondolom, hogy ez a film nem igazán a valóságot mutathatja, hanem egy szirupos valami, melynek középpontjában tulajdonképpen egy össze nem illő pár áll. Ahol az egyik képtelen objektív döntést hozni, míg a másikban dúl a birtoklási vágy, s a furábbnál furább szexuális játékok iránti beteges lelkesedés.
Szeretném azt mondani, hogy prűd vagyok, vagy hasonló, de sajnos ez nincs így. Szerintem mindenkinek a fejében vagy egy párkapcsolati „tervezet”, s nem hiszem azt, hogy az emberek úgy gondolnák, hogy a filmbeli szerelmi történettel minden rendben van. Hiszen az egyik fél beteges birtoklási vágya már-már minden határon túl megy, de a készítők mindenképpen próbálták a jeleneteket úgy készíteni, hogy a karakter úgy tűnjön, mint valami szerelmes lovagregényben a hős.
De milyen érzést is váltott ki belőlem a film? Dühöt! Miért? Mert egyenesen teljesen logikátlan volt szinte minden egyes része. Nyilván a való élet tele van olyan kapcsolatokkal, ahol az egyik, vagy a másik fél valamit bevállal valamiért, aztán abból egy életidegen kapcsolat születik. Jómagam nem élek ilyenben, s nem is kívánok foglalkozni ilyennel, de annyi bizonyos, hogy a női főszereplőnél irritálóbbat keresve sem lehetne találni. És most nem a színésznőt, hanem a karaktert értem ez alatt.
Egyszerűen nem tudtam, hogy mit is akarnak belőle kihozni. Engem roppantul irritált, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy irányítani, birtokolni akarják, miközben szexuális eszközként használják szexuális eszközöket használva. De ennek ellenére úgy csinál, mint egy szűz kislány, akinek élete értelme az a férfi, akire minden jelzőt lehet aggatni, csak éppen nem a normálisat. De lehet azért is volt ez bennem, mert én biztosan nem tudnék együtt lenni olyannal, aki csak úgy képes élvezni a szexuális együttlétet, ha fájdalmat okozhat nekem. A birtoklási vágyról már nem is beszélve.
Természetesen megint voltak elhintett jelenetek, s mivel biztos a folytatás, így majd várhatjuk, hogy mikor is fog beúszni a mozikba a (remélem) utolsó rész, s hogyan is fog végződni ezzel az erőszakkal, s gyomorforgató szexuális játékokkal megtűzdelt szerelmi dráma.
Remélem az egyikbe (vagy mindkettőbe) beleszorulnak azok a bizonyos golyók.