Kecskenyál blogja

Magyar cím: John Wick 

Hatalmas nagy marketing hadjárattal jött a John Wick 2., mely arra hívta fel a figyelmet részemről, hogy azt sem tudtam, hogy volt egyáltalán első rész.
Természetesen rögtön jött mindenki részéről az ujjongás, így hát úgy döntöttem, hogy ha már kaptam egy hosszabb szabadságot, akkor nem csak a sorozatokkal akarok szintre jönni, hanem kellene valami délutánra, vagy késő éjszakára is filmnek. Úgy döntöttem, hogy az egyik a John Wick első része lesz. A filmek közül, amelyeket kiválasztottam ez volt az egyik, amelyik egy kellemes meglepetést okozott nekem. 

Igazából úgy ültem le a film elé, hogy konkrétan semmit nem tudtam róla. Kivéve természetesen a második rész plakátját, melyek Keanu Reeves feszít pisztollyal a kezében. Ebből fakadóan aztán nekem teljes egészében ismeretlen volt az alapkoncepció, ami részben talán jó is volt, mert így legalább kellemes meglepetés volt minden egyes jelenet. Már, ami az első fél órában ért, hiszen a későbbi eseménysor részemről azért valahol kiszámíthatóvá vált.
A címszereplő persze nem más, mint Keanu Reeves alakításában John Wick, aki nagy boldogságban él szerető feleségével. Legalábbis élne, míg az hirtelenjében egy betegség következményeképpen meg nem hal. Ezek után természetesen jön a temetés, s a gyász, s felesége utolsó kívánságaként egy futár át ad egy csomagot a férfinek. Ami persze nem más, mint egy kutya, akiről gondoskodnia kellene, s így nem lesz egyedül a gyászában. Itt igazán csak néztem ki a fejemből, mert nem tudtam eldönteni, hogy mi is fog ebből kipattanni végül, mert mint említettem én csak a második rész plakátját láttam. Majd ugyebár megjelennek a rossz fiúk, akiknek miután nem adja el a kocsiját szépen betörnek az otthonába, s jól helybenhagyják. Természetesen a kölyökkutyáját is kivégzik, így hát miután magához tér elindul egy helyre. Kameraváltás, majd pedig megtudjuk, hogy címszereplőnk egy profi bérgyilkos, tehát indulhat a bosszú. 

Tehát minden adott volt ahhoz, hogy a címszereplőnk kapjon egy célt, melyből már érződött, hogy majd hová fognak kilyukadni. Bevallom semmi meglepetés nem ért, már csak a második rész fényében, hogy a főszereplő persze megússza majd azt, amire vállalkozott. Viszont az érdekesség itt pont az volt, hogy mennyi mindent fog majd megtenni, hogy célját beteljesítse.
Az, hogy milyen korhatárral futott három éve a mozikban (tippre +18) nem tudom, de annyi tény, hogy az alkotók jelentősen odatették magukat. Bevallom a film elejét unottan indítottam el, miközben a telefonomat nyomkodtam, majd csak azt vettem észre, hogy a telefonom képernyője sötét, s én pedig a filmre szegezem minden tekintetemet. Pedig az ilyen jellegű filmek soha nem jöttek be, azonban annyira jól megvolt csinálva a szereplő mögöttes érzelmei által fűtött bosszú, hogy egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Meglepő módon egyetlen egy hibát sem találtam a filmben látvány terén, ámbár történetileg akadtak olyan dolgok, amik erősen kifogásolhatóak voltak. Ámbár tény, hogy egyszer nézős popcorn mozinak több, mint tökéletes volt. 

Nyilván nem a mély mondanivalójától lett jó a John Wick, hanem attól, hogy tényleges kikapcsolódást tudott nekem nyújtani. Egy bizonyos idő óta sajnálatos módon az új filmek többsége nem érdekel, ami pedig igen, abban pedig szoktam elég nagyot csalódni. Így aztán nagyon jól esett, hogy a délutáni fülledt melegben egy jóleső felfrissülést okozott a John Wick. 

Természetesen nem kell mondanom, hogy a második részt is bekészítettem estére.